2013. július 25., 22:162013. július 25., 22:16
2013. július 25., 22:162013. július 25., 22:16
Neil Armstrong-i „kis lépés”-re szánta el magát a Félsziget Fesztivál szervezőgárdája, amikor tíz év marosvásárhelyi kiadás után Kolozsvárra költözött. Ami, ha az egész emberiség fejlődését nem is, a fesztiválozók életét mindenképp befolyásolta.
Az első nap reggelén a legelső rendkívüli buszjáraton, útban a Félsziget helyszíne felé: „Nem tudom. Bekenjem magam napolajjal és ragadjak egész nap vagy ne, és égjek pirosra?” A segítőkész barátnő okosan a nap elleni védekezést javasolta, a kislány nem is égett le. De a leégésveszély nem csak az érzékenybőrűeket fenyegette.
Mióta csak nyilvánosságot kapott a Félsziget helyszínváltoztatásának gondolata, szűnni nem akaró vita zajlik a költözés következményeiről. A kétkedők dandárja leginkább a marosvásárhelyi Víkendtelep elvesztését fájlalta, a Kolozsvár melletti Gorbó-völgyi helyszín ugyanis nélkülözi a Vásárhelyen alapértelmezettnek számító strandolás lehetőségét. A kétkedők hangja tovább erősödött látván, hogy viszonylag későn és lassan hozzák nyilvánosságra a fellépők listáját, és csúcsosodott, amikor néhány nappal a kezdés előtt kiderült, két nagy név is hiányozni fog a Félszigetről: a brit indie-rock banda, a Kaiser Chiefs és a power-metal műfaját képviselő, szintén angliai Dragonforce. A helyzeten az sem javított, hogy a vasárnapi koncertek közül kettő újfent elmaradt – a francia Dirtyphonics elektro-, az egyiptomi Aly&Fila trance stílusban gazdagította volna a főprogramot –, s a Félsziget Facebook-oldala arról tanúskodik, hogy a záróakkordok után sem csitulnak a kedélyek.
Terepszemle
A szórakozás lehetősége amúgy nagyon is adott volt. Az egykoron katonai lőtérként működő Gorbó-völgyének áramvonalas domborulataihoz szépen illeszkedett az ember rendezte környezet. És mindezért messze sem kellett menni. A Monostor-negyedbeli buszvégállomástól 20-25 perces gyalogút, 4 perces buszozás vezetett a természetbe ágyazott hangfergeteg felé. Az már más kérdés, hogy a Monostorról éjjel csak gyalog vagy taxival lehetett hazajutni, s a félszigetes menetrend szerinti különjárat is csak akkor indult, ha legalább tízen ültek a buszon. No de így legalább igazi mágikus számmá vált az amúgy is kiemelt tízes: ha egy társaságban összegyűltek ennyien, elmondhatták, minden rendben, vannak egy busznyian.
A bejárattól jobbra a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület várta a gyermekeket – nem voltak túl sokan –, mellette kutyás sátor állt, majd a Cluj Rocks Stage, azaz a rockszínpad következett. A szomszédságukban a terep adottságaira építő paintball pálya állt, ahol többek között a sajtósok kontra politikusok című harc is zajlott – a Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, Gergely Balázs városi EMNP-elnök és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is alkotta csapat sorozatban négyszer verte vissza az újságírók támadását. Mindezzel átellenben pihent a repülésre csábító gyrocopter (kisebb helikopter sajátos működési mechanizmussal), illetve a szivárványsátor, ahol az LMBT közösség (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek) képviseltették magukat.
Színpadok versenye
A második legfontosabb koncerthelyszínen, a Kiss-színpadon lépett fel például a már szebb napokat és nagyobb nézőszámot is bőven megért magyarországi Anima Sound System, hasonlóan szerény élményeket szerezhetett Ganxta Zolee&a Kartel, hódított viszont Adegbenga Adejumo, azaz Benga, a dubstep brit fenegyereke, a sokadszor visszatérő Félsziget-vendég N.O.H.A., a Modstep, a kádba is lyukat vágó Intim Torna Illegál és az Akkezdet Phiai. Utóbbi koncertje a nem kimondottan raprajongókat is a színpad elé szegezte: a szójátékok és kritikák,a capella-megmondások atőszomszédságban nem sokkal korábban zajló első erdélyi slampoetry-bajnokság erős, de gyorsan múló hangulatát idézték. A műfajt amúgy nehéz volna körülírni, ezért legjobb az egyik résztvevő, Vass Ákos aktuális eposzát idézni: „Én kimoslak a rímből haver, testvír, / Bár a családnevem egyáltalán nem Persil, / És az sem, hogy Perwoll Black Magic / Itt a verbál dzsihád, hol vannak az enemyk?” A bajnokság egyébként azzal a kivételes eredménnyel is büszkélkedhetett, hogy kvázi nappali programként is igazi tömeget volt képes vonzani.
