Nagy menetelés: úti cél az autonómia

Egységesen zöldre festett, fellobogózott szekerek gördültek ki október 24-én a Maros megyei Makfalváról. Az alkalmatosságok úti célja a háromszéki Bereck és Kökös között – a székely szabadságharc emblematikus alakja, Gábor Áron születésének, illetve hősi halálának helye – vasárnap rendezett Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű autonómiatüntetésen való részvétel volt. A rendezvényen a 14 helyszínről induló, másfél óra alatt egyesülő tömeg 54 kilométeres összefüggő menetté fejlődött fel, így is igyekezve megmutatni a székelység erejét, egységét.

A rendezvény előestéjén megalakulása tizedik évfordulóját ünneplő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezése nemcsak abban számít különlegesnek, hogy minden idők legnagyobb létszámú székelyföldi menetoszlopa alakult ki, hanem abban is, hogy az RMDSZ hőskorát leszámítva először terelte egyetlen zászló alá a romániai magyar politikai pártokat és civil szervezeteket. A különböző alakulatok korábbi, aktuális közéleti ügyek mentén változó sikerrel járó mozgósításai után az ugyancsak SZNT-szervezésű, 2013. március 10-i Székely Szabadság Napja jelezte: a mobilizálás, illetve az autonómia ügye iránti társadalmi érzékenység új szakasza körvonalazódik az erdélyi magyarság körében. A marosvásárhelyi rendezvény sikere és támogatottsága – a közel harmincezres tömeg méltóságteljes felvonulása a ’90-es fekete március nyomán egyféle frontvárossá merevedett egykori székely fővárosban –, valamint az a tény, hogy a román kormány azóta sem méltatta válaszra az akkor közfelkiáltással elfogadott petíciót, újabb akció kezdeményezésére késztette az SZNT-t.

A meneteléshez azonban nemcsak arroganciájával szolgáltatott nyomós okot a román hatalom. Az időközben előtérbe került, az ország nemzetközi kötelezettségvállalásait is sértő, a magyarság „felhígítását” célzó közigazgatási terv elleni tiltakozás is egységfrontba tömörítette a magyarságot, amely a vasárnapi menetelés alkalmával székely zászlók ezreivel és tiltakozó feliratokkal üzent a bukaresti kormánynak: szembeszegül az erőszakos asszimiláció tervével, és kitart Székelyföld autonómiaigénye mellett.

 Göröngyös utak

Realistának tekintett számítások száz, szélsőségesen optimista nézetek 200 ezres tömeget vártak október 27-én a „gáborároni” útra. A bizakodást táplálta, hogy mindhárom romániai magyar politikai alakulat, az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) valamint a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Tőkés László elnökölte Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is felsorakozott a kezdeményezés mellé. A mozgósítási potenciál megsokszorozódása mellett az összefogás nagy hozadékának tekinthető, hogy sok embernek a pártcímkét viselő akciókkal szembeni tartózkodását is felülírta. Ezért aztán a készülődés lendületét nem csorbították a szervezés során felmerülő nehézségek sem, amelyek közül az országos útügyi hatóság által követelt, 28 ezer eurónak megfelelő összegű úthasználati díj tűnt a legsúlyosabbnak. A menetelés reggelén aztán konkrétabb akadály is felmerült: a RegioTrans nevű magáncégtől bérelt különvonat – meghibásodásra hivatkozva – csak háromórás késéssel indult volna el Marosfőről, hogy Csíkszeredán át Háromszékre szállítsa az 1500 főre becsült tömeget. A „cserbenhagyásos gázolás” sem érte el azonban a célját, a Belső-Erdélyből érkezők sorra felvették a „stopposokat”, így mindenki időben eljutott a demonstráció színhelyére. Apró történelmi párhuzam: az 1918-as, Erdély Romániához való csatolásának ügyében tartott balázsfalvi nagygyűlés résztvevőit anno ingyenes szállította a MÁV...

Nem érte el demobilizáló célját az egy-két, úgynevezett józanító szándékú publicisztikai próbálkozás sem. Közülük a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, Magyari Nándor László írása verte ki leginkább a biztosítékot az autonómiapárti oldalon, miszerint »a mostani előrehozott politikai busójárás csak arra való, hogy egyes vezérek újra megmártózhassanak a tömeg éljenzésében, fölösleges zászlólengetés és vitézkedések, fogadkozások közepette, operettszínpad kulisszái között (nem kétlem tele lesz a határ „hagyományőrző, alkoholbűzös mézeskalács-huszárral”, ahogy kell).« A szerző a katalán élőlánc példáját is érdekesen használta: „Láthattuk a méreteiben sokkal nagyobb katalán megmozdulást, és azt is, hogy nem történt látványos előrelépés az ottani autonómia ügyében.”

Nem Magyarinak szánt válaszként, mégis vele vitatkozva fogalmazott viszont Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója az Erdélyi Naplónak adott korábbi interjújában, nagyon jónak ítélve a megmozdulás időzítését. „A katalóniai élőlánc, az egy évvel korábbi, milliós léptékű barcelonai tüntetés révén a nyugati közvélemény kötni tudja a székelyföldi menetelést ezekhez a nagy visszhangot kiváltó megnyilvánulásokhoz. Kommunikációs szempontból ugyanis sokkal jelentősebb az átütőerő, ha egy nyugati modellre tudunk utalni, ellenkező esetben az ottani közvélemény hajlamos úgy tekinteni a székelyföldi közösségre, mint partikuláris, zavarkeltő érdekek csoportosulására. (…) A romániai magyarság már a falig hátrált a régióátalakítás ügyében, nincs tovább, most kell lépni. Egyértelművé kell tenni a román többség számára, hogy a jelenlegi tendenciák túlmennek a magyar közösség tűrőképességének a határán.”

