Antonio Genovesi nápolyi pap-közgazdásznak érdekes könyve jelent meg a közelmúltban magyarul. Pünkösd ünnepe jó alkalom arra, hogy a keresztény szellemű tanok is előkerüljenek, amikor a világgazdaság fejlődési trendjeit egyre több kritika éri.
2017. június 02., 22:252017. június 02., 22:25
2017. július 06., 21:322017. július 06., 21:32
Az olasz gondolkodó, Antonio Genovesi az Értekezések a kereskedelemről avagy a polgári gazdaságról című művét és a szerző munkásságát a könyv gondozói a korunkat is meghatározó Adam Smith által megfogalmazott angolszász közgazdaságtan alternatívájának tartják. A sajtómeghívó kézhezvétele tornamutatványra késztetett, s felmásztam a létra legfelső fokára, hogy könyvespolcunkon megtaláljam Smith műveit. Egykor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát, s jóllehet Genovesiről semmit sem hallottam, Smith elmélete a marxista gazdaságtanban gyakran szóba került, s tananyag is volt. Természetesen Smith munkásságát a nagy (hamis) „próféták” keményen bírálták, így érdeklődéssel mentem el a könyv bemutatójára.
A könyvismertetést élénk figyelem kísérte. A két szervező, a KETEG, Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban és az ÉrMe Üzleti Hálózat a nagy érdeklődésre való tekintettel az MTA nagytermébe helyezte át a rendezvényt, de az új helyszín is kicsinek bizonyult, a sokat látott falak között egy gombostűt sem lehetett leejteni.
Az Adam Smith-i paradigma alternatívája elnevezésű szimpózium is komoly tudományos találkozót sejtetett, a meghívón a két komor tudós nézett egymással farkasszemet. Kortársak voltak, jóllehet az angol közgazdász jóval túlélte itáliai kollégáját.
A kor ismeretében nem voltak igazán egy súlycsoportban. A paptanár Genovesi a 18. századi Nápolyban, az első európai gazdasági tanszék élén tanította a diákokat. Nem lehetett konfliktuskerülő, mivel egyik filozófiai műve kivívta a klérus haragját, s ezután fordult igazán az objektívebbnek vélt közgazdaságtudományok felé. E kötete is az oktatást szolgálta, kvázi tananyag volt. Ekkor a dél-olasz város már túl volt gazdasági zenitjén, az itáliai textilipar hanyatlóban volt, s a levantei kereskedelem jelentősége is csökkent az új felfedezések nyomán. Smith viszont a vadkapitalista, világhatalmú Angliában edződött. Aki közgazdaságtannal foglalkozott, az biztosan találkozott a nevével. A „celeb” tudós A nemzetek gazdagsága című könyvével vonult be a halhatatlanságba. Ez a könyv az ún. haszonközpontú, ma is uralkodó főáramú gazdasági világkép kiindulópontjának tekinthető. „Genovesi könyve ezzel szemben az erényetika szellemében íródott, a 15-18. századi latin nyelvű Európa »civil gazdasági« gondolkodásának képviseletében. A könyv bizonyítja, hogy a kapitalizmus haszonelvű kibontakozásának idején még létezett a civil, az ókori görög és keresztény gazdasági elveken alapuló gazdasági gondolkodás és tevékenység, volt alternatívája az utilitarista közgazdaságtannak” – szerepel a sajtóanyagban.
A könyvet olvasva csak részben ismerhettem meg gazdasági tartalmú művet, inkább egy moralista enciklopédikus igényű írást élvezhettem a korról.
