Szintfelmérők: sok hűhó valamiért

Kisebb változások vannak ugyan a szintfelmérők módszertanában, ám alapvetően a tavalyihoz hasonlóan szervezik idén is a második-, negyedik- és hatodik osztályosok szintfelmérőjét. Ami nem vizsgát jelent, mert az elért jegy nem kerül be a naplóba, de másmilyen formában sem befolyásolja a diák előmenetelét, mindössze látleletet ad tanulók, osztályok, generációk teljesítményéről. A jegyekről természetesen értesítik a szülőket, a minősítések pedig hozzájárulhatnak a gyerekek egyéni oktatási tervéhez. Az idei metodológia újdonsága, hogy a speciális igényű diákok számára is megfelelő feltételeket igyekszik teremteni.

Nemzetközi elvárások

A szintfelmérőkről a 2011/1-es tanügyi törvény rendelkezik, miszerint a tanév végén az egyes osztályoknak különböző próbákat kell teljesíteniük. A másodikosok esetében az írás és olvasás alapvető készségeit mérik, illetve matematikai ismereteket kérnek számon. A kisdiákok május 18–22. közt tesznek tanúbizonyságot tudásukról, a tavalyi 25-höz képest idén 30 perc áll majd rendelkezésre a tesztek kitöltéséhez. A másodikosok tesztjeit egyéni tanulmányi terv kidolgozásához kell használni, utóbbit és az eredményeket közölni kell a szülőkkel. A negyedikesek esetében a törvény is kiemeli, hogy a felmérés nemzetközi gyakorlatot követ, célja az elemi oktatás rendszerének értékelése. Az utolsó éves kisdiákok egy órán át dolgozhatnak a teszteken, május 26-án románból, 27-én matematikából, 28-án pedig anyanyelvből.

A hatodikosok esetében is van újdonság: rájuk idén is transzdiszciplináris tesztek várnak. A nyelv és kommunikáció próba június 2-án az első számú idegen nyelvből, román és magyar nyelvből, illetve irodalomból áll, míg a matematika és természettudományok tesztet június 3-án kell kitölteniük matematikából, fizikából és biológiából. Az eredmények az egyéni oktatási tervek kidolgozását segítik, de a diák középiskolai választásai szempontjából is orientációs pont lehet. A szintfelmérőt a tanügyminisztériumhoz tartozó Országos Értékelési és Vizsgaközpont (Centrul Naþional de Evaluare si Examinare) szervezi.

A 2015-ös tesztek közepes nehézségűek lesznek, a kisebbségi nyelveken tanuló diákok pedig anyanyelvükön is megkapják a kérdéseket – leszámítva a román nyelv és irodalom tételeket. Idén nemcsak az illető osztályt oktató tanítónak vagy tanárnak kell jelen lennie a próbák során, hanem egy kívülállónak. A tesztek eredményeit a pedagógusok a tanügyminisztérium honlapjára töltik fel, és a jelentést is a vizsgaközpont készíti el.

A tavalyi szintfelmérő jelentése egy 214 oldalas dokumentum 354 oldal függelékkel, a következtetések ennek ellenére igen felszínesek. Megtudhattuk belőle, hogy a negyedikesek számára 1995 óta folyamatosan, immár hat esztendőben szerveztek felmérőket, tavaly 3925 tanintézetben (1113 városi és 2812 vidéki iskolában) összesen 203 387 másodikos, 193 603 negyedikes és 197 700 hatodik osztályos diák vizsgázott. A hatodikosok öt idegen nyelvből vizsgáztak, kilenc kisebbség – köztük a magyar – diájai számára fordították a tételeket. A hatodikosok nyelv és kommunikáció próbája a diákok szövegértési készségeit igyekszik mérni, ezért az OECD–PISA program alapelveit érvényesíti. Eszerint például a helyesírási hibákat csak akkor kell figyelembe venni, ha azok jelentősen befolyásolják a válasz értelmét. Anemzetközi programot amúgy 15 évesek felmérésére fejlesztették ki, miközben a romániai hatodikosok 11-12 esztendősek. Mindeközben a negyedikesek eredményei referenciaértékűek világszintű felmérések számára.

Tereptapasztalatok

Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint az oktatók egy része üdvözölte a szintfelmérőt, más részük – mint minden újdonságot – ellenezte. Azt ő is kifogásolta, hogy nem érkezett a minisztérium részéről visszajelzés az egyes oktatási intézmények teljesítményéről, de jó pontnak tartotta, hogy külső teszt alapján lehet értékelni a diákokat, és a próbák felkészítő hatásúak a majd „élesben” folyó nyolcadikos és tizenkettedikes felmérések előtt.

Kiss Ferenc Temes megyei magyar nyelvű oktatásért felelős tanfelügyelőtől megtudhattuk: a Bánságban tavaly 82 másodikos, 67 negyedikes és 69 hatodikos vett részt a szintfelmérőn, miután mindössze ennyi a magyarul tanuló magyar diákok száma az egyes évfolyamokon. „Egy-egy magyar tannyelvű iskolában több a hátrányos helyzetű roma gyerek, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy az eredmények nem érik el azt a hatást, amire számítottak a felmérőt fontosnak tartók. Inkább arra kellene fektetni a hangsúlyt, hogy differenciáltabban oktassunk, némileg leegyszerűsítve” – véli Kiss Ferenc, aki szerint a felmérés pozitív vonatkozása, hogy lelkesítő hatással van a pedagógusokra. Azt azonban ő is szeretné pontosan tudni, hogy a rendszer miként járul hozzá a gyerekek jobb előmeneteléhez, a tanárok motiváltságának növeléséhez.

