Antonio Genovesi nápolyi pap-közgazdásznak érdekes könyve jelent meg a közelmúltban magyarul. Pünkösd ünnepe jó alkalom arra, hogy a keresztény szellemű tanok is előkerüljenek, amikor a világgazdaság fejlődési trendjeit egyre több kritika éri.
2017. június 02., 22:252017. június 02., 22:25
Az olasz gondolkodó, Antonio Genovesi az Értekezések a kereskedelemről avagy a polgári gazdaságról című művét és a szerző munkásságát a könyv gondozói a korunkat is meghatározó Adam Smith által megfogalmazott angolszász közgazdaságtan alternatívájának tartják. A sajtómeghívó kézhezvétele tornamutatványra késztetett, s felmásztam a létra legfelső fokára, hogy könyvespolcunkon megtaláljam Smith műveit. Egykor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát, s jóllehet Genovesiről semmit sem hallottam, Smith elmélete a marxista gazdaságtanban gyakran szóba került, s tananyag is volt. Természetesen Smith munkásságát a nagy (hamis) „próféták” keményen bírálták, így érdeklődéssel mentem el a könyv bemutatójára.
A könyvismertetést élénk figyelem kísérte. A két szervező, a KETEG, Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban és az ÉrMe Üzleti Hálózat a nagy érdeklődésre való tekintettel az MTA nagytermébe helyezte át a rendezvényt, de az új helyszín is kicsinek bizonyult, a sokat látott falak között egy gombostűt sem lehetett leejteni.
Az Adam Smith-i paradigma alternatívája elnevezésű szimpózium is komoly tudományos találkozót sejtetett, a meghívón a két komor tudós nézett egymással farkasszemet. Kortársak voltak, jóllehet az angol közgazdász jóval túlélte itáliai kollégáját.
A kor ismeretében nem voltak igazán egy súlycsoportban. A paptanár Genovesi a 18. századi Nápolyban, az első európai gazdasági tanszék élén tanította a diákokat. Nem lehetett konfliktuskerülő, mivel egyik filozófiai műve kivívta a klérus haragját, s ezután fordult igazán az objektívebbnek vélt közgazdaságtudományok felé. E kötete is az oktatást szolgálta, kvázi tananyag volt. Ekkor a dél-olasz város már túl volt gazdasági zenitjén, az itáliai textilipar hanyatlóban volt, s a levantei kereskedelem jelentősége is csökkent az új felfedezések nyomán. Smith viszont a vadkapitalista, világhatalmú Angliában edződött. Aki közgazdaságtannal foglalkozott, az biztosan találkozott a nevével. A „celeb” tudós A nemzetek gazdagsága című könyvével vonult be a halhatatlanságba. Ez a könyv az ún. haszonközpontú, ma is uralkodó főáramú gazdasági világkép kiindulópontjának tekinthető. „Genovesi könyve ezzel szemben az erényetika szellemében íródott, a 15-18. századi latin nyelvű Európa »civil gazdasági« gondolkodásának képviseletében. A könyv bizonyítja, hogy a kapitalizmus haszonelvű kibontakozásának idején még létezett a civil, az ókori görög és keresztény gazdasági elveken alapuló gazdasági gondolkodás és tevékenység, volt alternatívája az utilitarista közgazdaságtannak” – szerepel a sajtóanyagban.
A könyvet olvasva csak részben ismerhettem meg gazdasági tartalmú művet, inkább egy moralista enciklopédikus igényű írást élvezhettem a korról.