 Míg román él a földön...

A zökkenőmentesen lebonyolított, méltóságteljes tüntetést kezdetben bagatellizálni igyekezett a román média. Az első híradások prefektusi, illetve csendőri jelentésekre hivatkozva 8500 fős jelenlétről számoltak be – ezzel ellentétben csak Kézdivásárhelyen több mint 10 ezren hallgatták a szabadtéri ökumenikus istentiszteletet. A továbbiakban a hivatalos szám 15 ezerre „hízott” – miközben legalább 120 ezer ember hömpölygött az 54 kilométeres útszakaszon.

Az első politikusi megnyilvánulás Bogdan Diaconu szociáldemokrata párti képviselő nevéhez fűződik, aki felszólította a romániai parlamenti pártokat, hogy törvényben tiltsák be az általa állam- és románellenesnek tartott, székely meneteléshez hasonló megmozdulásokat. Crin Antonescu, a román liberális párt vezetője, a szenátus elnöke szerint is elfogadhatatlan egy székelyföldi enklávé létrehozása, vagy akár annak „szimulálása” Románia területén. „Megfontoltan, okosan, de határozottan kell kezelnünk ezt a kérdést” – jelentette ki Antonescu, aki szerint mindent abból az alapállásból kell kezelni, hogy Románia egységes nemzetállam, a román hatóságoknak pedig elsődleges kötelessége megvédeni ezt az egységet és államiságot. „Talán egyesek számára most világosabbá vált, miért ellenezte a liberális párt a rendőrség decentralizációját” – mondta Antonescu, aki egy televíziós műsorban korábban kijelentette: a rendőrség decentralizációja az állam egységét veszélyeztetné.

Románia alkotmányának és az európai gyakorlatnak megfelelő módon válaszol majd a bukaresti kormány a székelység autonómiaigényére – hangzott Victor Ponta román miniszterelnök eddigi egyetlen reakciója. „Nem tudunk és nem is akarunk mást tenni, mint betartani az európai gyakorlatot és Románia alkotmányát” – jelentette ki Ponta. Liviu Dragnea közigazgatási miniszterelnök-helyettes szerint az egész csak arról szól, hogy az RMDSZ és a többi magyar párt megpróbál egymásra licitálni, de nagyon reméli, hogy a folyamat nem fokozódik.

A székely autonómiatörekvéseket egyelőre az elemzők is a teljes elutasítás szakaszában tartják. Az egyik román hírtelevízióban Bogdan Ficeag szociológus arrogáns szellemeskedéssel úgy fogalmazott: a szép időben tett séta minden bizonnyal jót tett az embereknek, s ezzel le is lehet zárni az ügyet, mivel az autonómia kérdése nem képezheti érdemi tárgyalás tárgyát, „míg románság létezik a földön.”

 Izsák Balázs: küldetés teljesítve

„Megvalósítottuk a célunkat, megmutattuk: a székelyek autonómiatörekvése mögött nem csak politikai szervezetek, hanem hatalmas tömegek is állnak – jelentette ki a román kormánynak és az uniós szerveknek előterjesztendő, a rendezvény zárásaként petíciót is felolvasó Izsák Balázs SZNT-elnök. – Ha képesek leszünk meggyőzni a román kormányt a 700 ezres székely közösség igényeinek megalapozottságáról, akár rövid úton megvalósulhat az autonómia.” A kezdeményező szervezet első embere meggyőződésének adott hangot, miszerint a nagy menetelés után a román hatalom már nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást a székely tömegakaratról. „Szükség esetén folytatjuk tiltakozó akcióinkat, készen állunk a polgári engedetlenség valamennyi formájának alkalmazására.” Izsák szerint a rendezvény másik roppant fontos hozadéka, hogy körvonalazódik az erdélyi magyarok új egysége, amely nem egyetlen szervezetben, hanem a szervezetek együttműködésében valósulhat meg.

RMDSZ-autonómiatervezet a láthatáron?

Az RMDSZ törvénytervezetet készít Székelyföld területi autonómiájáról – jelentette ki Borbély László alelnök a Radio France Internationale (RFI) francia rádióállomás román nyelvű adásának a Székelyek nagy menetelésével kapcsolatban adott interjúban. A riporter kérdésére, hogy felkészült-e a román társadalom a székelyföldi autonómia elfogadására, Borbély László azokra a korábbi küzdelmekre utalt, amelyeket olyan jogokért folytatott a magyar közösség, amelyeket ma már senki nem kérdőjelez meg. Felidézte, hogy az 1990-es években a kisebbségi anyanyelvhasználat elleni tüntetésekkel kellett szembenézni. Hozzátette, arra is több mint két évtizedet kellett várnia a magyar közösségnek, hogy megfelelő tanügyi törvénye legyen. „Mi türelmesek vagyunk, nem mondjuk, hogy máról holnapra minden megoldódik” – mondta Borbély László. Az RMDSZ alelnöke elégedetlenségét fejezte ki amiatt is, hogy a kisebbségi törvény tervezete immár hét éve elakadt a parlamentben, és azt is kifogásolta, hogy Romániában nem tartják tiszteletben a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. Az RMDSZ párhuzamos jelentést készít az Európa Tanács számára, amelyben jelzi a charta előírásainak megsértését – mutatott rá Borbély.