2015. augusztus 21., 16:562015. augusztus 21., 16:56
Az anyaság egyidős az aggodalommal. Amint belefeledkezel babád első pillantásába, megpecsételődött a sorsod. Vége az önfeledtségnek, egy darabig (mondjuk, a gyermek 50 éves koráig) az aggódás végigkíséri majd az életed. Kezdjük mindjárt az elején, az evés-ürítés témakörből. A diszkrét változat az, amikor anya-apa a húsleves felett beszélik meg az aznapi fontosat, vagyis, hogy a babának volt-e széklete, s ha igen, milyen volt az állaga, színe stb. De az aggódó bajnokoktól nem idegen akár egy kakinapló-gondolata sem, amibe, idő híján, hiszen egy kismamának nincs ideje, hogy nézne ki, ha lenne, sokféle barnaceruza-pöttyel szemléltetné az aznapit…A barna ötven árnyalata lehetne a füzetecske címe.
Aztán milyen ésszerűnek is véljük, ha a csecsemősírás miatt aggódunk, utána meg amiatt gyötör a lelkifurdalás, hogy gyermekünk négyéves koráig főműsoridőben egy bűzös gumidarabot rothaszt a szájában.
A szoptatás köré egész aggodalomhálót bogozunk. Ha nem szopik, kezdődik az önmarcang. Micsoda anya vagyok, tőlem éhen halhatna, nem ütöm az átlaganya szintjét se, biztosan nem is szeretem a gyermekemet…ha szopik, az jó, ha éjjel is, akkor a fene ette volna, mikor alszom már egy jót. Nem is beszélve az elővigyázatossági szabályokról. Szoptatás alatt vannak tabutémák! Társalgáskor kerülendők – saját selyemblúzunk érdekében – a következő szavak: csőrepedés, szökőár, pezsgőbontás, és ez csupán egy hevenyészett montázs, mert bármi kiválthatja a tejáradást, amitől tartunk.
Aztán az alvással kapcsolatos aggodalmaink. Miért alszik csak ennyit? Miért alszik még mindig? Ide a zsebtükröt sebtibe!
Közben eljutottunk a porontyunk intézményesítéséhez, s éjt nappallá téve aggódunk semmiségekért, miközben valódi veszélyek fenik a fogukat a palántánkra. Ne attól rettegjünk, hogy kétévesen nem beszél, hanem, ha négyévesen azt mondja: olvasd csak nyugodtan a mesét, anya, én addig megnézek egy rajzfilmet… Attól is óvhatjuk, hogy tízévesen azt higgye, sportosabbnak néz ki, ha trikójára nagymacskát, lovacskát hímeztek, vagy hogy népszerűbb attól, ha ölében bájfónt cirógat…
De leginkább attól féltsük, hogy nem meri kimutatni, kimondani, megölelni, bevallani, belevágni, lezárni, visszautasítani, átélni! Ne csak aggódjunk, rettegjünk attól, hogy langyos lesz (még csak nem is meleg!). A langyos semmire sem jó, az Isten is kiköpi. Az igazán fontos dolgokat csak teljes intenzitással szabad kimondani, megélni. Szeret. Gyűlöl. Meghal. Nem véletlen, hogy nincs is gyakorító képzőjük ezeknek az igéknek. A szeretgetés infantilis szóerőszak, gyűlölgetés nincsen, a haldoklásnak meg kb. annyi köze van a meghaláshoz, mint annak, hogy szálbugyiban állok a szekrény előtt ahhoz, amikor teljes díszben kilépek az ajtón.
Szóval, ha bárki azt mondja, aggodalomra semmi ok, téved. Ok van, sőt, csak az van, de valaha jobb lett attól bármi is, mert aggódtunk miatta? Boldogabbá tettünk-e bárkit is –önmagunkat is beleértve – azzal, hogy aggódtunk érte? Amikor féltek valakit, valójában félek. Féleleműzőnek meg jó a fütyörészés, vagy mondjuk az, ha kimondjuk, kimutatjuk, megöleljük, bevalljuk, belevágunk, lezárjuk, visszautasítjuk, átéljük.
Nem mellverdesve, ágálva, csak derűsen, minden este keverjünk magunknak egy remek koktélt a nap gyümölcseiből. Talán eltanulják ezt gyerekeink is, s még azt is elfogadják, ha néhány korty kesernyés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!