A szerző patriarchális közösségekben gondolkodik. A kötetet átszövi a közjólét szelleme, a gazdaságot nem választja el a nép boldogságától. Az államot egy nagy családként írja le, amiben a bölcs uralkodó gondoskodik népéről; a családok adják az államfő hatalmát, s az államfő hatalma tartja meg a családokat. Továbbviszi a gondolatot: az élet három alappillére a házasság, a vallás és a polgári államforma. A család szó sokszor felbukkan: a „polgárság családokból áll, a családok pedig egyénekből”– írja az első fejezetben. Ebből következően a házasság szerepének csökkenését az egész társadalom megérzi. A jog különös szerepet kap: a stabilitás záloga. Világos mindenkinek a kötelessége: amennyire képes, úgy köteles hozzájárulni a köz boldogságához. Ez – az általa hét osztályba sorolt – a társadalom minden tagjára vonatkozik. Az oktatásban is ezek az elvek érvényesülnek: a nemesség alapelve az erény és a mértékletesség, míg a népé, hogy jóléte az előbbitől függ.
Mielőtt nekilát gazdasági eszmefuttatásának, tovább folytatja gondolatait az erkölcsi rendről. A jó erkölcs az igaz hit alapja, az igaz hit a mesterségek és a kereskedelem lelke. A közbizalomnak kell átszőnie a gazdaságot. „Ha tehát meg akarjuk őrizni a közbizalmat, fontos, hogy szilárdnak és élőnek tartsuk meg az emberek erényességét és istenfélelmét.”
A gazdaság taglalásában a földnek és a kereskedelemnek jut fontos szerep. Az iparra vagy a kézművességre csak ritkán tér ki, legfeljebb a hadiipar kapcsán olvashatunk néhány sort.
A kereskedelem gazdaságtanát a társadalom tagjainak motiváltságával kezdi. Nézete szerint szelleme a hódításokéhoz hasonló, és nagy jelentőséget tulajdonít a kereskedelem szabadságának. A szabadság viszont nem azonos a szabadossággal. Sóvárogva nézi az angol és holland gyakorlatot, amely már az államot is képes támogatni. A kereskedelmet korlátozó rendelkezések igazi vesztesének magát a rendelkezőt látja. A kereskedelem a szabad gondolkodásnak is forrása, „táplálja az elmét”, mint írja, a legbölcsebb nemzeteknél virágzott a kereskedelem.
Kommunista elvek tűnnek fel a földek túlzottan egyenlőtlen felosztásának taglalásakor. A szerző Platont idézi, aki a földek egyenlő felosztását tartotta volna igazságosnak, Genovesi – a realitások talaján maradva – inkább az arányosságra törekszik.
Minket, magyarokat egy helyen, a német és levantei protekcionista gazdaságpolitikával kapcsolatban említ egy lábjegyzetben.
A pénz című fejezetet a mai ember is érdeklődéssel olvashatja. A pénz története, funkciói, a váltók és a bankrendszer kialakulása egy mai egyetemistának is hasznos olvasmány lehet. Természetesen itt is felbukkan az író szubjektív énje: a nemesfém eredete szerinte részben a női hiúsággal magyarázható. Az adóbehajtások kapcsán a humánus szempontokra is rávilágít. Az egyház pénzbüntetési jogát az egyházi tekintély csorbításának tartja.
Pap lévén, Genovesinek minden bizonnyal markáns véleménye volt a társadalmi devianciákról. Ezért különálló, terjedelmes fejezetet szentel a fényűzésnek s az élvezetek túlzott habzsolásának. A hedonizmust nem ítéli el, inkább indirekt módon taglalja a társadalomra s a gazdaságra mért hatását. Morálisan is ítéletet mond: a túlzott fényűzés az ember jellemére is negatívan hat. Lesújtó véleményt formál a képmutató filozófusokról és a költőkről, akik tanaikban megvetik a pénzt, de annál inkább sóvárognak rá.
A könyvbemutató előadásokon nem tűnt ki igazán a beígért különbség Genovesi és Smith elmélete között. Elején ugyan még az olasz tudós állt az érdeklődés középpontjában, később a felszólalók egyre inkább az angol közgazdászról beszéltek. A könyv olvasásakor azonban megfogott az író szelleme. Napjainkban, amikor a médiában migránsokról, társadalmi devianciákról, EU-bürokratákról vagy szkeptikusokról, korrupcióról hallunk, érdemes olvasni Genovesi soraiban az embert, a hitet és a tisztességet. A rendszerváltáskor mi is megtapasztalhattuk az erkölcsös gazdaság teljes hiányát, amelynek hatása mind a mai napig tart. Minden bizonnyal sok a naivitás a 18. századi olasz szerző művében, ennek ellenére a leírtak minden politikusnak, gazdasági szereplőnek adhatnak néhány megszívlelendő gondolatot. A kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg.
