Zöld aranyból zöldhasúakat – törvényesen

Ötmilliárd euró lehet az értéke a Romániában az 1990–2012-es időszakban törvénytelenül kivágott és értékesített famennyiségnek. Egy tavalyi számvevőszéki könyvvizsgálói jelentésből származó hír hír hallatán óhatatlanul beugrik a közismert, szőlő és bor viszonyából poént építő vicc: vajon törvényesen lehet-e fából pénzt csinálni? A statisztikai hivatal, a pénzügyminisztérium és a cégbírósági adatok szerint lehet – és nem is keveset.

Kevesebb többért

Tavaly a román bútorexport 1,7 milliárd euróra rúgott, az első tíz hazai bútorgyártó cég összesített forgalma pedig elérte a 730 millió eurót, a tíz cég pedig 13 ezer embernek adott munkát. A hazai fafeldolgozók öt legerősebbje viszont 1,3 milliárd eurós forgalmat bonyolított le 2013-ban, valamivel több mint 20 ezer embernek adva munkát – a szám szépségét csak az csorbítja kissé, hogy ebből a Romsilva több mint 17 ezret foglalkoztat. Nos, ha a Romsilvát kiemeljük az ötösfogatból, az arányok így alakulnak: a három osztrák cég, a Holzindustrie Schweighofer, a Kronospan és az Egger, valamint a holland Kastamonu háromezer embernek munkát adva egymilliárd eurós forgalmat ért el, a HZ pedig 19 százalékos nettó profitot könyvelt.

A következtetés az, hogy fából törvényesen is lehet pénzt csinálni, a számok tükrében pedig kiderül, hogy valójában az alacsony szintű feldolgozottság mellett lehet igazán nagy profitot termelni: deszkából, fűrészáruból, préselt lemezből, épületfából, hogy a rönkexportot ne is említsük. A bútorgyártás is hoz hasznot, csak munka- és költségigényes, a bérekre eső nagy romániai terhek mellett pedig szinte természetesnek látszik, hogy aki pénzt akar keresni, a könnyebb utat, például a fűrészáru-termelést választja, az automatizálást, és a minél kisebb béralapot. Aki tehát a komplexebb – a szociális igényeket kielégítő, nagyobb munkaerő-szükségletet igénylő – bútorgyártást választja, eleve kisebb profitot remélhet. Minderre rátevődik a hazai erdőgazdálkodás bonyolult viszonyrendszere.

Dr. Norocel V. Nicolescu professzor, a brassói Transilvania egyetem tanára egy csíkszeredai Robin Wood Plus konferencián elmondta: „A hazai erdők szerepét mindmáig egy 1954-ben született – nyilván politikai indíttatású – rendelet szabályozza és csoportosítja, ez pedig a szakma szempontjából azért sem megfelelő, mert többféle utólagos változás is rátevődött.” Közülük a professzor a tulajdonosok nagy hányadának kizárását említette az erdők sorsára vonatkozó döntésekből. A Natura 2000-es program szakmai menedzsmentet igényel, de ez még távoli álomnak tűnik, fogalmazott a professzor, aki szerint valamennyi természetvédelmi területnek, parknak, rezervátumnak gyorsan jó minőségű gazdálkodási terveket is kell készíteni, de ezt semmiképpen sem a tulajdonosok megkerülésével, hiszen ezekben a parkokban 80 százalékot meghaladó a magántulajdon aránya.

