Útkereső román–magyar párbeszéd

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Nemzeti jelképek versus nemzetbiztonság címmel szervezett magyar–román konferenciát Kolozsváron. Sándor Krisztina, a szervezet ügyvezető elnöke szerint a konferencia célja többek között az, hogy szót emeljen az erdélyi magyarság nemzeti jelképeinek üldöztetése ellen, és felhívja a közélet figyelmét arra, hogy az erdélyi magyar közösségi törekvések nem jelenthetnek nemzetbiztonsági kockázatot.

Az EMNT és a Reconstructio Egyesület által közösen megtartott rendezvényen Tőkés László EP-képviselő köszöntötte a rendezvény előadóit és közönségét. A politikus leszögezte: a magyar és román közösségek reprezentatív képviselőinek párbeszédével és nem a politikai pártok titkos paktumaival kell rendezni a magyar–román viszonyt. „1990 óta szorgalmazom, hogy paritásos alapon üljenek tárgyalóasztalhoz a románok és a magyarok reprezentatív képviselői, kezdeményezéseimre azonban egy alkalommal sem volt fogadókészség. Bár a párbeszéd fontos, mára mégis üres kommunikációs gyakorlattá silányult” – fogalmazott a volt református püspök.

Lucian Mândruță televíziós műsorvezető, egyetemi tanár Bukarestből jelentkezett be élőben, világhálón a konferenciára. Beszédében elsősorban a demográfiai gondokat tette szóvá. „Miközben a románok és a magyarok ma arról vitatkoznak, hogy ki volt hamarabb Erdélyben, addig száz év múlva legfeljebb az lesz a vita tárgya, hogy ki hagyta el Erdélyt utoljára” – mondta. Bakk Miklós politológus a Klaus Johannis államfővé választásához fűződő erdélyi várakozásokról beszélt, amelyek illúziónak bizonyultak. Úgy értékelte, a nagyszebeni szász politikus államelnöki tevékenysége az erdélyiség kudarca, az államfő ugyanis elszalasztotta az esélyt arra, hogy a nemzetek közös kormányzásának az erdélyi örökségét tegye Románia értékévé.

Gabriel Andreescu bukaresti politológus egyetemi tanár azt tartotta fájdalmasnak, hogy 27 évvel a rendszerváltozás után Romániában a titkosszolgálatok akadályozzák a román–magyar párbeszédet. Úgy vélte: a kommunista politikai rendőrség által kialakított magyarellenes klisék intézményesen tovább éltek a román titkosszolgálatokban, és még a székelyföldi terrorkísérletként bemutatott ügy vádiratában is visszaköszönnek.

Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga elnöke példaértékűnek nevezte azt a szolidaritást, ami létrejött a románok és a magyarok közt az 1989-es rendszerváltáskor, ugyanakkor a Ceaușescu-rezsim szellemiségét látta visszaköszönni abban, hogy Tőkés Lászlót megfosztották a Románia csillaga érdemrend lovagi fokozatától. Smarande Enache elmondta: sem a román, sem a magyar állam teljesítményével nincs maradéktalanul megelégedve. Sajnálattal állapította meg, hogy a két állam közötti párbeszéd megszűnt, miközben Románia az utóbbi években „az etnocentrizmus és az ortodoxizmus”, Magyarország pedig az „illiberális demokrácia” irányába mozdult el. Kifejtette: olyan erdélyiségre lenne szükség, amelyik mind a bukaresti etnokráciának, mind a budapesti illiberalizmusnak ellen tud állni.

Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az Erdélyi Naplónak elmondta, a párbeszéd ezzel a konferenciával nem ér véget: azt tervezik, hogy a jövőben is hasonló konferenciák megszervezésével folytatják a felvállalt ügyet. A szervezőmunka azonban nem könnyű: „a gondot az jelenti, hogy – bár évről-évre igyekszünk a módszertanon és a tartalmi részen is módosítani – nagyon nehéz románokat meghívni a rendezvényünkre, mivel a szervezés kizárólag magyar kézben van. Valószínűleg ezen is lehetne változtatni, ha találnánk egy megfelelő román partnert. Politikusokra már nem is számítunk, hiszen szinte képtelenség őket elhozni. Szándékosan szakértői-értelmiségi párbeszéd irányába toltuk el a konferenciát, mert ezen a téren van lehetőség a reális információcserére” – magyarázta Sándor Krisztina.

Négy évvel ezelőtt azért indították el a sorozatot, mert úgy látták, a román–magyar párbeszéd eltűnt az erdélyi magyar nyilvánosságból. Nyomokban Tusványoson még megtalálható, de már az sem ugyanaz, mint a 90-es évek elején, amikor elindult a Bálványosi Szabadegyetem.

A kezdeti elképzelés szerint a román–magyar konferenciára lehetőleg paritásos alapon hívnak meg előadókat mindkét fél részéről, hogy a közös dolgokról beszéljenek. A közösségek egymáshoz való viszonyáról, az aktuális politikai helyzetről és olyan kényes kérdésekről is szó esik, amelyekben nézeteltérések támadhatnak a felek között. A konferencia vándor jelleget öltött, hiszen minden évben más városban szervezik meg, többnyire multietnikus környezetben.

Először Sepsiszentgyörgy adott otthont a rendezvénynek. „Ez azért volt érdekes, mert sikerült meghívni helyi román politikusokat, akik a város közgyűlésének is tagjai voltak” – magyarázta Sándor Krisztina. Ekkor még nagy volt az érdeklődés. A következő évben Marosvásárhely lett a konferencia helyszíne, de itt már gyérebb volt a részvétel, és erőltetettebbnek tűnt a rendezvény. Bár nemzetközi előadók is részt vettek, a szervezők úgy érezték, a helyi közösség nem volt fogékony erre. Tavaly Brassóban került sor a román–magyar párbeszéd fórumára egy nagy kerekasztal-beszélgetés keretében. Terveik szerint jövőre a brassói formátumot újítanák fel.