Székely Vágta: kié ez a ló?

Roppant nehéz meghatározni, milyen célt is szolgál a szeptemberi budapesti döntőben csúcsosodó Nemzeti Vágta egyetlen anyaországon túli elő-rendezvénye, a Székely Vágta. Az „anyaverseny” szervezői szerint a Nemzeti Vágta a hit, erő, összetartozás hármas értékét testesíti meg, hiszen a ló iránti, már-már mitikus tisztelet, szeretet, megbecsülés és megértés a magyar ember génjeiben él.

A 2008-ban útjára indított nemzeti lovasünnep két évvel ezelőtt meghonosított külhoni előfutamát – immár nem az egyetlen, hiszen idén Vajdaságban is megméretkeztek a lovasok – is hasonló elvek alapján szervezik. A legszívesebben emlegetett mottó – „Ne őseinket kövessük, hanem azt, amit őseink követtek!” (Kassai Lajos lovasíjász világbajnok, a Nemzeti Vágta Kuratórium elnöke) – idén is elhangzott a Sepsiszentgyörgy közeli Óriáspince-tetőn. Miközben a rendezvény egyre feszesebb, egyre profibb képet ölt, előre nem látott problémákat is „kitermel”.

Pedigrés válsághelyzet

A harminc lovast számláló mezőnyből ugyanis olyan döntős mezőny alakult ki, amelyben egyetlen lónak, a Sepsiszentgyörgy színeiben indított Alkonynak volt hibátlan pedigréje. Bendes Csaba, a Nemzeti Vágta versenyigazgatója szerint ez a helyzet nehéz döntés elé állítja a szervezőket. „A Nemzeti Vágta versenyszabályzata azt írja elő, hogy az indított lovak esetében a telivérhányad nem haladhatja meg a 75 százalékot. Ezt Magyarországon egyértelműen képes bizonyítani a jól működő állatnyilvántartási rendszer, a környező országokban azonban súlyos rendszerhibákkal voltunk kénytelenek szembesülni: alig négy-öt ló esetében tudnak megfelelő iratokat felmutatni. Ha az előfutamok során is ragaszkodunk a szabály betűjéhez, legfeljebb egy futamot rendezhettünk volna, s közben önhibáján kívül bűnhődik a gazda, aki tíz éve lovagol vagy éppen fuvaroz azzal a lóval. Ezért azt a döntést hoztuk, hogy az előfutamon az azonosíthatatlan pedigréjű lovak is indulhatnak, de a Nemzeti Vágtán már nem” – foglalta össze a probléma lényegét a versenyigazgató.

 Szerencsések és szerencsétlen dobogósok

Az Óriáspince-tetőn egyébként is furcsa döntő szemtanúi lehettünk: a legjobb négy közé ugyanis egyetlen „legális” ló, Alkony került, akit azonban sérülés miatt az állatorvosi vizsgálat nem engedélyezett rajthoz állni. A sepsiszentgyörgyieknek jelentős csalódáson kellett túltenniük magukat, mivel a négyéves lovat azzal a nem titkolt tervvel vásárolták néhány hónapja, hogy négy-öt éven belül a Nemzeti Vágtán is versenyképes paripává nevelik, de a Székely Vágta-győzelmet már most elvárták tőle. Lovasa, Bagoly Szabolcs lova helyett is tajtékzott a döntés hallatán, de az orvosi vélemény ellen nincs apelláta. A stáb mindenesetre abban reménykedik, hogy a szeptemberi versenyre sikerül kikúrálni ízületi bántalmaiból Alkonyt.

 Sokan a tavalyi győztest, az akkor Keresztély Beáta által lovagolt Herceget várták az élre, és a Csíkszentkirály képviseletében induló páros André Mónikával a nyeregben rövid felkészülés után is biztatóan mozgott. A döntőben azonban a stáb egészen amatőr hibát követett el: a heveder csak fél körön keresztül bírta, utána elszakadt, a nyereg fokozatosan a ló hasa alá került, ilyen körülmények között pedig kész csoda, hogy lovasa a helyén maradt, és befejezte a futamot. A második helyezett a kézdivásárhelyi Bódi Albert lett Imám nevű lovával, de a versenyigazgatóság döntése értelmében a harmadik helyezett André-Herceg csapat is ott lehet a Nemzeti Vágtán.

