Egy ajtó bezárul, kinyílik a másik

Vajon ismerik-e a hívek a két ünnep közti különbséget? Protestáns felekezet esetében ugyanis mindenszentek ünnepéről – szentek tisztelete híján – egyáltalán nem beszélhetünk, és a halottak napja is inkább hagyománynak számít, mint egyházi ünnepnek. Kalotaszeg legrégebbi templomában szolgáló Hover Zsolt magyargyerőmonostori református lelkész szerint a médiának és az internetnek köszönhetően azért különbséget tesznek a gyülekezet tagjai, és halottak napjáról emlékeznek meg. „Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy Jegenyét leszámítva Kalotaszeg színreformátus, ezért felénk nem honosodott vagy maradt meg annyira a gyertyagyújtás, koszorúzás szokása. Inkább áttételesen, városról szivárgott ide. Halottak napjára rendbe rakják hozzátartozóik sírjait, aznap kimennek a temetőbe, de a gyertyagyújtás például egyáltalán nem szokás Magyargyerőmonostoron. Visznek egy csokor virágot, de a szó szoros értelmében vett világítás, vagyis gyertyagyújtás nem szokás” – mondja Hover Zsolt. Istentisztelet egyébként halottak napján vagy környékén szokott lenni, mert az október 31-i reformáció emlékünnepéhez közel eső dátum. Az emlékünnep tiszteletére úrvacsorát osztanak vasárnap, azt megelőzően pedig bűnbánati istentiszteleteket tartanak a hét folyamán. „Bűnbánati héten, amikor épp arra a napra esik halottak napja, általában olyan igét választok, ami utal az elődökről való megemlékezésre. De nem olyan módon van kötelességünk a halottainkkal szemben, hogy valamit tehetnénk az eltávozottak érdekében, elődeink jó példái, emlékezete azonban a református vallásban is fontos” – emeli ki a lelkész.

Mivel halottak napja többnyire hétköznapra esik, a hívek leginkább a vasárnapi, reformáció emlékünnepéhez kapcsolódó úrvacsoraosztást követően mennek ki a temetőbe, akkor viszik ki a virágaikat. Nem minden gyülekezetben osztanak viszont október 31-e tiszteletére úrvacsorát: az Erdélyi Református Egyházkerülettel ellentétben a királyhágómellékiben például újbor alkalmával – október-novemberben, a nyári újkenyér társünnepén – van úrvacsoraosztás.

„Halottak napján nem a közbenjárás a lényeg, hanem a tiszteletadás, a megemlékezés” – mondja Hover Zsolt. A mindenszentekhez és halottak napjához kapcsolódó szokásvilág több kereszténység előtti elemet is magába olvasztott, megőrzött. Egyes értelmezések szerint a gyertyagyújtás gyakorlata oda vezethető vissza, hogy régen azt hitték: egy napra visszajönnek az élők közé a holtak, és azért gyújtottak gyertyát a sírnál, hogy a halottak visszataláljanak az alvilágba, ne kísértsék az élőket. „Nagyvárosban, ahol a vallások jobban hatnak egymásra, inkább jelen van a gyertyagyújtás, de szerintem már ott sem tudják, hogy mire szolgál. Megmarad a szokás, átvették a hagyományt és gyakorolják.”

Kettő az egyben

Jakab Gábor a kolozsvári kerekdombi Jézus Szent Szíve templom plébánosa 1968 óta, de az aranymisés pap filiája a kalotaszegi Kajántó is. A pápai káplán és szentszéki tanácsosi tisztséget is viselő lelkipásztort arról kérdeztük: mi is tulajdonképpen a protestáns vallásokból hiányzó mindenszentek ünnepének lényege? „Mindenszentek napján a katolikus egyház az összes szentet ünnepli egy napon. A liturgikus év minden egyes napján valamely szentet ünnepel az egyház, a szentek összessége azonban nem fér az év 365 napjába, mert sokkal több szent van hitünk szerint. Ezért a névtelen szenteket ünnepli az egyház ezen a napon az összes többi szenttel, Szűz Máriával is egyetemben” – mondja Jakab Gábor. A szentek száma több ezer, teszi hozzá, hiszen csak II.János Pál pápa ezernél több szentet avatott. „A szent is olyan ember, mint mi, csak példakép lehet számunkra. Nem azért tartunk szobrokat a templomban, mert imádjuk a szenteket, hanem mert tiszteljük őket. Az adoráció és a tisztelet között lényeges különbség van. A mi tanításunk szerint is egyedül csak az Istent imádjuk, még Szűz Máriát sem imádjuk, hanem tiszteljük, mint Jézus édesanyját” – fejti ki a plébános kiemelve, hogy a házassági eskü szövegében például együtt szerepelnek a szentek. „Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk, a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei” – hangzik az eskü.

A Kalotaszeg peremén található Kajántó katolikus templomát épp mindenszentek tiszteletére avatták, ezért hamarosan búcsúja lesz. „A gyönyörű árpádkori templomot bármikor érdemes meglátogatni. Bár elsején van az ünnep, Kajántón vasárnap ünnepeljük mindenszentek ünnepét. Van is egy nagyon szép festményünk a 18. századból, ami a mindenszenteket ábrázolja. Most vasárnap tehát minden szentet ünnepelünk Kajántón, de minden más templomban elsején dátum szerint. Mivel azonban ezen a délutánon szoktak kimenni a hívek a temetőkbe világítani, a közbeszéd halottak napjaként tartja számon, holott dátum szerint másnap, másodikán van a halottak napja” – magyarázza a pápai káplán.