A szerző patriarchális közösségekben gondolkodik. A kötetet átszövi a közjólét szelleme, a gazdaságot nem választja el a nép boldogságától. Az államot egy nagy családként írja le, amiben a bölcs uralkodó gondoskodik népéről; a családok adják az államfő hatalmát, s az államfő hatalma tartja meg a családokat. Továbbviszi a gondolatot: az élet három alappillére a házasság, a vallás és a polgári államforma. A család szó sokszor felbukkan: a „polgárság családokból áll, a családok pedig egyénekből”– írja az első fejezetben. Ebből következően a házasság szerepének csökkenését az egész társadalom megérzi. A jog különös szerepet kap: a stabilitás záloga. Világos mindenkinek a kötelessége: amennyire képes, úgy köteles hozzájárulni a köz boldogságához. Ez – az általa hét osztályba sorolt – a társadalom minden tagjára vonatkozik. Az oktatásban is ezek az elvek érvényesülnek: a nemesség alapelve az erény és a mértékletesség, míg a népé, hogy jóléte az előbbitől függ.
Mielőtt nekilát gazdasági eszmefuttatásának, tovább folytatja gondolatait az erkölcsi rendről. A jó erkölcs az igaz hit alapja, az igaz hit a mesterségek és a kereskedelem lelke. A közbizalomnak kell átszőnie a gazdaságot. „Ha tehát meg akarjuk őrizni a közbizalmat, fontos, hogy szilárdnak és élőnek tartsuk meg az emberek erényességét és istenfélelmét.”
A gazdaság taglalásában a földnek és a kereskedelemnek jut fontos szerep. Az iparra vagy a kézművességre csak ritkán tér ki, legfeljebb a hadiipar kapcsán olvashatunk néhány sort.
A kereskedelem gazdaságtanát a társadalom tagjainak motiváltságával kezdi. Nézete szerint szelleme a hódításokéhoz hasonló, és nagy jelentőséget tulajdonít a kereskedelem szabadságának. A szabadság viszont nem azonos a szabadossággal. Sóvárogva nézi az angol és holland gyakorlatot, amely már az államot is képes támogatni. A kereskedelmet korlátozó rendelkezések igazi vesztesének magát a rendelkezőt látja. A kereskedelem a szabad gondolkodásnak is forrása, „táplálja az elmét”, mint írja, a legbölcsebb nemzeteknél virágzott a kereskedelem.
Kommunista elvek tűnnek fel a földek túlzottan egyenlőtlen felosztásának taglalásakor. A szerző Platont idézi, aki a földek egyenlő felosztását tartotta volna igazságosnak, Genovesi – a realitások talaján maradva – inkább az arányosságra törekszik.
Minket, magyarokat egy helyen, a német és levantei protekcionista gazdaságpolitikával kapcsolatban említ egy lábjegyzetben.
A pénz című fejezetet a mai ember is érdeklődéssel olvashatja. A pénz története, funkciói, a váltók és a bankrendszer kialakulása egy mai egyetemistának is hasznos olvasmány lehet. Természetesen itt is felbukkan az író szubjektív énje: a nemesfém eredete szerinte részben a női hiúsággal magyarázható. Az adóbehajtások kapcsán a humánus szempontokra is rávilágít. Az egyház pénzbüntetési jogát az egyházi tekintély csorbításának tartja.
Pap lévén, Genovesinek minden bizonnyal markáns véleménye volt a társadalmi devianciákról. Ezért különálló, terjedelmes fejezetet szentel a fényűzésnek s az élvezetek túlzott habzsolásának. A hedonizmust nem ítéli el, inkább indirekt módon taglalja a társadalomra s a gazdaságra mért hatását. Morálisan is ítéletet mond: a túlzott fényűzés az ember jellemére is negatívan hat. Lesújtó véleményt formál a képmutató filozófusokról és a költőkről, akik tanaikban megvetik a pénzt, de annál inkább sóvárognak rá.
