Üvegbe fújt álomvilág

Füleki Árpád Tibor üveggömb karácsonyfadíszeire véletlenül bukkantam az interneten. Előbb muránói üvegből készült szép ékszerei miatt jegyeztem meg nevét, majd a karácsony közeledtével felbukkanó díszek miatt lett egyértelmű: találkozni kell a kézműves termékek készítőjével. Aki mindössze 23 esztendős, mégis nagy tudás és tapasztalat birtokosa. Nagyon jól esett neki, hogy életében először újságíró érdeklődik munkája iránt, de megnyugtattam: szokjon hozzá az interjúadásokhoz, mert amilyen ügyes, valószínűleg lesz még alkalma szerepelni a média képviselői előtt. Az interneten már most sokan dicsérik munkáját, ami a vállalkozó történetének megismerése után még szimpatikusabbá válik.

A legkisebb királyfi

Füleki Árpád Tibor családja zsuki otthonában, kis műhelyében készíti az üvegdíszeket. A tudást viszont Apahidáról, a szintén Kolozsvár-közeli településről szerezte, mert ott egy olasz tulajdonban lévő karácsonyi dísz-üzemben dolgozott két és fél évig. Azért csak ennyi ideig, mert közvetlenül középiskolai tanulmányai után kezdett dolgozni, ám néhány évre rá a tulajdonosok megváltak szinte az összes alkalmazottjuktól: hetven dolgozóból csak néhányan maradtak üvegfújók, díszítők, csomagolók. Füleki Árpád Tibor édesanyja, Anna is a gyárban dolgozott, annak idején ő tanácsolta fiának, hogy próbálja ki az üvegfeldolgozás nehéz, de szép mesterségét. „A gömbgyárban az összes megrendelés Amerikába ment. Javasoltam neki, hogy jöjjön és tanulja meg, mert szép munka. Kicsit nehéz volt az elején, kellett győzködjem. A fiatalok egyébként is nagyon nehezen jöttek bele, nagyon sokan próbálták, de csak nagyon kevesen maradtak, egy-két nap után feladták, mert kézügyesség és nagyon sok türelem kell hozzá. No meg, hogy szeressék, amit csinálnak. Ezért többnyire idős munkások voltak, nagyon kevés fiatal maradt. Tibi megpróbálta és sikerült neki. Aztán mindkettőnket elbocsátottak, mert nem úgy működött a cég, ahogy kellett volna. Én is szerettem ott dolgozni, a csomagolással, kollekciókkal foglalkoztam” – emlékezik Füleki Anna, aki azóta a válaszúti Kallós Alapítványnál dolgozik. Fia is kötődik az alapítványhoz, mert ott tanult meg magyarul írni és olvasni. Zsukon ugyanis kisiskolásként csak román osztályba járhatott, így mielőtt ötödiktől felvehették volna a szamosújvári szórványkollégiumba, pótolni kellett a hiányosságokat. Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban végezte, ma pedig első éves egyetemista a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem kerámia-üveg-fém szakán. Itt szeretné bővíteni tudását. A munkaerőpiac áldatlan állapotával pedig már azelőtt találkozhatott, hogy egyetemista lett volna. De, mint a mesebeli legkisebb királyfi, ő az egyetlen, aki egyedül is tovább folytatja mesterségét: legfiatalabbként az egész egykori munkaközösségből csak ő fogott vállalkozásba, és egy évvel az indulás után már azt tervezi, hogy egykori kollégái egy részének is munkát adna.

