Kalmár-jelentés: új lehetőségek Európa kisebbségeinek

Kalmár-jelentés: mérföldkő az európai kisebbségvédelemben címmel rendezett újabb vitafórumot a Járosi Andor Keresztyén Műhely és az Erdélyi Napló hetilap Kolozsváron a lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában. Kalmár Ferenc, az Európa Tanács (ET) kisebbségi albizottságának volt alelnöke, Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, az ET parlamenti közgyűlésének tagja, Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztőjének moderálásával járta körül az európai kisebbségvédelem témakörét.

Abban mindenki egyetértett, hogy a Brassóban született, a rendszerváltás óta Magyarországon politizáló Kalmár Ferenc kereszténydemokrata-néppárti politikus áprilisban 9-én Strasbourgban elfogadott, a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló jelentése mérföldkő és immár hivatkozási alap Európában a kisebbségi kollektív jogok területén. A jelentés létrejöttének történetéről Kalmár Ferenc elmondta: az Európa Tanács székhelyén döbbent rá, hogy az ET nagyon sok mindennel foglalkozik, csak épp az őshonos nemzeti kisebbségek ügyével nem. A délvidéki Kovács Elvirával, a belgrádi parlament képviselőjével konzultálva döntötte el, hogy a kisebbségek helyzetével foglalkozó kezdeményezést terjesztenek elő. Mivel a téma nem tartozik az ET prioritásai közé, maga is meglepődött kissé, amikor beadványára pozitív válasz érkezett. Másfél év állt a rendelkezésére, hogy az időközben egy görög kollégája ellenében jelentéstevővé avanzsált magyar politikus elkészítse az immár híressé vált jelentését.

Mivel a kisebbségpolitika Magyarország és általában a magyar politikusok számára mindig is kéznél levő feladatnak számít, nem okozott gondot a jelentés struktúrájának elkészítése, és előzetes beterjesztése. Munkáját egy héttagú, nemzetközi jogászokból álló csoport segítette. Dél-Tirolban, Finnországban és Szerbiában vettek részt tanulmányúton. A két nyugat-európai országot a jól kidolgozott nemzetiségi autonómiamodellek miatt látogatták meg, a Balkánra pedig mint a közép-kelet-európai kisebbségi kérdések egyik jellegzetes régiójába látogattak el. Amúgy ma Szerbia az egyedüli a Magyarországgal szomszédos utódállamok közül, ahol hivatalosan is elismerik a kisebbségek kollektív jogait: mintegy húsz nemzetiségnek van kulturális autonómiát szavatoló Nemzeti Tanácsa.

A kezdetben olajozottan induló munkálatok a finis közelében találtak ellenzőkre, akik meg akarták akadályozni a jelentés elfogadását. A román, a szlovák, a görög és a török diplomácia elsősorban a kollektív jogokat, a kisebbségi autonómiák tényét kifogásolta. Több északi ország képviselője a romakérdést is be szerette volna illeszteni a jelentésbe, amelyet egy lett képviselő például túlságosan magyarnak nevezett. Végül is egyetlen jelentősebb kompromisszumra kényszerültek: a jelentés címéből kivették az őshonos szót, így az csak a nemzeti kisebbségeket jelöli meg. Az eredeti elképzelésekhez képest a tartalmilag jórészt változatlan kisebbségügyi jelentést a 47 tagországból 44 fogadta el – ellene szavazott Románia, Szlovákia és Horvátország.

Kalmár Ferenc és Korodi Attila egyaránt arról beszélt, hogy a rendszerváltás óta ez az első olyan kisebbségügyi jelentése az Európa Tanácsnak, amely körülírja és valamennyi tagország számára ajánlja a pozitív európai autonómiamodellként elhíresült dél-tiroli, åland-szigeteki és egyéb nyugat-európai autonómiák meghonosítását. Korodi szerint a kollektív jogokat elutasító országok többé nem hivatkozhatnak arra, hogy nincs európai irányelv: 2014 áprilisától már van!

A jelentés a kisebbségi nyelvek használata, és az államnyelv oktatása terén is áttörést hozott. Kalmár egyértelművé tette: Európának mihamarabb meg kell oldania kisebbségi ügyeit. „Nyugat döbbenten áll, hogy Kelet-Ukrajna többmilliós orosz kisebbsége utcára vonul, miután a demokratikusnak vélt új kijevi vezetés egyik első intézkedéseként a nyelvtörvényt törölte el. Az uniónak meg kell értenie, hogy a kisebbségi kérdés megoldása nélkül az EU erőforrásai nem építésre, hanem konfliktusrendezésre fognak rámenni” – fogalmazott a magyar politikus.

A jelentés elkészítése során Kalmár jelentős segítséget kapott az erdélyi politikusoktól is. Biró Zsolt arról beszélt, hogy az elmúlt két esztendőben a Székely Nemzeti Tanács képviselői többször is találkoztak Kalmár Ferenccel. Korodi Attila a román delegáció tagjaival folytatott vitákról is szólt, ők kezdettől fogva féltek az autonómia gondolatától. Az ukrajnai ET-delegáció vezetője, egy kárpátaljai román politikus viszont a jelentés mellett szavazott, bár ezt a bukaresti delegáció vehemensen ellenezte.

A hogyan tovább kérdésére válaszolva Kalmár azt szeretné, ha az újonnan megalakuló Európai Parlament magyar tagjai olyan kisebbségi törvény megalkotását és elfogadását szorgalmaznák, amely azET-jelentés alapján kötelezővé tennéatagállamok számára a kollektív
jogok elismerését. Korodi szerint az  RMDSZ-nek a román parlament elé kerülő székelyföldi autonómiastatútuma eleve arra épít, hogy a benne foglaltak összhangban vannak az Európa Tanács által elfogadott kisebbségügyi ajánlással.