
Idejét múlt eszméket, a magyarság számára sértő üzenetet közvetít Temesvár egyik forgalmas terére tervezett osztrák emlékmű felállítása. Legalábbis így vélekednek a bánsági nagyváros magyarságának képviselői. Miközben a megyei RMDSZ aláírásokat gyűjt a szoborállítás ellen, a polgármester két hónappal előbbre hozta az avatást.
2013. augusztus 29., 21:372013. augusztus 29., 21:37
A többnyelvű Temesvárról, a Magyar Királyság egykori székhelyéről írta 1890-ben Tábori Róbert: „Temesvár, a Hunyadiak hajdani városa, Losonczy hősies önfeláldozásának színhelye jelenleg átalakulóban van. Megmagyarosodik. Hogy erre nagy szüksége van, egy baleset okozta, amely negyven év előtt érte. Akkor nevezték ki ugyanis a »Temeser Banat« fővárosának. A kinevezési áldás tette tönkre hosszú időre. Intéző köreit megszállotta a nagyravágyás ördöge, s mint a bábeli torony építői – soknyelvűség dolgában is megáll a hasonlat – körülbelül így szólottak: építsünk egy várost, amely egyfelől Romániát, másfelől Szerbiát érintse, keletről bolgárok határolják, nyugaton pedig örmények lakják: közepén legyen a németség mentsvára.”
Temesvár a mai napig megőrizte multikulturális jellegét, noha az évek során a német ajkú lakosok nagy része eltávozott, a magyarok száma alig hét százalék körül van, szerbek, svábok, bolgárok és egyéb nemzetiségek képviselőire pedig ma már elvétve találunk. A város szellemisége mégis sok mindent megőrzött az egykori nyelvi és kulturális sokszínűségéből, emiatt aztán Temesváron etnikai feszültségekről sem igen beszélhettünk az utóbbi években, évtizedekben. 1989. decemberében együtt lázadt fel a diktatúra ellen minden itt élő nemzetiség.
A vitatott emlékmű
Emlékműveket mindig is valamilyen jelentősnek ítélt esemény örök mementójaként állították, ami – elsősorban harcok, csaták, háborúk esetében – akár sértő is lehet a másik félre nézve. Nem történt ez másként a Ferenc József császár által Temesvárnak ajándékozott szoborcsoport esetében sem. Az eredetileg Rukavina (Hűség) nevet viselő osztrák emlékmű azoknak a császári csapatoknak állít emléket, akik 1849-ben Georg von Rukovina táborszernaggyal az élükön 107 napig ellenálltak a magyar szabadságharcosok ostromának. Murádin Jenő művészettörténész a következőket írja az alkotásról: „A 18 méter magas, homokkőből készült emlékművet 1853. január 17-én avatták fel az akkori Jenő herceg téren. Az emlékművet a híres építész, Joseph A. Kranner, a prágai Szent Vitus-dóm restaurálója tervezte, szobrait pedig az a Joseph Max készítette, akinek egyik alkotása a prágai Károly hídon látható. Az oszlop négy oldalán négy allegorikus alak, a Becsület, az Engedelmesség, az Éberség és az Önfeláldozás szimbolizálta az osztrák katona fő jellemvonásait. A gótikus stílusú emlékoszlop építményében egy, a Hűséget ábrázoló fiatal nő alakja látható a vár féltve őrzött kulcsaival. Egyes vélemények szerint a fiatal nő Ausztriát, más vélemények szerint az ifjú Mária Teréziát ábrázolja. A talapzatról szörnyalakok acsarkodtak felfelé, melyek a magyar honvédeket szimbolizálták. A magyar lakosság többször megrongálta az általuk csak szégyenszobornak nevezett alkotást, ezért az emlékmű szörnyalakjait 1885-ben eltávolították.
Az 1918-as impériumváltás után az emlékmű Hűséget ábrázoló központi szobrát lefejezték, a többi négy allegorikus alakot pedig eltávolították. 1936-ban politikai okokból a Szabadság térről a Lippai úti temetőbe száműzték az emlékművet. A csonka főalak a temesvári Bánáti Múzeumba került, és jelenleg is ott áll a múzeum udvarán.”
