Papíron létező kétnyelvűség Erdélyben

Perek sorozatára számíthatnak Marosvásárhely, illetve Maros megye közigazgatási intézményei és iskolái, amennyiben nem alkalmazzák a közigazgatási törvény kétnyelvűségre vonatkozó előírásait, és nem tartják tiszteletben az anyanyelvhasználatra vonatkozó szabályokat. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal ellen jelenleg öt eljárás folyik, de a perek száma tovább növekedhet, amennyiben az anyanyelvhasználat, a kétnyelvű feliratok és az utcanévtáblák ügye nem oldódik meg. A peres eljárásokat a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) indította el, de a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet is hasonlókat tervez.

Nem működik a törvény

A közigazgatási törvény módosításának szükségességére figyelmeztet a Civil Elkötelezettség Mozgalom elnöke, Szigeti Enikő Marosvásárhelyen. A civil aktivista arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2001 óta létező törvény a 2012–2016-os ciklusban sem hozta meg a várt eredményt még olyan erős politikai képviselet mellett sem, mint amilyennel a romániai magyarság rendelkezik. A CEMO vezetője szerint az egyik problémát az jelenti, hogy a közigazgatási intézmények nem is tudják, miképpen kell alkalmazniuk a törvényt, nincsenek tisztában azzal, hogy a kétnyelvűséget hogyan kell értelmezni. „A törvény nem egyértelműen fogalmaz, emiatt nem világos, hogy olyan személyt is kell-e alkalmazni a hivatalokba, aki ismeri a magyar nyelvet is, illetve az sem egyértelmű, hogy az illetőnek milyen szinten kell beszélnie a kisebbség nyelvét. Az sem világos, hogy az alkalmazotti körből kiknek kötelező ismerniük az együtt élő kisebbségek nyelvét” – fogalmazza meg Szigeti Enikő a közigazgatási törvény egyik legalapvetőbb problémáját.

A CEMO által kezdeményezett pereknek elsősorban az a céljuk, hogy felszínre hozzák mindazokat a hiányosságokat, amelyek a közigazgatási törvényt jellemzik. A kisebbségi chartát – amelyre annyira büszke Románia – csak „papíron” alkalmazzák. A nemrég elkészített és bemutatott országjelentésben a kisebbségek anyanyelvhasználata körül minden tökéletesen működik. A román kormány azzal dicsekszik Brüsszelben, hogy van egy jól működő idevágó törvénye, és ennek köszönhetően a kisebbségek helyzete példaértékű az országban. Csakhogy a valóság ettől teljesen eltér.

Polgármesteri hivatalokkal és a rendőrséggel perelnek

A perek Marosvásárhelyre összpontosulnak, bár sok a hi­á­nyos­ság más megyében is. A CEMO-nak egyelőre nem áll szándékában más régiókra is kiterjeszteni a pereskedést. Céljuk az, hogy egy olyan reprezentatív városban, mint Marosvásárhely – ahol az erdélyi városok közül köztudottan a legtöbb magyar él –, felhívják a figyelmet a magyarság anyanyelv-használati problémáira.

Az érintett intézmények között első helyen a polgármesteri hivatal szerepel, de egy-két hónapon belül a Maros megyei tanácsra is sor kerül – ígéri a CEMO vezetője. A közigazgatási törvény értelmezése Marosvásárhelyen – akárcsak Nagyváradon vagy Szatmárnémetiben is – sajátos jelenség. Ezeknek a városoknak az elöljárói azzal indokolják a kétnyelvű utcanévtáblák hiányát, hogy nem teszi lehetővé e táblákat a törvény, sőt bünteti is a kétnyelvűség ilyen formában való alkalmazását. A közigazgatási törvényt sajátos módon úgy értelmezik, hogy a kétnyelvűség csupán a települések megnevezésére vonatkozik, de az is csupán opcionális jellegű, mert hivatalosan csak román nyelven lehet azokat is kiírni.

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal szemben öt eljárást indított a CEMO. Például a kétnyelvű ügyintézés akadályoztatásáért. A jegyzői állás meghirdetésekor kimaradt az a feltétel, hogy a jelentkezőnek ismernie kell a magyar nyelvet is. Ezt azzal indokolták – és ezt a bíróság is így látta helyesnek –, hogy a jegyzőnek nincs közvetlen kapcsolata a lakossággal. Azoknak kell magyarul is tudniuk – indokolta a bírói döntés, a polgármesteri hivatalnak adva igazat –, akik terepre járnak, vagy akik közvetlenül kommunikálnak az ügyfelekkel. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a helyi rendőrséggel szembeni per is. Ott a törvény értelmében szintén kellene ismerniük a kisebbség nyelvét. Annak ellenére, hogy a rendőrség szerint harminc alkalmazottuk beszél magyarul, a CEMO szerint ez nem tapasztalható. Nem egyértelmű, hogy kik ezek a személyek és hol tevékenykednek.