„Mindig is szerettem volna, hogy ne másnak dolgozzak, de azt nem álmodtam meg, hogy üveggel fogok dolgozni. Ez csak így jött. Amikor rájöttem, hogy tényleg ügyes vagyok és sokan mondták is, csak akkor kezdtem elhinni. Elgondolkodtam és megnyitottam ezt a kis vállalkozást. Jövőre szeretnék EU-s pénzekre pályázni, hogy bővíthessem a műhelyt, hogy többféle tárgyat készíthessek és nagyobb számban. Mert nem hiszem, hogy továbbra tudnám egyedül csinálni, úgyhogy remélem, sikerül volt kollégákat hívni a gyárból. Többnyire más területen dolgoznak, de biztosan nem szeretik annyira, mint az üveget, ezért gondolom, szívesen segítenek és remélem, én is fogom tudni őket segíteni, hogy azt csinálják, amit szeretnek” – tervez Füleki Árpád Tibor, aki a jelenlegi felszereltséggel tudásának csak egy részét tudja kiaknázni. A most használt kis kemencét édesapjával rakták össze és az egyetlen fajta gázégője is korlátozza lehetőségeit. Holott az egyszerű üveggömbön kívül nemcsak citrom alakút, hanem katona, harang, csavart, hosszú vagy hóember formájút is készíthetne. A formák világa szinte kimeríthetetlen.

„Sokat kellett tanulnom és hamar kellett nagy mennyiséget előállítanom. Többféle norma volt, de áltagosan háromszáz gömböt kellett készíteni. Én egy öreg és süket, magyar bácsitól tanultam. Laci bácsinak hívták, de a gyárban csak Mutunak »szólították«. Szájról olvasott. Nem foglalkozott senkivel, nem is vették nagyon számba, de én sokat tanultam tőle. Ő szívből át akarta adni nekem, amit tud, úgyhogy nagy szerencsém volt” – mondja mesteréről, aki nélkül biztosan nem dolgozna üveggel. „Én ezt soha nem terveztem, az informatika volt a kedvencem. Nem iskolai indíttatásból, hanem már gyerekkoromból fakad az érdeklődés. Elromlott a gépünk, szétbontották, a következőt már én szedtem szét, míg aztán én szereltem a számítógépeket a környéken másoknak is. Ma is hívnak” – árulja el az üveggömbkészítő, aki egyelőre csak az interneten értékesíti tárgyait, de a fulekiglass.com honlapot is ő tervezte. Szintén az ő munkája a gömbök karton csomagolásának terve is, ami kiemeli a díszek forma- és színvilágát. Az elegáns logó mellett románul, angolul, németül és olaszul olvasható rövid leírás. „A magyarnak is helyet kell találnom” – mondja a fiatal vállalkozó.

„A csomagolást igyekeztem nem túlterhelni, mint ahogy a gömbök esetében is az a célom, hogy szép legyen és minőségi. Annyi üveget teszek bele, hogy ne törjön könnyen. Minden pontosan ki van mérve” – mondja a kézműves, miközben édesanyja sokáig kocogtat egy díszt, míg végül az megadja magát és eltörik. „Nem törhetetlen, de dolgozni kell vele, nem lufi” – summáz a fia, aki szerint minden visszajelzés pozitív, a vevői elégedettek és sokan rendelnek tőle újra termékeket.

Gömb születik

A fiatal vállalkozó lakkillatú műhelyében a legérdekesebb, hogy hogyan is készülnek az üveggömbök. A folyamatban nincs titok, máris ég a nagyjából kétezer fokos gázláng, felkerül a szemüveg és indul a procedúra, melynek legelején másfél méter hosszú üvegcsövek állnak. Ezek 1200 fokon olvadnak, a kézműves Németországból rendeli ezt az alapanyagot. Egy csőből nagyjából tíz gömb készülhet, egy gömb minden fázison – fújáson, festésen, díszítésen, lakkozáson – való elkészítése pedig összesen két-három órát vesz igénybe. Füleki Árpád Tibor nemcsak fújja, hanem maga díszíti is az üveggömböket, az áhítatos angyalka és a vidám hóember is az ő keze munkáját dicséri.