Egy ötlet szárnyra kap
Ez év júliusában Nicolae Robu, Temesvár polgármestere bejelentette: a volt Lahováry, jelenlegi Bălcescu tér korszerűsítésének keretében itt állítják fel a vitatott üzenetű osztrák katonai emlékművet. Az ötlet azonban nem új keletű, és újabb felbukkanása sem köthető kizárólag a polgármesterhez. 2010-ben a belvárosi temetőben lévő emlékművet miniszteri döntéssel felvették a védetté nyilvánított emlékművek országos jegyzékére. Elsőként civil szervezetek képviselői szólaltak meg, közülük a jelentősebbek az Ariergarda, illetve a Temesvár Társaság. Szerintük egy olyan értéknek, mint az osztrák katonai emlékmű, nem temetőben, sírhantok között a helye. A kérdésben megszólalt a város polgármestere is, Nicolae Robu akkor csodálkozásának adott hangot, hogy egy értékes emlékmű a temetőben áll, elrejtve a városlakók és a turisták elől. Azontúl, hogy a város az emlékművet egy nagy császártól kapta ajándékba, a történelem tisztelete is megköveteli, hogy az emlékmű a temetőből megfelelő helyre, köztérre kerüljön, nyilatkozta akkoriban a polgármester.
Lényegében ezt az álláspontot képviseli a Temesvár Társaság és az Ariergarda vezetősége is. „Szerintünk a szobor nagyon szép, jelentős művész munkája, amely a mostani helyén pusztulásra van ítélve. Semmiféle történelmi szerepe nincs már, a magyarságra nézve sértőnek ítélt alakokat régen eltávolították róla. Egy neogótikus obeliszknek kell tekinteni, amely megérdemli, hogy Temesvár egyik közterén álljon. A szoborállítás elleni kampány egy sajnálatos félreértésből fakad” – nyilatkozta az Erdélyi Naplónak Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke.
Tiltakoznak a magyarok
A temesvári magyarság képviselői nem osztják Florin Mihalcea véleményét. Az sem mellékes,hogy a Temesvár Társaságot kizárólag román nemzetiségűek alkotják, akik az ügyben közvetlenül érdekelt magyarok megkérdezése nélkül javasolták az emlékmű köztéren való elhelyezését.
„1936-ban az akkori városvezetés azért költöztette a szobrot a temetőbe, hogy elkerülje Temesváron az etnikai konfliktust” – tájékoztatta lapunkat Fazakas Csaba esperes, az RMDSZ Temes megyei szervezetének művelődési alelnöke. Már a szobor megközelíthetősége is problémákat vet fel, hiszen az elmúlt évtizedek alatt kripták, sírok épültek körülötte. A Temesvár Társaság képviselőivel ellentétben Fazakas Csaba úgy véli, a szobor minden darabja ugyanazt – a magyarokra nézve megalázó – üzenetet hordozza, mint annak idején, amikor Ferenc József császár a városnak adományozta. Az RMDSZ megyei szervezete nyílt levélben szólította fel a polgármestert, álljon el a tervtől, és aláírásokat is gyűjtenek a szobor köztéren való elhelyezése ellen. „Meglepőnek tartjuk, hogy a magyarság iránt eddig toleranciát mutató Temesvár Társaság az emlékmű felállítását szorgalmazza. Temesváron eddig nem volt etnikai botrány, a szoborállítás pedig a sírjából hajától fogva előráncigált ügynek tűnik” – mondta Fazakas.
A Bălcescu tér felújítási tervében egyébként nem szerepel az emlékmű elhelyezése, ezért is érte váratlanul a temesvári magyarságot Nicolae Robu polgármester bejelentése, miszerint ide helyezik a vitatott Hűség- vagy szégyenszobrot. Mi több, a polgármester sürgetésére a tér átadásának határidejét is előbbre hozták, így fennáll a veszély, hogy az emlékmű már szeptember végén ott díszelegjen a téren. A tiltakozók művészek, történészek és építészek véleményét is kikérték az ügyben, a véleményezéseket a tiltakozó aláírásokkal együtt eljuttatják a polgármesternek.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő szavait idézve Temesvár polgármestere kétszáz évvel pörgetné vissza a város szellemiségét az emlékmű visszaállítása által. „Ez a lépés rossz fényt vethet a város európai kulturális fővárosi pályázatára is, a változatosság mellett elkötelezett Európai Unióban ugyanis egy ilyen lépés régmúlt időket és főleg idejét múlt eszméket elevenítene fel” – fogalmazott az RMDSZ-politikus.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!