Hamarosan azok a Maros megyei közigazgatási intézmények is célkeresztbe kerülnek, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot. A tervbe vett 57 település közül a CEMO munkatársai egyelőre azoknak a községi polgármesteri hivataloknak küldtek el egy-egy kérvényt – harminc helyre –, ahol a magyarok aránya eléri vagy meghaladja a 60 százalékot. Ezeken a településeken a polgármesterek zöme magyar, mégpedig RMDSZ-es – Mezőmadarason független, Makfalván MPP-s, Vajdaszentiványon szociáldemokrata. A kiküldött kérvényben a CEMO azt kéri, hogy valamennyi önkormányzati határozatot fordítsanak le magyarra és alkalmazzák a kétnyelvűségre vonatkozó törvényt. A cél nem az, hogy megbüntessék őket, hanem a nyomásgyakorlás – mondta a CEMO munkatársa. Mint ahogyan a marosvásárhelyi önkormányzatra is nyomást próbálnak gyakorolni azzal, hogy folyamatosan monitorizálják tevékenységüket, az üléseket és jelenlétükkel figyelmeztetnek arra, hogy joguk van használni az anyanyelvüket.

Strassburghoz lehet fordulni

Közvetlenül Strassburghoz, az Emberjogi Bírósághoz is lehet fordulni, nem kell kivárni, amíg minden romániai igazságszolgáltató intézmény végigtárgyalja az ügyet – mutatott rá Szigeti Enikő. Mint kiderült, eddig nem ismerte sem ő, sem a jogászuk ezt a lehetőséget. De élni fognak vele, és elsődlegesen a marosvásárhelyi utcanévtáblák ügyében fordulnak Strassburghoz egy magyarországi ügyvédi iroda révén. A pert egy magánszemélynek kell kezdeményeznie: Marosvásárhelyen ezt Barabás Miklós, a CEMO munkatársa, a kétnyelvűség egyik élharcosa vállalta fel. „Remélhetőleg Nagyváradon és Szatmárnémetiben is akad egy-egy magánszemély, aki vállalja a per kezdeményezését” – mondta Barabás Miklós.

A tavaly nagy port kavart kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése miatt a táblabíróság úgy döntött, nem kell bírságot fizetniük azoknak, akik kihelyezték azokat, ugyanis az utcanévtáblák nem minősülnek reklámanyagnak. Barabás Miklós, az ügy egyik érintettje érdeklődésünkre elmondta: azóta többen is visszaszerelték a kétnyelvű táblákat, illetve akik akarják, azok kitehetik ingatlanjaikra az utca megnevezését a román mellett magyar nyelven is. Ezzel Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi rendőrség vezetője amúgy most sem ért egyet, mert szerinte nem normális dolog az, ha a városban mindenféle táblát kihelyeznek.

Következő lépésben a CEMO az iskolákat is perelni készül: nyilvántartásukban harminc olyan tanintézmény működik, ahol hiányos a kétnyelvűség. Külön per készül a tanfelügyelőség ellen, amely szintén elutasítja a kétnyelvűségi előírások alkalmazását. „Érdekes jelenség, hogy a kétnyelvűség tekintetében Marosvásárhely Sepsiszentgyörgynél és Csíkszeredánál is jobban áll, azokban a városokban ugyanis még annyira sem törődnek a fordításokkal” – mutatott rá Szigeti Enikő.

Egynyelvű műemlékek

Bár a múlt év utolsó hónapja volt a határidő, Marosvásárhelyen még mindig nincsenek kihelyezve a műemléképületekre a nemzetközi szabványoknak megfelelő többnyelvű tájékoztató táblácskák – hívta fel a figyelmet a hiányosságra Kovács István Dávid, a Demokratikus Marosvásárhe­lyért elnevezésű civil szervezet vezetője. A város sajátos történelmi jellegének megőrzéséért küzdő szervezet több alkalommal is jelezte, hogy törvény szabályozza a műemléképületek megjelölését, illetve nemzetközileg elfogadott tájékoztató táblák kihelyezését. Annak ellenére, hogy a városvédő civil szervezet 25 ilyen táblát készíttetett – a román és magyar mellett angol, német és francia nyelvű tájékoztató szöveggel például a Kultúrpalotáról, a Városházáról, az Aleaxandru Papiu Ilarian Főgimnáziumról (volt leánygimnázium), a Makariás-házról –, és azokat a helyi tanáccsal is elfogadtatta, Marosvásárhelyen még egyetlen ilyen tábla sincs kihelyezve.

Dorin Florea polgármester többször is meghallgatta Kovács István Dávidot ez ügyben, igazat adott neki, de mégsem történt semmilyen előrelépés. A civil aktivista nemrég nyílt levélben fordult a polgármesterhez a be nem tartott ígéreteire figyelmeztetve. Dorin Floreától azt kérte számon, hogy miért nem tartja tiszteletben a törvény által megszabott kötelezettségeket. A nyílt levélben azt is felveti, hogy „ezekért a mulasztásokért és a helyhatósági törvények be nem tartásáért” pert kezdeményezhetnek ellene.