Forduljon Smithhez
Dr. Horváth László, a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Elméletek Története Központ docense Genovesi munkásságáról beszélt.
– Visszaemlékezve a közgázon töltött tanulmányaimra, Antonio Genovesi neve nem szerepelt Mátyás Antal elmélettörténeti tankönyvében…
– Valóban nem, Mátyás professzor a közgazdaságtan főáramára helyezte a hangsúlyt, ebben Genovesi nem kaphatott helyet. Tanszékünknek viszont fontos feladatává vált, hogy a nem fősodratú irányzatokat is bemutassuk, így más népek gondolkodását is megismerhessék a hallgatók. E vonulatba illeszkedik, hogy örömünkre megjelenhetett Genovesi kötete is, s a kutatók megismerhetik a különbségeket és hasonlóságokat a divatos és kevésbé ismert elméletek között. Egy évtizede a tanszékünk fő kutatási területe a magyar közgazdaságtan története volt, így magam is sokat foglalkoztam a témával. Az 1790-ben (más források szerint 1792-ben) megjelent Dissertatio statistica című műben szerepel a neve először.
– Smith és Genovesi kortársak voltak: mennyire nagy a különbség elméleteik között?
– A különbség nem biztos, hogy számottevő, viszont az elfogadottabb irányzatok az egész közgazdasági gondolkodásra jobban hatottak. Smith színes egyéniség s nagyformátumú gondolkodó volt. Viszont munkásságát – a klasszikus iskola és a részben ráépülő neoklasszikus iskola lényegét – később az elmélettörténet-írás valamennyire leszűkítette, s az ellentétekre hívta fel a figyelmet. Ezt a gondolatmenetet követve a Genovesi irányzata és az emberközpontú közgazdaságtan különbözőnek tűnik. Nincs viszont kizárva, hogy ha Adam Smith és Antonio Genovesi leülnének megvitatni téziseiket, akkor sok mindenben egyetértenének.
– A két tudós messze élt egymástól. Nem lehet, hogy Smith munkássága jobban tükrözi az akkori realitásokat?
– A valóság egy aspektusát mindenképpen, de Adam Smith sem azonos a későbbi Adam Smithről alkotott képpel. 1759-ben jelent meg az Erkölcsi érzületek elmélete, amelyben az ember alapvető érzelmei között írja le a felebaráti szeretetet, az együttérzést. Későbbi évtizedek, évszázadok tudósai nagy előszeretettel kutatták, hogy az emberkép miként módosult a smithi életműben: az Erkölcsi érzületek elméletéből kiindulva másik nagy művéig, a Nemzetek gazdagságáig. Egyesek szerint módosult a véleménye, viszont ezt cáfolja, hogy amikor újra kiadták az előző művét, azon csak keveset változtatott. A témában volt egy hangsúlyeltolódás, amikor közgazdaságtanról írt, akkor már nem lehetett levezetni a felebaráti érzésből, ott már az önérdekkövetés kapott nagyobb szerepet.
– Valamikor a marxizmus emlőin nőttünk fel. Az „ellenségem ellensége a barátom” tézis nyomán lehet némi közös Marx és Genovesi között?
– Csupán felszínesen lehet közös vonásokat találni köztük. A kameralizmusnak a család és az állam közé vont párhuzama nagyon fontos. A szeretetközösség – a bölcs uralkodó, aki jóindulattal viseltet az alattvalói iránt – kap szerepet e téren. Marx osztályharc-elmélete ennek szöges ellentéte.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!