Negyvenéves a kolozsvár-törökvágási egyházközség – gyülekezetalapító és templomépítő nemzedékek a Donát úton

„Akkor úgy gondoltuk, négy héten keresztül könyvkiadással, vendég-igehirdetőkkel, testvérgyülekezetekkel együtt ünnepelhetünk majd. A járvány azonban sajnos közbeszólt. Mi maradtunk, akik itthon vagyunk, és az alkotások, amelyeket összegyűjtöttünk” – fogalmazott a lelkipásztor. A harminc alkotás úgy készült, ahogy a templom az alapok lerakásától kezdve éveken át fejlődött – testben és lélekben egyaránt –, mígnem elkészült. Tusrajz, grafika, látványterv, exlibris, plakett, szobor készült a több mint tíz év során számos művész alkotásaként. Remélhetőleg nem kell még ugyanennyi esztendő, hogy lelkünket ismét megihlesse e csodálatos templom – fogalmazott Bibza Gábor.

Ő az, aki a makoveczi álmot papírra vetette, szabványosította, a terveket megértette és megszerettette a gyülekezettel. „A templom ünnep. Isten világának ünneplése. A templom imádság, amelyben ég és Föld találkozik, imádság, amely megidézi az angyalokat és a kárhozatot eltaszítja utamból” – idézte beszédében Makovecz Imrét a törökvágási templom kivitelezéséért felelős Müller Csaba. Ezt követően Nemes András Csaba szobrászművész szólt az egybegyűltekhez, s egyúttal bemutatta Makovecz Imre terrakotta maszkját, amelyet a jeles napra készített.

– zárta ünnepi igehirdetését Bibza István.

Az egyházközség jelenlegi lelkipásztora, Bibza Gábor úgy fogalmaz, hogy a gyülekezet negyven esztendeje alatt három nemzedék nőtt fel. Az alapító nemzedék a 70-es évek végén kijárta, hogy gyülekezetet tudjon alapítani, később imaházat épített. A második nemzedék a 1990-etől küzdött 1998-ig, hogy templomot építsen, s azt tíz év alatt 2008-ig fel is építette. A harmadik generáció pedig gyülekezeti házat épített, e mellett pedig a gyülekezet folyamatosan gyarapodott minden szempontból, s a csoportos tevékenységek egyre változatosabbakká, sokszínűbekké váltak.

Jelenleg sajnos kóruspróbát, nőszövetségi alkalmakat nem lehet tartani, mint ahogy vallásórát is csak rendkívül szigorú feltételek mellett, a kátésokkal is nehezen lehet foglalkozni, a konfirmációt tavaszról elhalasztották reformáció ünnepére, október 31-re. „A kiscsoportos foglalkozásokat nem lehet megtartani sajnos. Pedig ez volt az erőssége a Donát-negyedi reformátusságunknak. A hét minden napján 2–3 különböző csoportban foglalkoztunk gyermekekkel, fiatalokkal, házasokkal, ugyanakkor nőszövetségi, presbiteri alkalmakat szerveztünk. Ezek most nagyon hiányoznak nekünk” – meséli Bibza Gábor. A gyülekezet 2200 lelkes, összetétele vegyes, hiszen nemcsak tősgyökeres kolozsváriak élnek az egyházközség területén, hanem más vidékekről – többek között Kalotaszegről és a Mezőségről – is költöztek szép számban a Donát-negyedbe. Legújabban viszont már Székelyföldről és Szatmár környékéről is érkeztek a közösségbe. Az élet színes: minden nap egy kihívás. A lelkipásztornak nemcsak az igehirdetésekre és a lelkigondozásra kell felkészülnie, hanem az építkezésekre vagy a hirtelen adódó, különböző helyzetek megoldására is. Bibza Gábornak azonban a lelkipásztori szolgálat azt jelenti, hogy éjjel-nappal – sokszor szó szerint is – szolgálatban kell lenni. Kellő odafigyeléssel, jókedvvel, energiával viszont sok mindent meg lehet oldani. Szolgálni azt is jelenti, hogy segíteni kell mindazoknak, akik valamilyen okból nem tudnak valamit megoldani: egyesek számlájának a kifizetésétől egészen pályázatírásig mindent el lehet képzelni. Visszatérve pedig a nemzedékekre, Bibza Gábor így fogalmaz: a negyedik generáció itt van közöttünk, és úgy viszi tovább mindezt a munkát, ahogy ő szeretné, ahogy ő gondolja.