Értelmezhetetlen csodavárás

Ha nyárelő, akkor vizsgáznak az általános iskolák végzősei, majd az eredmények közzététele után lecseng az izgalom, és marad minden a régiben. Romániában 166 617 nyolcadikos végzett 2014-ben, 165 188-an iratkoztak be a tudásszintmérőre, közülük 159 953-an (96,84 százalék) jelentek meg a vizsgán. A hiányzók 3,16 százalékos országos arány mellett 1,04 százalék nem jelent meg Argeş megyében, és 6,41 százalék Bukarestben. A sikeresen vizsgázók aránya 71,12 százalék volt, vagyis a tízes skálán ötösnél nagyobb volt a vizsgaátlaga. Román nyelv és irodalomból, illetve matematikából egyaránt 73,01, anyanyelvből pedig 91,24 százalék kapott ötösnél nagyobb jegyet.

Fecseg a mély

A romániai közoktatás eredményességének ismertetésekor a minisztériumi és tanfelügyelőségi közlemények megállnak a százalékos átlagok nyújtotta felületes megközelítésnél. Idén a minisztérium közzétett egy 25 oldalas füzetet is a vizsgaeredmények óvások előtti állapotáról, amelyben térképeket és táblázatokat fogtak egybe a sajtó számára.

Az egyik térképen, illetve egy táblázatban a megyénkénti átmenési arányok szerepelnek.
A 60,23 százalék (Giurgiu) és 87,14 százalék (Brăila) közötti, azaz a legjobb és a leggyengébb megye közötti, 27 százalékos eltérés tudásszintmérési szempontból megmagyarázhatatlan. Ugyanabban az országban, azonos tanmenet  mellett, azonos módon és helyeken képzett pedagógusok tanítványai – egy-egy megyére vetítve – nem teljesíthetnek ennyire eltérő módon. Szakmailag a szomszédos Brăila és Ialomiţa megye közötti 24,4 százalékos eltérés is indokolhatatlan. A füzetben közölték a diákok számának megyénkénti ötös fölötti, féljegyenkénti (5,00–5,50, 5,50–6,00 stb.) megoszlását, a tantárgyankénti országos, és megyei átlagokat, és az ezekből rajzolt grafikonokat is, összevetve a 2011–2014-es időszak jegyeloszlásait. Ezek az adattáblák és grafikonok azonban – összeállításuk módja miatt – semmi érdemit nem mondanak a végzős diákok tudásszintméréséről, és az oktató-nevelő munka eredményességéről. Átrajzolva azonban mást mutat ugyanaz az adathalmaz.

A 2011-et ábrázoló oszlopsor hasonlít a normális eloszláshoz, és eltolódást mutat a nagyobb jegyek felé, ami a tételek nem megfelelő összeállítására, a vizsgafeltételek hiányosságaira, de a javítók engedékenységére is utalhat. A videokamerák 2012-es bevezetése a bukók arányának ugrásszerű növekedését és a normális eloszlástól való még nagyobb eltolódást hozta, ami viszont a tételsorok összeállítására vet súlyos árnyékot. 2013-ban kevésbé hatottak a videokamerák, de a tételsorral az előző évinél is nagyobb volt a baj, amit a nyolcasnál nagyobb jegyek megmagyarázhatatlanul nagy száma mutat. 2014-ben maradtak a korábbi problémák, bár 2013-hoz képest csökkent a 9-10-es intervallumban teljesítők száma.

Egységes káosz

A megyei tanfelügyelőségek honlapjait vizsgálva meglepetések sora éri az érdeklődőt: az egységes nemzetállamban ahány tanfelügyelőségi honlap, annyiféle. A 41 megye és Bukarest szakhatóságai a mostanában annyira divatos adatvédelmi törvényt is eltérően értelmezik, de az adatkezelési módjuk sem egységes. Tizennégy megye tette közzé a vizsgázók és jegyeik adatbázisát rendezhető táblázatokban, 15 pdf-állományokban közölte az eredményeket, 2 megye és Bukarest a jegyeloszlásokat közölte pdf-ben, míg 10 megye honlapja az oktatási minisztérium adatbázisához irányít, ahol húszasával érhetők el a vizsgázónkénti adatsorok: ez 159 953 tanuló esetében 7998 ablakot jelent.