„A csövet először kinyújtom úgynevezett spiccre a láng fölött. Aztán kifújom belőle a gömböt, majd az egyik végét levágom. A gyárban is a nyújtást tanultam meg először, a láng erejét kellett kitapasztalni, ráérezni és az üveg nyúlására és, hogy milyen hőmérsékleten miként viselkedik. Utána jön a fújás. Az sem volt könnyű, három napot kaptam rá. Mivel sikerült, ezért felvettek előbb próbaidőre, majd miután bizonyítottam, állandóra. A nyújtást és a sima gömböt sokan tudják, ez a legkönnyebb. Nehezebb például a katona forma. Voltak kollégáim, akik soha nem tudták ezt elkészíteni. Hóembert, katonát itthon nem is nagyon látni, remélem, hogy jövő karácsonyra lesz felszerelésem ezekhez is” – mondja a láng sípoló hangja mellett.

A munkaasztalon található homokszerű anyagra kérdezek rá, amiről kiderül, hogy vermikulit és az üvegek lassított hűtésekor használatos főleg a muránói üvegtárgyaknál. A muránói üveg ékszerek, kis állatok alapanyagai pedig a színes, egy méteres üvegbagettek, melyek meglepően nehezek méretükhöz képest. Ezeket vékony szálakra olvasztva lehet a szép mintákat készíteni, de bele lehet dolgozni aventurin üveget is, ami csillogó aranyos vagy ezüstös díszítésűvé teszi a tárgyat. „A muránói üveg viszonylag alacsony fokon olvad, és más folyamat, mint a gömbfújás. Kényes üveg, ugyanakkor rugalmas is, mert ha leesik, nem törik el” – magyarázza a kézműves, majd a kis kemencét mutatja, amiben a fülbevalók, medálok készülnek.

„Sose égetted meg magad?” – kérdem Füleki Árpád Tibort, miközben félelmetes biztonsággal tesz-vesz a láng körül. „De igen, ezek a kezemen még az első nyomok, ráesett a forró üveg. Ma már nem igazán történik ilyesmi. Viszont fújáskor el szoktam vágni az ajkam vagy a kezem, mert megesik, hogy nem törik simára az üveg vége” – válaszol a fiatal vállalkozó, és a csiszoló követ mutatja, amivel a vágás történik például az előtt is, mielőtt a kis fém csápokkal ellátott rögzítő a gömbre kerülne.

Karácsonyi dömping

Aki válogatni szeretne a sokféle üveggömb közül, az nem csak online lapozgathat, hanem Zsukon is megnézheti a felhozatalt. Fülekiék otthonában ugyanis az egyik szoba komplett bemutatóteremként van berendezve. Balra az asztalon a muránói üveg ékszerek, középen fenyőfa tömve a kézzel készített díszekkel, míg körülötte csomagolásban emelkedik magasba a különböző színű és rajzú gömbök sokasága. Két teljesen egyforma termék nincs, de ez a kézműves tárgyak egyik szépsége.

„Itthon csak karácsony előtt érdekesek az üveggömbök, külföldön ennél sokkal kiegyensúlyozottabbak a rendelések” – meséli a kézműves, aki éppen ezért reméli, hogy határainkon túl is tud majd értékesíteni. Viszonylag alacsony árakkal dolgozik, de ezt vállalja, mert ha azt szeretné, hogy megismerjék, nem szabhat csillagászati árakat. A legolcsóbb, festetlen gömbje ezért 2 lej, míg a legdíszesebb is csak 18 lejbe kerül. „Számomra most az a fontos, hogy minél többet tudjak készíteni, azzal ki tudjak állni, és munkaerő is legyen, ha egyszerre többet rendelnének. Nem szeretnék nagy mennyiségben gyártani, egy kis saját műhely az álmom, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, minőségi és szép termékeket készíthetünk. Mert az számomra már nyilvánvaló, hogy ez az én világom. A kézzel fogható szépség vonz igazán és az, hogy folyamatosan tanulhatok és új dolgokat próbálhatok ki. Mert ami csak elképzelhető, azt valamilyen módon üvegből biztosan el lehet készíteni” – vallja lelkesen a gömbdíszeket készítő Füleki Árpád Tibor.