Svájc: Chaplin világába csöppentünk a Riviérán

A reformáció városában

Ezúttal a város másfajta kincseit kerestük fel. Elsőként az óvárosban, a dombtetőn magasodó Szent Péter-katedrálist látogattuk meg, amely évszázadok óta uralja Genf látképét. Felkapaszkodtunk a toronyba is, ahonnan lenyűgöző panoráma tárult elénk: a tó csillogó víztükre, a város meghatározó épületei és a távolban húzódó hegyek látványa egyszerre volt monumentális és békés.

A templomban Kálvin János székénél fényképezkedtem. Miközben a körülöttem állók közömbösen szemlélték a gondosan restaurált bútordarabot, úgy tűnt, számukra csupán egy régi ülőalkalmatosság volt a sok közül.

Egy jubileum csendes svájci ünnepe

Az 1536-ban reformátussá vált Genf háromnapos egyházi és kulturális programsorozattal emlékezett történelmének egyik legfontosabb fordulópontjára. A megemlékezés kiemelkedő eseménye a felújított Metzler-orgona ünnepélyes átadása volt.

A történet gyökerei csaknem fél évezreddel korábbra nyúlnak vissza.

Hőség és napozás a tóparton

Másnap újabb arcát mutatta meg a város. A hőség már kora délelőtt elérte a harminc fokot, így rokonunk tanácsára a tó Jet d’Eau felőli partszakaszára mentünk át, amelyet gondosan kialakított szabadidőparkként használnak a helyiek és a látogatók egyaránt. A part itt apró öblök sorozatából áll: hol homokos sávok, hol köves partok váltják egymást, közöttük füves területek, árnyas fák és kulturált infrastruktúra – mosdók, vendéglők, pihenőhelyek – biztosítják a kényelmet. A tópart már a délelőtti órákban is élettel telt meg, délutánra pedig szinte teljesen benépesült, a vízben rengetegen fürödtek, másik napoztak. Meglepő volt a rengeteg gyermek jelenléte is; később tudtuk meg, hogy a rendkívüli hőség miatt ezen a napon az iskolák zárva maradtak.

Yvoire – a középkor virágba öltözve

Yvoire nem véletlenül számít Franciaország egyik legszebb középkori településének. A 14. században erődítményként alapították, és máig megőrizte városfalait, kőházait és szűk, macskaköves utcáit. Nyáron a település szinte eltűnik a virágok tengerében, ezért gyakran díszíti turisztikai kiadványok borítóját is. A falu egyik különlegessége az úgynevezett Öt érzék kertje, amely a középkori kolostorkertek mintájára készült. Itt a látogatók nemcsak nézhetik, hanem szinte minden érzékszervükkel megtapasztalhatják a növényvilágot – illatokon, tapintáson, ízeken és hangokon keresztül. Mi mindezt csak a távolból, a hajóról szemléltük, de a tóparti vár látványa így is maradandó élmény maradt.

Lausanne és a határok játéka

Yvoire után ismét svájci vizekre tértünk vissza, és rövidesen Lausanne kikötőjében kötöttünk ki. A város többek között az olimpiai mozgalom központja: itt található az Olimpiai Park az ötkarikás jelképpel és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székháza is. Rövid tartózkodás után újra hajóra szálltunk, és a tó mentén haladva elértük Saint-Gingolph különös települését, amelyet kettévág a francia–svájci határ.

A Belle Époque hajói

A Genfi-tó egyik különleges értéke a mai napig működő, történelmi gőzhajó-flotta, amely a Belle Époque korszak eleganciáját idézi. Ezeket a több mint százéves hajókat – köztük a Montreux, Vevey, Savoie, Simplon és Rhône nevű egységeket – 2011-ben hivatalosan is védett műemlékké nyilvánították. A flotta különleges darabja a Rhône, amelyet 1927–1928-ban építettek, és Svájc utolsóként készült lapátkerekes gőzhajójaként vonult be a történelembe. A gondos felújítás során visszanyerte eredeti, elegáns arculatát: a cseresznyefa burkolatú belső terek és a neo-klasszikus részletek a 20. század elejének világát idézik. Nemcsak műszaki, hanem kulturális örökségről is szó van: ezek a hajók élő kapcsolatot teremtenek a múlt és a jelen között, és ma is rendszeresen járják a tavat. Nem véletlen, hogy a flotta 2014-ben elnyerte az Europa Nostra-díjat, amely az európai kulturális örökség megőrzésének egyik legjelentősebb elismerése.

Chillon, Montreux és a Riviéra hangulata

Lausanne után már nem a Rhône, hanem a Savoie fedélzetén folytattuk utunkat. A hajó fedélzetéről tekintettük meg a tó egyik legikonikusabb látványát, a Chillon-kastélyt, Svájc egyik legrégebbi és legjobb állapotban fennmaradt erődjét.

Montreux-be érkezve a táj szinte mediterrán hangulatot öltött. A város a Genfi-tó partján, pálmákkal, virágokkal és enyhe klímával valóban a „svájci Riviéra” érzetét kelti. Itt a természet, a turizmus és a zenei élet sajátos elegye teremt különleges atmoszférát.

korábban írtuk

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

A szomszédos Vevey – ahova trolibusszal érkeztünk Montreux-ből – is hasonló benyomást tett ránk: nyugodtabb, intimebb hangulatú település, amelyet szintén enyhe klíma és gondozott tóparti sétányok jellemeznek.

A város promenádja azonban így is felejthetetlen maradt: csíkos kabinok, Belle Époque hangulatú strandok és a háttérben az Alpok látványa olyan világot idézett, mintha Chaplin filmjeinek díszletei között járnánk.

Váratlan ünneplés

Mire leértünk, beesteledett. A séta után kissé fáradtan, az élmények súlyától elcsendesedve haladtunk tovább, amikor hirtelen fülsiketítő dudálás és ünneplés hangja tört meg mindent. Első pillanatban valamilyen balesetre, közlekedési dugóra gondoltunk, ám hamar kiderült: a város utcáin a Paris Saint-Germain budapesti Bajnokok Ligája-győzelmét ünneplő szurkolók vonultak fel. A zaj, a zászlók és a folyamatos dudálás kulturált maradt, különösen ahhoz képest, amit például Párizsban tapasztalhattak.

Az éjszaka végül Genfben ért bennünket. Késő este érkeztünk meg szállásunkra, ahol a nap élményei lassan, rétegekben rakódtak le bennünk: a Genfi-tó csendes hullámai, a középkori városok hangulata, a hegyek és a víz találkozása, valamint a történelem és a jelen különös együttélése.