Az bizonyos, hogy a köztudatban mindenszentek – s ma már az egyre gyakrabban hallható Halloween – és halottak napja olyannyira összemosódik, hogy sokan nem is tudják: elseje mindenszentek, másodika halottak napja. Sok helyen mindenszentek estéjén, vigíliáján – vagyis még elsején – szokás a temetőlátogatás, ezért is lehet, hogy a másodikai halottak napja talán kevésbé egyértelmű.

„Miután az egyház megemlékezett minden szentjéről, a névtelenekről, egy Szent Odilo nevű szerzetesnek Clunyben az az ötlete támadt a 10. században, hogy illenék megemlékezni a temetőkben nyugvókról is. Elkezdtek gyertyákat gyújtani a sírokon és imádkozni a gyertya fénye mellett. Azóta tartjuk a halottak napját, a mindenszentek ünnepe már jóval korábbi” – pontosít Jakab Gábor.

Emlékezés és közbenjárás

Halottak napján a saját halottainkra emlékezünk vagy közben is járhatunk? – kérdeztük Jakab Gábor szentszéki tanácsost. „Az egyház azt tanítja, hogy vannak megdicsőült szentek, és vannak ideiglenes büntetésüket tisztító helyen szenvedő lelkek. Megkülönböztetjük ugyanakkor a dicsőséges egyházat, a szenvedő egyházat, és mi, földiek képviseljük a küzdő egyházat. E három egy közösség, egymásra gondolhatunk, egymáson segíthetünk. Mi imádkozhatunk saját halottainkért, hogy az égiek segítsék őket abban: az átmeneti ideig tartó büntetésüknek mielőbb vége legyen. Ugyanakkor magunkra is gondolhatunk, mert az életünk mégiscsak a halállal fejeződik be. De az egyház azt tanítja, hogy a halálban az élet nem szűnik meg, csak megváltozik. »Vita mutatur, non tollitur«, az élet megváltozik, nem megsemmisül. Az élet a halálban megváltozik, de nem szűnik meg, magasabb szinten tovább folytatódik. Ebbéli hitünkben halottak napja táján is megerősödünk és a híveinket is próbáljuk megerősíteni. A halál a földi élet végén abszolút szükségszerűség. Szegényen vagy gazdagon, elhagyottan vagy másoktól körülvéve, lázadozva vagy megbékélt lélekkel, de mindenki megérkezik erre az állomásra, amit úgy hívunk, halál. Az a kérdés, hogy én ezt a halált életem végérvényesen utolsó állomásának tartom-e vagy olyan sötét alagútnak, átjárónak, aminek van egy kijárata. A halál sötét alagútján át kell mennem, de túlfelől vár engem az Atya. Ez az én hitem és erről tanúskodom a hívek előtt is” – vallotta Jakab Gábor.

Fehér és fekete
Mindenszentek ünnepén a liturgia színe a fehér, a tisztaság szimbóluma. A katolikus egyházban liturgikus szempontból öt színt használnak: a fehért, a pirosat, a zöldet, a lilát és a feketét. A szentek ünnepén fehérbe öltözik a pap, zöldbe közönséges vasárnapokon, pirosba pünkösdkor és a vértanúk ünnepén, a lila a bűnbánat színe adventben és nagyböjti vasárnapokon, halottak napján feketébe, a gyász színébe öltözik az egyház. November elsején tehát fehér, másodikán fekete a liturgia színe. A mise szerkezete változatlanul igeliturgiából és áldozati liturgiából áll.

„Van olyan haláleset, amikor olyan nagy a fájdalom, hogy a pap maga is elkezd dadogni, nem tudja, mit is mondjon vigasztalásként. Az egyik hívem mondta nekem, hogy tisztelendő úr, a szeretet örök, az élet végtelen és a halál csak egy horizont. Ez valóban így van: látjuk a horizontot, de azon túl is van valami, amiről Pál apostol úgy szól, hogy »Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik«. Liszt Ferenc Les préludes című szimfonikus költeményéhez írott szövegében azt mondja, hogy az élet előjátékok hosszú sorozata, amelynek a végén a halál adja meg az első ünnepélyes ütemet. Mi azt mondjuk, hogy egy ajtó becsukódik, de egy másik kinyílik. Ezzel a hittel tudunk vigasztalódni, és csak ezzel a hittel tudunk másokat is megvigasztalni” – emlékeztet a kerekdombi lelkipásztor.

Földi életünk kilátásainál maradva viszont szomorú megállapítást tesz Jakab Gábor. Kisebbségi sorsunknak sajnos jellemző esete a kolozsvári kerekdombi katolikus egyházközség helyzete. „1968-ban jöttem Kolozsvárra, akkor 1200 hívő volt a közösségben, ma háromszázan vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a hívek nagy részét kikísértem a temetőbe, másik része elment az anyaországba és azon túlra is. És nincs gyermek. Ilyen még nem volt: idén ebben a közösségben nem kereszteltem gyermeket. Ezért aztán a mi jövőnk nem kulturális, gazdasági, szociális kérdés, nem is politikai, hanem biológiai. Ha van gyermek, akkor van pap is, újságíró is, munkás is. Ha nincs, semmi sincs.”

Gyülekezeti élet szempontjából azt tartja fontosnak, hogy megünnepeljék: a szentek már célba értek, és szentségük folytán valamit krisztusi szinten valósítottak meg. „Mert az a lényeg, hogy példaképeket, eszményeket állítsunk az emberek elé. Kapcsolódik ehhez halottak napja is: mindenkinek vannak halottai, vagy ha nincsenek, hát lesznek, mert ilyen az élet. Szoktam mondani a híveknek: nem száz gyertyát kell gyújtani a sírokon, hanem egy szál virágot kell vinni az élőknek.”