A „tömegvonzás” ugyanis nem mindig és mindenhol sikerült a napközbeni elfoglaltságot ajánló programpontoknak. Márpedig a szervezők ezekkel igyekeztek valamelyest pótolni a vásárhelyi csobbanást, ám sem annyi sátorlakó, sem annyi csend nem volt adott, hogy a programok olajozottan működhessenek. A kocsmateraszakon és az egyéb programhelyszíneken ugyanis egyetlen percre sem pihent a hangfal, a frissen kolozsvárivá lett Félszigetre pedig nagyobb tömeg csak estére gyűlt össze a városból érkezők segítségével. Válogatni egyébként tényleg volt miből: sport, humor, színház, irodalom, kiállítás, film, kölcsönözhető társasjátékok, helyben kialakított könyvtár, vagy a MIÉRT-sátorban zajló interaktív programok. S ha mindez nem emelte eléggé az adrenalinszintet, bungee jumping segítségével lehetett halált megvető szabadesést imitálni.
Szombati csúcs
A Freedom Music Aréna zárt dühöngőjében lépett fel többek közt a ªuie Paparude, de a közelben keverték a lemezeket a Sound of Town Red Bull sátrában a helyi dj-k. Innen a nagyszínpad is csak néhány lépésre volt, ahol az első nagy névnek Paul Kalkbrennerg német technozenész számított. Második nap a Kistehénre még csak lézengtek, a további fellépőkre már csápoltak is, de a szombati felhozatal bizonyult a legütősebbnek: a Marky Ramone’s Blitzkrieg a világ első punkzenekarának hangulatát idézte, a SKA-P „őrült”baszkjai pedig igazolták: a punk és a reggie akár barátok is lehetnek. A két zenekar együttes ereje bizonyította, hogy miért nem lehet kihagyni a punkbandákat egy fesztiválról, és miért lett volna jobb, ha talán több rockbandát mernek Kolozsvárra hozni.
A koncertelosztással egyébként is akadtak problémák. A legnagyobbnak az bizonyult, hogy vasárnapra nem – de talán az egész fesztiválra sem – jutott olyan húzónév, amely a völgybe csalogatta volna az embereket. De álljon itt néhány nagyon pozitív benyomás is: a kolozsvári Janis group szabadtéri kocsmájával igazi Vama Veche-i hangulatot varázsolt a Gorbó mellé homokkal, hajóval és boldogságforrással, a Bruno Wine Bar helyszíne oázisként hatott a hangzavarban, a kiállított képes HungaRomagyarázatok pedig egyszerűen frenetikusak voltak. Mert ki gondolná, hogy a lelkipásztor román tükörfordítása „cioban de suflet” vagy, hogy a bundáskenyérnek „pâine cu blanã”-nak kellene lennie preot, illetve frigãnele helyett…
Hangulatméter
„Nagyon jó a fesztivál, jó a hangulat, bár a szervezés hagyott némi kívánnivalót maga után, de ez jövőre remélhetőleg jobb lesz” – mondta a 17 éves Horaþiu, aki Zilahon él, és először félszigetezett. A 21 éves Sonia Bukarestből érkezett önkénteskedni, ő értékeli a jó árakat és a jó zenét, csak a zuhanyozó kései beüzemelését kifogásolta. Akik meg nem a sátortáborban laktak, vagyis oda nem járhattak be, a kézmosás lehetőségét hiányolták. Alfonz csíkszerdai, és a vásárhelyi Félszigeten is járt már. Hiányzott neki a strand, a gokartpálya és a nagyobb tömeg. Értékelte a biztonságot és a jó zenét, de zavarta, hogy a helyszínek túl közel vannak egymáshoz, áthallatszik a zene. Karola és Orsolya esetében már hagyomány a Félsziget, sokadszorra vesznek részt. Szerintük nem történt nagy váltás az új helyszín miatt, sőt, nagyobb változtatásokat szerettek volna, például bővebb koncertkínálatot. Szerintük négy-öt éve ért csúcspontjára a fesztivál, azóta már nem a régi. Hildának nagyon tetszett a kolozsvári terep. Nem zavarja, hogy kevesebb ember volt, így is nagyon jól érezte magát. Adél viszont nosztalgiával beszélt az előző fesztiválokról, ahol szerinte nem a helyszín volt a titok, hisz az Kolozsváron szebb, hanem a híresebb előadók és jobb bulik.
Zárszó helyett
A várt 80 ezer helyett végül összesen közel 60 ezresre taksált fesztiválközönség között járt a Félszigeten idén ellopott menyasszony és legénybúcsús vőlegény is, életük új szakaszának kezdetén biztosan emlékezetes marad az édes-savanyúfesztivál. Részünkről is éljen az ifjú pár: Kolozsvár és a Félsziget!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!