
Lisszabontól Kolozsvárig: újra a kincses város utcáin a 4000 km-t bicikliző Zsigmond István
Fotó: Orbán Orsolya
Kevesen vállalkoznának arra, hogy egyedül, mindössze egyetlen kerékpártáskával és minimális felszereléssel átszeljék Európát. Zsigmond István kolozsvári nőgyógyász szakorvos azonban éppen ezt tette: Lisszabonból indult útnak, és huszonöt nap alatt, közel négyezer kilométer megtétele után érkezett haza Kolozsvárra. A tapasztalt természetjáró és kerékpáros szerint a siker kulcsa nem elsősorban az izmokban, hanem fejben dől el. A Krónikának videós riportban mesélt a megtett útról.
2026. augusztus 01., 18:572026. augusztus 01., 18:57
Amikor Zsigmond Istvánt arról kérdezzük, mikor született meg benne a gondolat, hogy Lisszabontól Kolozsvárig kerékpárral szelje át Európát, nem tud egyetlen meghatározó pillanatot felidézni. Az ötlet lassan érlelődött benne, miközben egyre hosszabb túrákat tett, és egyre inkább foglalkoztatta, meddig lehet eljutni pusztán emberi erővel.
Korábban már körbebiciklizte a Balatont, ami addigi leghosszabb útja volt. Ez azonban csak előszobája lett annak a vállalkozásnak, amely végül Portugáliából Kolozsvárig vezette.
– idézte fel az indulás előzményeit.
Sokan azt gondolnák, hogy egy 25 napos, csaknem négyezer kilométeres kerékpártúrához hónapokon át tartó kemény fizikai edzésprogram szükséges. Zsigmond István szerint azonban a felkészülés legfontosabb része mentális volt. Hetente rendszeresen kerékpározott, általában kétszer ült nyeregbe, és korábban is teljesített 80–100 kilométeres túrákat. A legnagyobb kérdés azonban nem az volt, hogy egyetlen nap alatt képes-e nagy távolságot megtenni, hanem az, hogy miként reagál majd a szervezete, amikor ezt huszonöt napon keresztül szinte megszakítás nélkül kell ismételnie.
Korábban munka mellett soha nem tudta kipróbálni, milyen több egymást követő napon százötven kilométer felett tekerni. A hosszabb próbálkozások után mindig pihenésre volt szüksége. Most azonban minden más volt.
A megérkezés pillanatai csütörtök délután, Kolozsváron
Fotó: Orbán Orsolya
A hosszú útra nem vásárolt új kerékpárt, ugyanazzal a biciklivel indult el, amelyet már egy évtizede használt. Mindössze egyetlen módosítást végzett rajta: valamivel szélesebb gumikat szerelt fel. A néhány milliméteres különbség első látásra jelentéktelennek tűnhet, ám a repedezett aszfalton, rosszabb minőségű burkolaton és kisebb úthibákon sokkal kényelmesebb haladást tett lehetővé. A kerékpárt repülővel vitte magával Portugáliába, ahonnan megkezdte a hosszú hazautat.
A nagyjából tizennyolc literes táskát nem is töltötte meg teljesen. Abban kapott helyet a váltóruha, papucs, törölköző, a szükséges szerszámok és minden olyan felszerelés, amelyre huszonöt napon át szüksége lehetett.
Sátrat és hálózsákot tudatosan nem vitt magával. Ez ugyan nagyobb szabadságot adott volna, de jelentősen növelte volna a csomag súlyát is. ,,Egy váltóruhám volt. A kerékpáros ruhámat minden este kimostam zuhanyzás után, reggelre megszáradt, és már indulhattam is tovább” – mondta.
A napi közel 160 kilométeres átlaghoz nem elegendő az edzettség, ugyanilyen fontos a folyamatos energia-utánpótlás. A túra előtt dietetikussal is egyeztetett arról, hogyan érdemes táplálkozni ekkora fizikai terhelés mellett. A hosszú távú futások során már megtapasztalta, hogy ha megfelelő ütemben pótolja a folyadékot, a sókat és az energiát, akkor a szervezet sokkal tovább képes egyenletes teljesítményt nyújtani.
Éppen ezért nem versenytempóban haladt.
– fogalmazott. A napi út során rendszeresen megállt rövidebb pihenőkre, csokoládét, energiaszeleteket vagy más, gyorsan felszívódó élelmiszereket fogyasztott, estére pedig szálláshelyén pótolta az elveszített energiát. A következő reggel pedig minden kezdődött elölről: nyeregbe ült, és újabb 150–170 kilométer várt rá Európa útjain.
Zsigmond Istvánt közel egy hónapos távollét után üdvölik a család tagjai
Fotó: Orbán Orsolya
A közel négyezer kilométeres út egyik legnagyobb kihívását nem is a fizikai terhelés jelentette, hanem az útvonal megtervezése. Zsigmond István úgy indult el, hogy tudta: Nyugat-Európában viszonylag jól kiépített kerékpáros infrastruktúrára számíthat, Kelet-Európában azonban már sokkal több lesz a bizonytalanság. A valóság végül részben igazolta, részben felülírta az előzetes elképzeléseit.
A kerékpáros útvonal megtervezéséhez először a Google térképszolgáltatását használta. Lisszabontól Kolozsvárig azonban csak Nyugat-Európára tudott valóban használható kerékpáros útvonalat ajánlani.
– mesélte.
A nyugat-európai országokban ugyan számos, kontinenseken átvezető kerékpárút létezik, ezek jelentős részét azonban hegyikerékpárosok számára alakították ki.
Sok helyen kavicsos, murvás szakaszok következtek, amelyek országúti kerékpárral már nehezen voltak járhatók.