A könyvbemutató előadásokon nem tűnt ki igazán a beígért különbség Genovesi és Smith elmélete között. Elején ugyan még az olasz tudós állt az érdeklődés középpontjában, később a felszólalók egyre inkább az angol közgazdászról beszéltek. A könyv olvasásakor azonban megfogott az író szelleme. Napjainkban, amikor a médiában migránsokról, társadalmi devianciákról, EU-bürokratákról vagy szkeptikusokról, korrupcióról hallunk, érdemes olvasni Genovesi soraiban az embert, a hitet és a tisztességet. A rendszerváltáskor mi is megtapasztalhattuk az erkölcsös gazdaság teljes hiányát, amelynek hatása mind a mai napig tart. Minden bizonnyal sok a naivitás a 18. századi olasz szerző művében, ennek ellenére a leírtak minden politikusnak, gazdasági szereplőnek adhatnak néhány megszívlelendő gondolatot. A kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg.
Forduljon Smithhez
Dr. Horváth László, a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Elméletek Története Központ docense Genovesi munkásságáról beszélt.
– Visszaemlékezve a közgázon töltött tanulmányaimra, Antonio Genovesi neve nem szerepelt Mátyás Antal elmélettörténeti tankönyvében…
– Valóban nem, Mátyás professzor a közgazdaságtan főáramára helyezte a hangsúlyt, ebben Genovesi nem kaphatott helyet. Tanszékünknek viszont fontos feladatává vált, hogy a nem fősodratú irányzatokat is bemutassuk, így más népek gondolkodását is megismerhessék a hallgatók. E vonulatba illeszkedik, hogy örömünkre megjelenhetett Genovesi kötete is, s a kutatók megismerhetik a különbségeket és hasonlóságokat a divatos és kevésbé ismert elméletek között. Egy évtizede a tanszékünk fő kutatási területe a magyar közgazdaságtan története volt, így magam is sokat foglalkoztam a témával. Az 1790-ben (más források szerint 1792-ben) megjelent Dissertatio statistica című műben szerepel a neve először.
– Smith és Genovesi kortársak voltak: mennyire nagy a különbség elméleteik között?
– A különbség nem biztos, hogy számottevő, viszont az elfogadottabb irányzatok az egész közgazdasági gondolkodásra jobban hatottak. Smith színes egyéniség s nagyformátumú gondolkodó volt. Viszont munkásságát – a klasszikus iskola és a részben ráépülő neoklasszikus iskola lényegét – később az elmélettörténet-írás valamennyire leszűkítette, s az ellentétekre hívta fel a figyelmet. Ezt a gondolatmenetet követve a Genovesi irányzata és az emberközpontú közgazdaságtan különbözőnek tűnik. Nincs viszont kizárva, hogy ha Adam Smith és Antonio Genovesi leülnének megvitatni téziseiket, akkor sok mindenben egyetértenének.
– A két tudós messze élt egymástól. Nem lehet, hogy Smith munkássága jobban tükrözi az akkori realitásokat?
– A valóság egy aspektusát mindenképpen, de Adam Smith sem azonos a későbbi Adam Smithről alkotott képpel. 1759-ben jelent meg az Erkölcsi érzületek elmélete, amelyben az ember alapvető érzelmei között írja le a felebaráti szeretetet, az együttérzést. Későbbi évtizedek, évszázadok tudósai nagy előszeretettel kutatták, hogy az emberkép miként módosult a smithi életműben: az Erkölcsi érzületek elméletéből kiindulva másik nagy művéig, a Nemzetek gazdagságáig. Egyesek szerint módosult a véleménye, viszont ezt cáfolja, hogy amikor újra kiadták az előző művét, azon csak keveset változtatott. A témában volt egy hangsúlyeltolódás, amikor közgazdaságtanról írt, akkor már nem lehetett levezetni a felebaráti érzésből, ott már az önérdekkövetés kapott nagyobb szerepet.
– Valamikor a marxizmus emlőin nőttünk fel. Az „ellenségem ellensége a barátom” tézis nyomán lehet némi közös Marx és Genovesi között?
– Csupán felszínesen lehet közös vonásokat találni köztük. A kameralizmusnak a család és az állam közé vont párhuzama nagyon fontos. A szeretetközösség – a bölcs uralkodó, aki jóindulattal viseltet az alattvalói iránt – kap szerepet e téren. Marx osztályharc-elmélete ennek szöges ellentéte.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!