Fesztiválköltözés tanulságokkal

Neil Armstrong-i „kis lépés”-re szánta el magát a Félsziget Fesztivál szervezőgárdája, amikor tíz év marosvásárhelyi kiadás után Kolozsvárra költözött. Ami, ha az egész emberiség fejlődését nem is, a fesztiválozók életét mindenképp befolyásolta.

Az első nap reggelén a legelső rendkívüli buszjáraton, útban a Félsziget helyszíne felé: „Nem tudom. Bekenjem magam napolajjal és ragadjak egész nap vagy ne, és égjek pirosra?” A segítőkész barátnő okosan a nap elleni védekezést javasolta, a kislány nem is égett le. De a leégésveszély nem csak az érzékenybőrűeket fenyegette.

Mióta csak nyilvánosságot kapott a Félsziget helyszínváltoztatásának gondolata, szűnni nem akaró vita zajlik a költözés következményeiről. A kétkedők dandárja leginkább a marosvásárhelyi Víkendtelep elvesztését fájlalta, a Kolozsvár melletti Gorbó-völgyi helyszín ugyanis nélkülözi a Vásárhelyen alapértelmezettnek számító strandolás lehetőségét. A kétkedők hangja tovább erősödött látván, hogy viszonylag későn és lassan hozzák nyilvánosságra a fellépők listáját, és csúcsosodott, amikor néhány nappal a kezdés előtt kiderült, két nagy név is hiányozni fog a Félszigetről: a brit indie-rock banda, a Kaiser Chiefs és a power-metal műfaját képviselő, szintén angliai Dragonforce. A helyzeten az sem javított, hogy a vasárnapi koncertek közül kettő újfent elmaradt – a francia Dirtyphonics elektro-, az egyiptomi Aly&Fila trance stílusban gazdagította volna a főprogramot –, s a Félsziget Facebook-oldala arról tanúskodik, hogy a záróakkordok után sem csitulnak a kedélyek.

 Terepszemle

A szórakozás lehetősége amúgy nagyon is adott volt. Az egykoron katonai lőtérként működő Gorbó-völgyének áramvonalas domborulataihoz szépen illeszkedett az ember rendezte környezet. És mindezért messze sem kellett menni. A Monostor-negyedbeli buszvégállomástól 20-25 perces gyalogút, 4 perces buszozás vezetett a természetbe ágyazott hangfergeteg felé. Az már más kérdés, hogy a Monostorról éjjel csak gyalog vagy taxival lehetett hazajutni, s a félszigetes menetrend szerinti különjárat is csak akkor indult, ha legalább tízen ültek a buszon. No de így legalább igazi mágikus számmá vált az amúgy is kiemelt tízes: ha egy társaságban összegyűltek ennyien, elmondhatták, minden rendben, vannak egy busznyian.

A bejárattól jobbra a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület várta a gyermekeket – nem voltak túl sokan –, mellette kutyás sátor állt, majd a Cluj Rocks Stage, azaz a rockszínpad következett. A szomszédságukban a terep adottságaira építő paintball pálya állt, ahol többek között a sajtósok kontra politikusok című harc is zajlott – a Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Gergely Balázs városi EMNP-elnök és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is alkotta csapat sorozatban négyszer verte vissza az újságírók támadását. Mindezzel átellenben pihent a repülésre csábító gyrocopter (kisebb helikopter sajátos működési mechanizmussal), illetve a szivárványsátor, ahol az LMBT közösség (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek) képviseltették magukat.

 Színpadok versenye

A második legfontosabb koncerthelyszínen, a Kiss-színpadon lépett fel például a már szebb napokat és nagyobb nézőszámot is bőven megért magyarországi Anima Sound System, hasonlóan szerény élményeket szerezhetett Ganxta Zolee&a Kartel, hódított viszont Adegbenga Adejumo, azaz Benga, a dubstep brit fenegyereke, a sokadszor visszatérő Félsziget-vendég N.O.H.A., a Modstep, a kádba is lyukat vágó Intim Torna Illegál és az Akkezdet Phiai. Utóbbi koncertje a nem kimondottan raprajongókat is a színpad elé szegezte: a szójátékok és kritikák,a capella-megmondások atőszomszédságban nem sokkal korábban zajló első erdélyi slampoetry-bajnokság erős, de gyorsan múló hangulatát idézték. A műfajt amúgy nehéz volna körülírni, ezért legjobb az egyik résztvevő, Vass Ákos aktuális eposzát idézni: „Én kimoslak a rímből haver, testvír, / Bár a családnevem egyáltalán nem Persil, / És az sem, hogy Perwoll Black Magic / Itt a verbál dzsihád, hol vannak az enemyk?” A bajnokság egyébként azzal a kivételes eredménnyel is büszkélkedhetett, hogy kvázi nappali programként is igazi tömeget volt képes vonzani.

