
2013. október 24., 21:122013. október 24., 21:12
Katalóniában több százezer ember 400 kilométeres élőláncot alkotott 2013. szeptember 11-én a tartomány függetlenségének és egy erről szóló népszavazás megrendezésének támogatására. Ez a távolság nagyságrendileg közelít a Sepsiszentgyörgy és Nagyvárad közötti útvonal hosszához.
Az élőláncot a katalán nemzetgyűlés szervezte, északi kezdőpontja a franciaországi Le Pertus településen volt, délen Alcanarig ért, s áthaladt Barcelonán, Geronán és Tarragonán is. Az emberek Lérida katedrálisának harangszavára fogták meg egymás kezét. A lánc összesen 86 településen át húzódott, és 778 szakaszból állt. A résztvevők erre az alkalomra készült trikót vettek magukra, de volt, aki Barcelona labdarúgócsapatának a színeit viselte. Sokan katalán zászlót lengettek. A jelszó „Katalán út a függetlenséghez” volt. A példát Észtország, Lettország és Litvánia lakosai nyújtották, akik 1989-ben szintén függetlenséget követelve alkottak ilyen láncot, állítólag másfél millió résztvevővel. Barcelonában bekapcsolódtak láncba a katalán kormány tagjai és a város polgármestere is, de a Katalán Néppárt nem vett részt a megmozdulásban, a Katalán Szocialista Párt pedig a tagjaira hagyta a döntést. Barcelona központjában a nemzetgyűlés elnöke tartott beszédet. „Az elmúlt 30 év története megmutatta, hogy két út van: vagy alávetjük magunkat a spanyol állam centralizációjának, és eltűnünk mint nép, vagy függetlenekké válunk” – mondta Carme Forcadell. Artur Mas, a széles körű autonómiát élvező tartomány elnöke az élőlánc megalakítása előtt sajtónyilatkozatban azt mondta, hogy augusztus végén titokban találkozott Mariano Rajoy spanyol kormányfővel, de nem tapasztalt Madrid részéről politikai akaratot a katalán igények kielégítésére. Az elnök megerősítette, hogy „Katalóniában minden megoldás az urnák, a konzultációk és népszavazás útján” át halad. A katalán elnök 2014-ben szeretné megrendezni a referendumot, de Madrid alkotmányellenesnek minősítette.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!