A szaktárca közzétette a vizsgázók óvások előtti országos jegyeloszlását is. Mivel ebben a kimutatásban a nyolcadik osztályt végzők teljes sokasága benne van, elvárható lett volna, hogy a jegyek eloszlása kövesse a matematikai normális eloszlást, vagyis minimális és maximális jegye nagyon kevés vizsgázónak legyen, és közepese a legtöbbnek. Nos a jegyek egyetlen vizsgatárgy esetében, de az átlagjegyeknél sem ezt az eloszlást követik. Ebből azonnal lemérhetők a tudásszintmérés módszertanának súlyos hiányosságai.

Vizsga tárgyanként

A grafikonokon az egyes jegytartományokba került diákok száma is fel van tüntetve, és az összevetés megkönnyítése érdekében szerepel a normális eloszlási görbe is.

A román jegyek eloszlásában az oszlopok hullámzása értelmezhetetlen. Míg négyesig normális eloszlás közeli állapotot látunk, a négyes és hetes között messze alatta marad, hogy a hetes fölött aztán jócskán föléje kerüljön. Mindez azért történhetett, mert egyfelől a feladatokat nem kalibrálták a közepes teljesítményre képes tanulókra, másrészt a túl sok magas jegyre aligha találnak elfogadható pedagógia magyarázatot a szakértők.

A matematikajegyek eloszlásánál nincs hullámzás, de a közepes jegyek számának elmaradása a várhatótól, illetve a nagy jegyek sokasága azt jelzi, hogy a matematikatételek összeállítása is nélkülözte a szakmaiságot. Hogy ötös fölött közel azonos számú vizsgázó került minden egyes jegytartományba, teljességgel értelmezhetetlen.

Az anyanyelvjegyek eloszlása közelít a normálishoz, az oszlopok az elvárttól némileg elmaradó mértékben, de ötösig emelkednek, majd hirtelen megugranak. Vagy nagyon könnyen adtak ötöst a vizsgázóknak, vagy az elvárhatónál kevesebbet kellett tudni az átmenő jegy eléréséhez. Ötös és tízes között van emelkedés és csökkenés is, de a 8–9-es tartomány kiugróan magas volta ismét szakmai, tétel-összeállítási problémára utal.

Évek számokban
2011-ben a nyolcadikosok cikluszáró vizsgáján a jelentkezők 81,79 százaléka volt sikeres,  románból a vizsgázók 87,20 százaléka, matematikából 72,58 százaléka, míg anyanyelvből 96,25 százaléka érte el az ötös jegyet. 2012-ben videokamerákat telepítettek a vizsgatermekbe, az átmenők aránya 66,12 százalékra csökkent. A kamerák hatása 2013-ban már alig érzékelhető: 75,89 százalék volt a sikeresen vizsgázók aránya, ami idén 71,12 százalékra csökkent.

A fentiek alapján a vizsgázók jegyátlagainak eloszlása sem lehet különb. Ebből a grafikonból kiderül, hogy az 1–4 közötti tartomány normális eloszlás közeli, de a 4–7-es tartományba kerülő kevés diák és a hetes fölöttiek várhatónál jóval nagyobb száma arra vall, hogy a tanulók jelentős hányada számára teljesíthetetlenek a romániai tanügy elvárásai, a jó képességűek csodákra képesek. De, mert tudjuk, hogy csodák nincsenek, az a levonható következtetés, hogy a romániai általános iskolai közoktatás igen nagy szakmai, tudásszint-értékelési problémákkal küzd. Ezekre a problémákra azonban nem figyelnek sem az oktatásigazgatásban dolgozók, és a tudásszintmérő szakemberek – ha egyáltalán léteznek ilyenek –, de a pedagógusképző egyetemek sem. Utóbbi azért állítható, mert keresve se találni romániai nyolcadikos tudásszintmérőkkel és az érettségikkel foglalkozó tanulmányokat.

A 2012-es eredményekről írt tanulmányomat azzal voltam kénytelen zárni, hogy „a romániai közoktatásban káosz uralkodik. Talán ez is az egyik oka annak, hogy soha senki nem készítette még el a romániai közoktatás állapotának átfogó szakmai elemzését. Itt lenne az ideje, hogy ha nagyon lassan is, de végre megszűnjön az oktatásban a csődtermelés, ami alapját képezi az általános társadalmi krízisnek, amelyben Románia van.”

Cseh Tamással szólva: csak tíz  év múlva ne ez a dal legyen...

(A szerző pécskai fizikatanár)