A csíkszeredai Márton Grétán és Orson nevű lován már az első lépésektől látszott, hogy akár a végső győzelemre is esélyesek. Orson azonban nem ezért „verte ki a biztosítékot”, hanem azért, mert sokak szerint repülőből is látni, hogy telivér. A tulajdonos egyelőre sem pro, sem kontra értelemben nem tud bizonyító érvényű igazolást felmutatni. Az apa ismert, telivér, az anya kilétéről azonban nem tudni, így legalább 50 százalékban telivérrel van dolgunk. Néhány évvel ezelőtt telivérként próbálták törzskönyveztetni, de megfelelő bizonyítékok hiányában az illetékes állatorvos megtagadta. A roppant gyors lovat így aligha láthatják Budapesten, akárcsak Herceget, aki tavalyi Székely Vágta-sikere után sem kapott belépőt a Nemzeti Vágtára. 

Összhangban a lóval
Tízéves születésnapja alkalmából vitte el édesapja egy lovardába, azóta nem tud, de nem is akar szabadulni a lótól. A 19 éves csíkszeredai Márton Gréta a Székely Vágta győzteseként tért haza.„Már kicsi korom óta tetszettek a lovak, vonzódtam hozzájuk, szüleim születésnapi ajándékaként lovagoltam először. Két évig Csíksomlyón Papp Dezső tanított, utána Zsögödön, a Genovéva lovardában pedig Sándor Annamária” – meséli Márton Gréta, aki 2007 óta dolgozik együtt az Orson nevű pejjel. Versenyezni is együtt kezdtek 2008-ban díjugratásban. „Akkor még ő sem volt rendesen felkészítve, én is csak tanultam, egymás mellett fejlődtünk, nőttünk fel” – idézi fel a kezdeteket.

Tavaly még fontosabb volt az érettségi, a lovat sem tudták megfelelően felkészíteni, idén viszont két hónappal a rajt előtt eldöntötték, hogy indulnak a versenyen. „A felkészülés során heti egy szabadnapot hagytunk Orsonnak. Az elején kevesebbet és rövidebb távokat lovagoltunk, ahogy telt az idő, úgy növeltük a nehézségi fokot és a távot. A ló és lovas közötti összhang a legfontosabb, ez nálunk megvolt, verseny közben is mindent rendben lévőnek éreztem, de igyekeztem óvatosnak maradni. Külön köszönet illeti a felvezetőmet, mert mind a három startom kitűnően sikerült” – foglalja össze a legfontosabbakat az ifjú győztes, aki Brassóban egyetemista, élelmiszer-turizmus szakon tanul.
Bár erről hivatalos okirat nincs, a tulajdonosok szerint Orson félig román sportló, félig angol telivér, kitartó és gyors, ezért győzelme nem meglepő. Tisztázatlan származása miatt azonban a Nemzeti Vágtán nem indulhat.

Civilek a tetőn
A lovassportok szerelmeseinek, ló iránt érdeklődőknek, családi programot keresőknek egyaránt vonzó célpontot jelentett az Óriáspince-tető. Nagyon sokan autóbusszal, többen kerékpáron utaztak a vágta helyszínére, de volt, aki lóháton érkezett. A Székelyudvarhely környéki Ivóból például izlandi lovakon indultak hatan, és közel 130 kilométer megtétele után érkeztek meg. A lovaglás mellett a rendezvény remek alkalmat kínált a székelyföldi tárgyi és szellemi értékekkel való ismerkedésre, a történelmi székek seregszemléjén számtalan település hagyományait elevenítették fel. Népviseletbe öltözött asszonyok kínálgatták térségük ízeit, a festett bútorok előtt hatalmas üstben készült az ebéd, s népzenét játszó muzsikások is egyre csalogatták a népet. Pihenő gyanánt, csendes elvonulásra az első Székelyföldi Fotóbiennále anyaga és az Incitato nemzetközi alkotótábor munkáit befogadó sátor is kínálta magát. Az aktív kikapcsolódás elsősorban a gyermekeket vonzotta, a gólyalábak alig pihentek, de ügyességi és lovagi játékokban is kipróbálhatták magukat az apróságok. Több egyesület tanította a kézműveskedésre vágyókat: nemezelni, mézeskalácsot díszíteni, lovas zászlót és tarsolyt készíteni. A futamok között egymást követték a programok, ezúttal is népszerűnek bizonyult a lovasíjász-bemutató, a fogathajtó és díjugrató verseny, valamint a Shagya Lovasklub bemutatója. A napokat világzenei koncert, a Honvéd Táncszínház, a Háromszék Táncegyüttes és az M Studio művészei által bemutatott TűzTánc című produkció egészítette ki.