A 2008-ban bezárt legendás üzem „földi maradványai”
Fotó: Csermák Zoltán
Sušice, az Osztrák–Magyar Monarchia gyufagyártásának egyik központja volt. Noha mára a Sumava vidék kedvelt turistalátványosságának számít, a betérő lépten-nyomon szembesül a dicső ipari múlttal is.
2019. március 01., 20:572019. március 01., 20:57
2019. március 01., 21:022019. március 01., 21:02
Sušice – német nevén Schüttenhofen – Dél-Csehország festői kisvárosa. Az Otava folyó völgyében fekszik, s utcáin, terein mintha megállt volna az idő; a korzón sétáló, beszélgető emberek napközben úgy tűnik, ráérnek, minduntalan leállnak „trafikálni”. A boltokban, a szállodában a kiszolgálók előzékenyek, kedvesek. A nap viszont korán végződik, este hat után kiürülnek az utcák, mindenki bezárkózik otthonába. Ez alól talán kivételek a kocsmák és éttermek, a helyi társasági élet központjai. A vendégek, mint Hrabal regényeinek figurái, elüldögélnek a sörük mellett, megvitatják a világ s a kis település dolgait.
Megéri a kaptató a puha avarban, onnan nyílik szép kilátás a városra s a környező hegyekre. A Főtér az őszi napsugárban fürdik, megcsillan a fény az üzletek kirakatán. Az idillt az északra eső gyártelep töri meg. A kémények még büszkén törnek a magasba, de a gyárépületek romosak: betört ablakok, málló vakolat, elhordott ajtófélfák mutatják a pusztulást
Pedig a leomló falak között egykor Európa egyik legnagyobb gyufagyára működött, amelyben 1839-óta készítették a meleget és fényt adó szerkezetet. Az indulásban nekünk, magyaroknak is jutott némi dicsőség. Noha a gyufát feltalálók sora hosszabb, Rómer István, a magyar származású bécsi gyógyszerész 1832-ben, egyidőben az angolokkal szabadalmaztatja a dörzsgyufát. Ez még veszélyes szerkentyű volt, így a szintén magyar Irinyi Jánostól, az Erdélyben született vegyésztől 1836-ban vásárolja meg a zajtalan foszforos gyufa ötletét. Neki vagyont hozott az üzlet, Irinyi viszont további tanulmányait támogatta a 60 forintos bevételből. Egyébként kultúrtörténeti kuriózum, hogy a két kémikus Rómer bécsi otthonában magyarul diskurált.
A szakmai fogások ellesése már akkor is általános volt. Cherchéz la famme: Rómer famulusa, Marie Ubancová beleszeretett az ugyancsak Bécsben dolgozó snájdig asztalosba, Vojtěch Scheinostba. Az ambiciózus fiatalok, immár a gyártási titkokkal zsebükben tértek vissza Sušicébe, s 1839-ben munkához is láttak. A szárnyaló elképzeléseikhez viszont pénz kellett. A helyi gazdag zsidó üzletember, Bernard Fürth fantáziát látott az üzletben, így a továbbiakban támogató tulajdonosként, Scheinost pedig igazgatóként tevékenykedett az üzemben.
A gyár jelentős mértékben járult hozzá a város polgárosodásához. A tulajdonosok a kor akkori követelményeinek megfelelő munkáslakásokat építettek, az alkalmazottak egészséggondozására is ügyeltek. Minden bizonnyal – az alapanyag mérgező volta miatt – nem is ok nélkül. A vezetők nagy gondot fordítottak a kereskedelemre, négy világrész ismerte meg a gyár termékeit.
Ismerkedvén a gyár történetével, elmerengek a gyújtó történetén. A gyufa mára emblematikus tárgy lett: se szeri, se száma nyelvi, kultúrtörténeti vonatkozásainak. A magyarban: „kihúzod a gyufát” a rosszallást, a „te mész le gyufáért” az alárendeltséget jelenti. Drámákban a „masinát ivott” öngyilkosságra utalt, a megesett cselédlány a foszfortartalmú fejet vízben feloldotta, s ezzel mérgezte meg magát. A fehér foszfor valóban mérgező volt, s a monarchia területén csak 1912-ben tiltották be a használatát. Ezt követően már csak a veszélytelenebb vörösfoszfort használták.
Az 1839-ben alapított sušicei gyufagyár virágkorában, az 1800-as évek végén
Fotó: Archív
Az üzemet 2008-ban zárták be. Olcsó levélgyufák, az öngyújtó elterjedése, a villanytűzhelyek s a dohányzás elleni kampányok csökkentették a „gyújtófák” keresletét.
Az enyészetnek átadott monstrumot ugyan bekerítették, de a betört ablakok bizonyítják: nem a jó gazda gondosságával ügyelik. Egyes vélemények szerint tulajdonosai bevásárlóközpont építésére szánják, s telekspekuláció áldozata lesz. A gyufagyár történetével ma már csak a városi múzeum muzeológusai foglalkoznak. Igényes kiállításon tárják a látogatók elé a történetét, a vitrinekben komor arccal tekintenek ránk az alapítók. Régi gépeket tapinthat meg a betérő, s elgyönyörködhet a gyufacímke-gyűjteményben. Egy modellen a gyufagyártás folyamatát is bemutatják a gyermekeknek. Kifelé menet nosztalgiagyufákat vásárolhatunk, a régimódi szálak minden bizonnyal jobban működnek, mint a bevásárlóközpontok silány egyedei. A régi címkékről egy hőskor tekint ránk, békeidő, amikor Sušice a monarchia és Európa gyufagyártásának egyik fővárosa volt.