Klaszterhullám

Hatalmas gond, hogy a 3,35 millió hektárnyi romániai erdőnek 830 ezer tulajdonosa van. A körülbelül 4800 fakitermelő cég technológiai szempontból elmaradott, kapacitásuk 10 ezer köbméter alatt marad, tehát ezek is segítségre szorulnak, ha szerepet szánunk nekik az erdőgazdálkodásban. Amely erdőgazdálkodás pedig ugyancsak előrelátást és óvatosságot igényel, hiszen „a bútor a legkomplexebb termék, mert száz év alatt készül el” – fogalmazott az említett konferencián Bagoly Miklós, a Kovászna Megyei Faipari Szövetség (KOFA) elnöke is, maga is faipari vállalkozó. „A mezőgazdaságban tavasszal ültetünk és ősszel, jó esetben, betakarítunk. Az erdő is hasonlóképpen működik, csak egy hosszabb ciklus végén, 80 év múlva takarítunk be. Viszont az erdőgazdálkodásnak is az a lényege, hogy aktívan hozzájáruljon a gazdasági élet működéséhez. Olyan nyersanyagot termel, ami nagyon hosszú idő alatt érik be, de ez nyersanyag” – mondta Bagoly. Rámutatott: minél magasabb feldolgozottsági fokon kellene értékesítenünk a fát is, ne nyersen kitermelve, a nyersanyagexportot azonban aligha lehet egyszerűen betiltani – elsősorban a pénzügyminisztérium állandó éhsége miatt.

A székelyföldi faipari vállalkozások egymagukban aligha képesek szembenézni ezekkel a dilemmákkal, ezért – józan és logikus módon – klaszterekben tervezik elérni céljaikat. Bagoly Miklós szerint a székelyföldi faipari klaszter létrehozása nem alaptalan elképzelés, „hiszen Székelyföldnek már van két erős klasztere, és Erdély területén ennek erős hagyománya is van, hiszen aki itt fával foglalkozik, az vagy székely vagy máramarosi.”

Sikeres „klaszteresedés” esetén is évek telhetnek el, míg a sok-sok kis céget egyesítő képviselet hatékonyan lesz képes lobbizni saját érdekében. Közben meg gördülnek ki az eurómilliárdok a határokon, de mások zsebére termelik a profitot.

Kis fakitermelő és bútorgyártó történet
A Faipari Szabad Szakszervezetek Szövetségének (FSLIL) 2008 márciusában közreadott jelentéséből megtudhatunk néhány jellemző adatot a romániai faiparról. Ez az ország 238 391 négyzetkilométeres területének 26,7 százalékát kitevő 6,4 millió hektáros erdőalapjára támaszkodva végzi a tevékenységét, ennek 30 százaléka bükkös, 30 százaléka tűlevelű, 19,2 százaléka tölgy, 20,8 százaléka egyéb fafélével rendelkezik. A fafeldolgozást 1900-tól számítják, a második világháború után 73 bútorgyárban 83 asztalos kapott munkát. 1960 és 1980 között a termelői kapacitás rohamosan nőtt, 1989 végén 170 ezer munkás dolgozott a kitermelésben és elsődleges feldolgozásban évi 19-21 millió köbméter rönköt dolgoztak fel. További 180 ezren dolgoztak még 47 faipari kombinátnak nevezett bútorgyárban, a világon a 20. helyet foglaltuk el a bútorexportőrök között. A fa- és bútoripar 200 ezer alkalmazottjától vált meg 1990 és 2000 között, de az ezredfordulóra már a teljes iparágat a magánszféra vette kézbe, aminek köszönhetően 2003-ra az alkalmazottak száma 184 ezerre nőtt.
A Business Construct című magazin adatai szerint 2002-ben a hazai faipar 1,5 milliárd dollár értékben exportált, a bútorexport a román export 4,4 százalékát tette ki.
2007 végén a román ipari termelés 10,3 százaléka volt fakitermelés és elsődleges feldolgozás, az export 11 százaléka az ipari dolgozók 11 százalékát foglalkoztatta. A bútorgyártás az ipari termelés 3,5 százalékát adta. 2012-ben a bútorgyártás volumene 1,8 milliárd eurós volt, 1,4 milliárdos export és 351 millió eurós bútorimport mellett. A bútorgyártó ipart belefoglalták a nemzeti exportstratégiába, az ágazat hozzávetőleg 50 ezer alkalmazottat foglalkoztatott.
A Fataj.hu szakportál szerint Hargita megyében 2011-ben erdőgazdálkodással és fafeldolgozással 864 cég foglalkozott, alkalmazottaik száma 5481 volt. Háromszéken a faiparban 1800–1900 embert foglalkoztatnak.