A „tömegvonzás” ugyanis nem mindig és mindenhol sikerült a napközbeni elfoglaltságot ajánló programpontoknak. Márpedig a szervezők ezekkel igyekeztek valamelyest pótolni a vásárhelyi csobbanást, ám sem annyi sátorlakó, sem annyi csend nem volt adott, hogy a programok olajozottan működhessenek. A kocsmateraszakon és az egyéb programhelyszíneken ugyanis egyetlen percre sem pihent a hangfal, a frissen kolozsvárivá lett Félszigetre pedig nagyobb tömeg csak estére gyűlt össze a városból érkezők segítségével. Válogatni egyébként tényleg volt miből: sport, humor, színház, irodalom, kiállítás, film, kölcsönözhető társasjátékok, helyben kialakított könyvtár, vagy a MIÉRT-sátorban zajló interaktív programok. S ha mindez nem emelte eléggé az adrenalinszintet, bungee jumping segítségével lehetett halált megvető szabadesést imitálni.

 Szombati csúcs

A Freedom Music Aréna zárt dühöngőjében lépett fel többek közt a ªuie Paparude, de a közelben keverték a lemezeket a Sound of Town Red Bull sátrában a helyi dj-k. Innen a nagyszínpad is csak néhány lépésre volt, ahol az első nagy névnek Paul Kalkbrennerg német technozenész számított. Második nap a Kistehénre még csak lézengtek, a további fellépőkre már csápoltak is, de a szombati felhozatal bizonyult a legütősebbnek: a Marky Ramone’s Blitzkrieg a világ első punkzenekarának hangulatát idézte, a SKA-P „őrült”baszkjai pedig igazolták: a punk és a reggie akár barátok is lehetnek. A két zenekar együttes ereje bizonyította, hogy miért nem lehet kihagyni a punkbandákat egy fesztiválról, és miért lett volna jobb, ha talán több rockbandát mernek Kolozsvárra hozni.

A koncertelosztással egyébként is akadtak problémák. A legnagyobbnak az bizonyult, hogy vasárnapra nem – de talán az egész fesztiválra sem – jutott olyan húzónév, amely a völgybe csalogatta volna az embereket. De álljon itt néhány nagyon pozitív benyomás is: a kolozsvári Janis group szabadtéri kocsmájával igazi Vama Veche-i hangulatot varázsolt a Gorbó mellé homokkal, hajóval és boldogságforrással, a Bruno Wine Bar helyszíne oázisként hatott a hangzavarban, a kiállított képes HungaRomagyarázatok pedig egyszerűen frenetikusak voltak. Mert ki gondolná, hogy a lelkipásztor román tükörfordítása „cioban de suflet” vagy, hogy a bundáskenyérnek „pâine cu blanã”-nak kellene lennie preot, illetve frigãnele helyett…

 Hangulatméter

„Nagyon jó a fesztivál, jó a hangulat, bár a szervezés hagyott némi kívánnivalót maga után, de ez jövőre remélhetőleg jobb lesz” – mondta a 17 éves Horaþiu, aki Zilahon él, és először félszigetezett. A 21 éves Sonia Bukarestből érkezett önkénteskedni, ő értékeli a jó árakat és a jó zenét, csak a zuhanyozó kései beüzemelését kifogásolta. Akik meg nem a sátortáborban laktak, vagyis oda nem járhattak be, a kézmosás lehetőségét hiányolták. Alfonz csíkszerdai, és a vásárhelyi Félszigeten is járt már. Hiányzott neki a strand, a gokartpálya és a nagyobb tömeg. Értékelte a biztonságot és a jó zenét, de zavarta, hogy a helyszínek túl közel vannak egymáshoz, áthallatszik a zene. Karola és Orsolya esetében már hagyomány a Félsziget, sokadszorra vesznek részt. Szerintük nem történt nagy váltás az új helyszín miatt, sőt, nagyobb változtatásokat szerettek volna, például bővebb koncertkínálatot. Szerintük négy-öt éve ért csúcspontjára a fesztivál, azóta már nem a régi. Hildának nagyon tetszett a kolozsvári terep. Nem zavarja, hogy kevesebb ember volt, így is nagyon jól érezte magát. Adél viszont nosztalgiával beszélt az előző fesztiválokról, ahol szerinte nem a helyszín volt a titok, hisz az Kolozsváron szebb, hanem a híresebb előadók és jobb bulik.

 Zárszó helyett

A várt 80 ezer helyett végül összesen közel 60 ezresre taksált fesztiválközönség között járt a Félszigeten idén ellopott menyasszony és legénybúcsús vőlegény is, életük új szakaszának kezdetén biztosan emlékezetes marad az édes-savanyúfesztivál. Részünkről is éljen az ifjú pár: Kolozsvár és a Félsziget!