Telefonos szeretetszolgálat a gondviselés jegyében

A telefonban egy hajléktalan szólal meg. Az önkéntes hirtelen arra gondol, miként tudna segíteni egy utcára szorult, rongyos, éhező emberen? Bizonyára lakás megszerzéséhez kéri a segítségüket, vagy éjszakai menedék felől érdeklődik, ilyenkor hasonlókra számít az ember. De nem: ahajléktalan férfi egy meleg nagykabátot kért a kolozsvári Református Telefonos Szeretetszolgálattól.

Hasonló, megható történetek hangzottak el egy órán keresztül a telefonos szeretetszolgálat negyedik „születésnapján”. A kolozsvári Szent Mihály Plébánia támogatásával elkészített honlapjuk bemutatkozó soraiban így írnak a szervezetükről: „Menedékház. Viharok előtt, után, közben. Annyi különbséggel, hogy nem a hegyekben, hanem a város szívében. Ott, ahol néha élelemre, gyógyszerre, takarításra, bevásárlásra, ügyintézésre, vagy éppen jó szóra van szükség.” Az ökumenikus jellegű humanitárius közösség mára 32 önkéntest számol, két erdélyi nagyvárosban, Kolozsváron és Marosvásárhelyen fogadják pénteken, illetve csütörtökön a rászorulók, az adományozók, és a beszélgetni akaró, jó szóra vágyók hívásait. Az elmúlt négy év alatt több mint ezren hívták a 0264-565656-os kolozsvári, illetve 0265-555555-ös marosvásárhelyi telefonszámot.

 Nem a pénz számít

Sajó Norbert, a szeretetszolgálat vezetője azokat a félelmeket is felemlíti, amelyek óhatatlanul megfogalmazódtak a kezdeményezés kapcsán: hogyan tudnak segíteni az elmaradt számlák kifizetését kérő vagy egyéb pénzbeli támogatás ügyében telefonálóknak? Mint megannyi más keresztény történet, ez is hatalmas többlettel egészült ki, amit gondviselésnek hívunk. Az igényekre szinte mindig akad lehetőség is, ezzel magyarázható, hogy a beérkező kéréseknek a 82 százalékát tudták kielégíteni, a maradék megoldása folyamatban van.

A megszorult emberek többsége nem pénzt kér. Az igénylők közel egyharmada szeretne élelmiszercsomagot, hiszen sokan éheznek. A betelefonálók további 17 százaléka információt kér ügyes-bajos dolgainak elrendezésére, mások munkahelyet keresnek. Sok esetben a magányosan élő betelefonáló egyszerűen szeretne valakivel elbeszélni, akad, aki lelki tanácsadásra szorul. Más városban élők vagy külföldiek is megkeresik a szolgálatot itt élő idős hozzátartozóik ügyében. Pénzt küldenek, amiből az önkéntesek élelmet vásárolnak, vagy a szükséges hivatali ügyeket járják el. De volt eset, amikor elhunyt ember temetését is elvállalták.

„Mária néni – akivel többször is beszélgettünk már – azzal hívott, hogy a fia összeesett a konyhában. Riasztottuk a mentőket, de a férfi már halott volt. Mély szegénységben élő családról van szó: kollégám adott egy fekete nadrágot és inget, amiben eltemettük az elhunytat. A teljes ügyintézést mi vállaltuk” – idézte fel a szervezet vezetője.

 Erdélyi hálózat kellene

A két nagyvárosban működő szeretetszolgálat eddig összesen 170 ezer lejnyi adományt kapott pályázatokból, helyi üzletemberektől, a betelefonálóktól és az Erdélyi Református Egyházkerülettől. A Kolozsvári Magyar Napokon évi rendszerességgel megduplázódott az előző évi gyűjtés, tavaly már 10 ezer lejt gyűjtöttek kenyérre és egyéb élelmiszerekre. Közben Brassóból, Temesvárról és Nagyváradról is érdeklődtek telefonos szeretetszolgálat létrehozásának ügyében. Sajó szerint az induláshoz legalább öt önkéntes és öt támogató kell, a többit a gondviselés segítségével elő lehet teremteni.