 Nyugatmajmolás?

Kun-Sütő Márta tanítónő a Kolozsvári Református Kollégium tavalyi második osztályosaival tapasztalta meg az országos szintfelmérő új világát. Szerinte a kisiskolásoknak épp elég felmérőt kell írniuk korukhoz képest, nem hiányzik a plusz teher. „Tulajdonképpen azokat a dolgokat vizsgálják, amelyeket minden fejezet után és minden félév végén mi is felmérünk. Semmi újat nem kértek tőlük. Miért nem bíznak a tanítóban, hogy képes kiértékelni, hogyan dolgozik az a gyerek?” – tette fel a kérdést Kun-Sütő Márta, aki szerint a hat-hét oldalas felmérő túl nagy falat a 8-9 éves gyerekeknek. „A másodikosok számára szerintem nem dolgozták ki kellő alapossággal a teszteket, zavarosak voltak a megfogalmazások, az utasítások pedig nem voltak eléggé konkrétak. Akárcsak a negyedikeseknél, két csoportra osztották az osztályt, fele az egyiket, fele a másikat írta. Miért nem bíztak a tanítóban, hogy képes felügyelni az osztályt, hogy ne másoljanak egymástól? Ráadásul anyanyelvből az első csoport szövegéhez is a második csoport javítókulcsát küldték. Az sem egyértelmű, hogy miért kértek fogalmazásokat a gyerekektől, mikor második osztályban még alig írnak ilyet. A helyesírási hibákat pedig nem javíthattuk ki. A román nem volt nehéz, a matematika sem. Tudjuk, milyen készségeket kell fejleszteni, milyen szintet kell elérni, szerintem teljesen felesleges a felmérő a második osztályban. Negyedikben esetleg elemi osztályok zárásaként érthető” – vélekedett a tanítónő.

Szerinte a szülők is sokat stresszelték a gyerekeket. „Pedig jeleztem, hogy én jóval nehezebb felmérőket iratok, biztosan helytállnak, és úgy is volt. Sok szülő azonban képes volt otthon is gyakoroltatni a gyerekekkel. A felmérőket is úgy iratom meg, hogy nem szólok előre, mert van olyan gyerek, aki annyit izgul, hogy hasfájással jön iskolába, pedig mindig elmondom: arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudnak, és nem arra, amit nem” – fogalmazott a tanító, aki szerint az „egyéni oktatási tervek” és „portfóliók” szép elképzelések, de a gyakorlat nem ad módot rájuk. „Hiába ugyanaz a tananyag, a gyermekanyag változik: vannak osztályok, ahol nagyon ügyes és kreatív gyerekek dolgoznak, és akad, ahol kevésbé. A szomorú az, hogy mi mindent ugyanúgy csinálunk, ahogy nyugatról jön, és nem válogatunk” – mondta a pedagógus.

Felkészít vagy sem?

Kovács Varga Emília romántanár, a Kolozsvári Református Kollégium aligazgatója szerint a tavalyi szintfelmérő „érdekes volt”. „Kicsit távol áll attól, ahogy és amit tanítunk. A szintfelmérők különböznek az általunk ismertektől, ezért időt kellett áldozni a felkészülésre, mert egy hatodikos gyereket nem lehet ad hoc új helyzetbe állítani. Lehet, hogy stresszeltük is kicsit ezzel őket, mert többet készültünk, mint egy átlagos dolgozatra” – véli a tanárnő. A szintfelmérő a szövegértés és szövegalkotást célozta, ami valóban fontos cél. A teszt ezért a sikeres hétköznapi kommunikációra helyezi a hangsúlyt, ami az oktatás célja is kellene hogy legyen, ám a későbbi vizsgák során egyáltalán nem ez az elvárás. „Ametodológia szerint a szintfelmérő egyik célja, hogy a gyerek szokjon a vizsgához. Ez azonban olyan mértékben különbözött a dolgozatok stílusától és a nyolcadikos vizsgától, hogy nem készíti elő a nyolcadikos felmérőt sem. És az a szempont sem állja meg a helyét, hogy a szintfelmérő segít eldönteni, merre induljon a későbbiekben a gyerek. Hatodikban még nem lehet megmondani, reálos vagy humános valaki, mert nyolcadikig még rengeteg minden változik” – emelte ki. Kovács Varga Emília szerint az egyszerre három nyelven számon kérő teszt is túlzás. „Megkérdőjelezem, hogy felkészít-e a nyolcadikos vizsgára. Felméri annak a készségét, hogy a gyerek mennyire ért vagy nem egy szöveget, mennyire tud válaszokat megfogalmazni, de voltaképpen ez a mi célunk is, és a tanár is ezt követi az órán. Az eredmények románból hetven százalékban tükrözik az eddigieket” – állapította meg a tanárnő, aki nem tartja nagyon fontosnak, hogy visszajelzés érkezzen osztályával kapcsolatban, mert lehet ugyan országos összefüggésben elemezni az eredményeket, az igazán lényeges azonban mégis az, hogy egyes osztályokban mit és hogyan lehet tanítani.