Néhány ilyen útszakaszt ugyan teljesített, de hamar rájött, hogy más megoldást kell keresnie.
,,Egy idő után teljesen elhagytam a Google-t, mert olyan földutakra vitt be, hogy egyszerűen nem lehetett rajtuk haladni. Találtam egy másik kerékpáros alkalmazást, és onnantól kezdve azzal terveztem az útjaimat” – mondta.
Bár indulás előtt fejben felosztotta a teljes távot, a valóság naponta új feladatok elé állította. Előzetesen huszonnégy napra osztotta be az utat, és négy tartaléknapot is betervezett arra az esetre, ha időjárási, műszaki vagy egészségügyi problémák merülnének fel.
,,Volt egy elképzelésem arról, meddig kellene eljutnom, de a valóság sokszor felülírta a terveket. Az első héten már el is használtam az egyik tartaléknapomat, utána viszont sikerült tartani a ritmust” – számolt be lapunknak.
A huszonöt nap végére napi átlagban mintegy 160 kilométert tett meg. A túra döntő részében kerékpárutakon vagy kis forgalmú mellékutakon haladt. Akadt azonban egy olyan útszakasz Olaszországban, amelyet ma sem felejt el.
A kamionok és személyautók sokszor alig harminc-ötven centiméterre robogtak el mellettem. Ez volt az út legveszélyesebb része” – foglalja össze a negatív élményét.
Ettől eltekintve azonban azt tapasztalta, hogy a legtöbb útvonal biztonságosan kerékpározható volt, különösen ott, ahol sikerült kerékpárutakat vagy kisebb mellékutakat választani.
Gergely Balázs, az ünnepelt unokatestvére öleli át a nap hősét
Fotó: Orbán Orsolya
Sokan gondolnák, hogy egy ekkora teljesítményhez nap mint nap a fizikai határokat kell feszegetni. Zsigmond István szerint éppen az ellenkezője igaz. Az út sikerének egyik titka az volt, hogy soha nem hajszolta túl magát. Egyenletes tempóban haladt, rendszeresen evett, pótolta a folyadékot, és nem próbálta mindenáron ledolgozni az esetleges lemaradásokat.
A négyezer kilométeres út nagy részét egyedül tette meg. Kerékpárosokkal ugyan naponta találkozott, de többnyire csak elsuhantak egymás mellett. Hosszabb beszélgetésekre ritkán nyílt lehetőség. ,,Inkább szembejöttek a biciklisek. Két emberrel váltottam csak néhány szót. Igazából senkit nem érdekelt különösebben, honnan jövök vagy hová tartok” – mesélte mosolyogva.
Vele érkezett a felesége, Erika is, így néhány napig családias hangulatban telt a kerékpározás.
Sokan azt gondolnák, hogy egy közel egy hónapos kerékpártúra rendkívül költséges vállalkozás. Zsigmond István tapasztalata szerint azonban megfelelő szervezéssel nem kerül feltétlenül többe egy átlagos nyaralásnál. Tudatosan lemondott a kempingezésről, mert nem akart sátrat, hálózsákot és egyéb felszerelést cipelni.
,,A legolcsóbb szállás 21 euró volt, de akadt olyan hely is, ahol csak 60–70 euróért találtam szobát” – magyarázta.
Az étkezés sem volt különösebben bonyolult. Napközben elsősorban csokoládéval, energiaszeletekkel, péksüteményekkel és italokkal pótolta az elvesztett energiát, este pedig általában egy vendéglőben vacsorázott. A hangsúly nem a bőséges étkezésen, hanem a rendszeres energia-utánpótláson volt.
Arra a kérdésre, mit tanácsolna azoknak, akik hasonló kerékpártúrára szeretnének vállalkozni, nem kilométerekről vagy edzéstervekről kezdett beszámolni. Szerinte minden a motiváción múlik.
,,Ha valaki belevág egy ilyen útba, végig kell tudnia csinálni. Persze előfordulhat, hogy műszaki hiba vagy egészségi probléma miatt fel kell adni, ezt is el kell tudni fogadni. De alapvetően kell legyen egy erős belső indíték, ami végigviszi az embert” – fogalmazott.
Korábban ritkán tekert egy nap alatt száz kilométernél többet, mégis sikerült huszonöt napon keresztül napi átlagban mintegy 160 kilométert teljesítenie. ,,A legfontosabb felkészülés fejben történik” – összegezte tömören 25 napos európai kerékpárútjának tapasztalatait.
Csütörtök délután ismerősei, barátai, családtagjai a kolozsvári családi háznál köszöntötték a huszonöt napos európai bicikliútról hazatérő Zsigmond Istvánt.
Zsigmond Istvánnal kolozsvári házának kertjében beszélgettünk úti élményeiről
Fotó: Orbán Orsolya

A beruházás 192 kilométeren valósul meg, többségében Bihar megyében, kisebb szakaszokkal Arad és Szatmár megyében. A kerékpárutak kialakítása mellett a beruházás árvízvédelmi célokat is szolgál, és a munkálatok közel 98 százalékban befejeződtek.
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Könnyű beleszeretni a francia Riviérába: a tengerbe, a pálmafákba, a kikötőkbe, az óvárosok szűk utcáiba, abba a nyugodt eleganciába, amellyel a helyiek élik a mindennapjaikat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
A mezőpaniti Balogh Albert különleges hivatást választott: orgonákat restaurál és épít. A Krónikának arról beszélt, hogyan talált rá erre a különleges mesterségre, milyen titkokat rejt egy orgona belseje, és mi jelent ma kihívást az orgonák megőrzésében.
szóljon hozzá!