Mi mindenre jó a gyufa?
A gyufa bevonult a mesevilágba is. Hans Christian Andersen egyik legismertebb írása A kis gyufaárus lány. A szilveszter éjjelén játszódó megfagyott gyermek története ma is könnyet csal az emberek szemébe. A „Gyere Gyuri gyorsan, a győri gyufagyárba, gyufát gyújtogatni” mondóka is gyakran felhangzik György nevű barátaink olcsó szórakoztatására.
A „be fogsz pisilni, ha a tűzzel játszol!” felszólítás több családban is elhangzott. Magam is számtalanszor hallottam, de a tiltás inkább feltüzelte képzeletemet. Többek között bajnokságot rendeztünk az iskolában, ki tudja az üvegablakon meggyújtani a gyufát. Volt, amikor sikerült, de gyakran az égő fej odaragadt a mutatóujjunkhoz érzékeny égési sérülést okozva. Téli estéken vásott osztálytársaimmal „tűzijátékot” rendeztünk: a dörzslapra függőlegesen állított gyufát mutató újjal löktük odébb.
Ugyancsak a társak szemének veszélyeztetését jelentette a „rakéta”. Ekkor sztaniolpapírt csavartunk a gyufa fejére, s egy másik gyufával izzítottuk a fémburkot; a felhevült gyufa kilőtte az ezüstpapír lövedéket. Egy másik kedves játékunk volt, amikor lekapartuk a gyufákról a foszfort, s szintén alufóliába csomagoltuk. A labdacsokat másfél-két méterre helyeztük el a villamossínekre, s ha hozzáértők voltunk, kiválóan lehetett géppuskasorozatot imitálni. Egyszer, amikor Pesten, a Duna-parti pártház előtt a 2-es villamos vonalán produkáltuk magunkat, kiváltottuk a gépfegyveres őrök rosszallását is, akik nagyot ugrottak a ropogás hallatán. Apropó, fegyver. A katonaságnál őrségben, unalmas óráinkban gyufásdoboz-pöcköléssel ütöttük agyon az időt. Az asztal szélére fektetett dobozt pöcköltük fel, s a játékos különböző pontot kapott, ha a doboz írásos lapjára, hátára, élére esett, esetleg állva maradt. A filmek is hozzájárultak a gyufakultuszhoz. A gyufát a csizmatalpon meggyújtó cowboy vagy a régi Maigret-sorozat, amelynek elején mindig fellobban a láng, beívódott az emberek emlékezetébe. A „van egy kis tüze?” kérdés az ismerkedéshez is hasznos volt. Az öngyújtók csak részben tudták pótolni a gyufát. A kezdeti benzines szerkezetek büdösek voltak, a gázöngyújtók gyakran leégetik az ember ujját. Elképzelhetetlen számomra, hogy karácsonykor a gyertyát vagy a csillagszórót ne gyufával gyújtsam meg. Párizsban élő testvérem, amikor szivarra gyújtásnál öngyújtót kívántam használni, igencsak rosszallóan nézett. Elmagyarázta a szivargyújtás fortélyát, s az oktatás emlékére egy speciális, hosszú gyújtóval is megajándékozott. A Parlament épületében minden látogatónak megmutatják a gyufából készített Országház makettet. Készítője, Papp János több mint kétmillió gyufaszálat használt fel építésére. 1961-ban kezdte ragasztgatni a szálakat, s egy 1963-as Filmhíradó is bemutatta a birkatürelmű alkotót. Azóta – a pihent agyak és a gondos kezek munkája nyomán Lánchidak, Eiffel-tornyok is születtek. Vég nélkül lehetne sorolni a gyufa funkcióit. Rejtvényeket lehet kirakni belőlük. Sorsolásnál, a „ki húzza a rövidebbet” alapján lehet eldönteni a vitatott kérdést. Gyermekeinknek Matchbox autókat vettünk karácsonyra, a kis modellek neve szintén a gyufásdobozt idézte.
A gyufacímke reklámként és ismeretterjesztésül, valamint figyelemfelhívásra is szolgált. Akárcsak a bélyegeknél, a címkénél is kialakult a gyűjtők csoportja, börzék, katalógusok bizonyítják még divatját. Mikor e sorokat rovom, eszembe jut, nekem is van valahol egy kisebb gyűjteményem. Benyúlok a szekrénybe és csodák csodája, nyomban rá is akadok. Nem lehet túl értékes, az ötvenes években kezdhették el darabjait félrerakni, de néhány háború előtti darab is rejtőzik a doboz alján. Amikor szétteregetem, néhány Sušicében gyártott egyedre is rátalálok, a grafikus cseh várakkal, kastélyokkal díszítette a fadobozokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!