Kilátástalan az állami nyugdíjrendszer

A Harmincéves vagyok című musical alapján született vicc szerint a mai harmincasok nagyobb valószínűséggel lesznek demenciásak, mint állami nyugdíjasok, hiszen a súlyos betegség egyre nagyobb arányban szedi áldozatait, mialatt az állami nyugdíj elvész a jövő ködében. Ennek demográfiai, elvándorlási és politikai okai egyaránt vannak, és mai szemmel nézve a trend aligha visszafordítható. De lássuk a számadatokat. Az állami nyugdíjpénztárnak hét évvel ezelőtt váltak állandóvá a veszteségei: 2008-ban 1,4 milliárd lej volt a deficitje, ami a következő években folyamatosan nőtt. 2014-ben már mínusz 13,2 milliárdot, azaz mintegy 3 milliárd eurót tett ki. 2015 első két hónapjában az államkassza a 2008-as hiány duplájánál többet, mintegy 3 milliárd lejt kölcsönzött a feneketlen zsákként működő nyugdíjalapnak.

A vészharangot 2013-ban kongatták meg a szakemberek: az alkalmazottak és a nyugdíjasok száma közötti egyre nagyobb eltolódás miatt Románia rövidtávon is súlyos gazdasági problémával néz szembe. Korábban is jelentek meg a témában írások, 2013 azonban azért vált mérföldkővé a kérdés, mert ekkor gyűrűztek szét a romániai sajtóban a népszámlálás riasztó eredményei. A politikum kénytelen volt fogcsikorgatva arról beszélni, hogy egyre több romániai munkavállaló él és dolgozik az ország határain kívül.

Az alkalmazottak–nyugdíjasok aránya 2012-ben fordult meg. A Ziarul Financiar gazdasági napilap adatai szerint 1990-ben 8,1 millió alkalmazottja, azaz nyugdíjalapba befizető polgára volt az országnak és mindössze 3,5 millió nyugdíjasa. 2012-ben a 4,3 millió alkalmazottra már 5,5 millió nyugdíjas jutott, és ez az eltolódás azóta is folyamatosan növekszik. Mircea Coşea, a Bukaresti Tudományegyetem tanára szerint, ha ezt a trendet nem sikerül megfordítani, tíz év múlva Románia képtelen lesz kifizetni a nyugdíjakat, és azokat már csak hitelekből tudja finanszírozni.

„Mentőöv” lett a kényszernyugdíjazás

Ez az egyelőre kezelhetetlen állapot a kilencvenes évek néhány hibás politikai döntése miatt alakult ki, amikor a kormányok az állami vállalatok átszervezése helyett előrehozott nyugdíjazással oldották meg a munkanélküliség problémáját. Az okok között az ipari zónák gyors és hangsúlyos térvesztése is szerepel: két évtized alatt a román gazdaságban az alkalmazottak száma a felére csökkent. Az egyik leglátványosabb példa a galaci kohászati kombináté: korábban a Sidex nevet viselő Arcelor Mittalnak 2000-ben 27 ezer alkalmazottja volt, 2014-ben már csak 6,7 ezer. A masszív munkaerő-leépítéssel járó átszervezések nyomán elbocsátottak többsége korhatár előtti nyugdíjazáshoz folyamodott. Az ilyen leépítések és átszervezések nyomán folyamatosan egy-egy kisvárosnyi munkahely szűnt meg az ország számos régiójában. Miközben óhatatlanul egyre több lett a nyugdíjas, a dolgozni akaró fiatal és középkorúak százezrei már csak külföldön találhattak maguknak megélhetést.

Az alkalmazott–nyugdíjas arányt nagyban rontja, hogy becslések szerint 2,1 millió román állampolgár más uniós tagállamokban dolgozik: Olaszország 890 ezer, Spanyolország 825 ezer, Németország pedig 110 ezer romániai munkavállalót foglalkoztat. A helyzetet súlyosbítja, hogy nagyon magas a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. A 2010-es általános mezőgazdasági összeírás adatai szerint 3,85 millió gazdaságot leltároztak fel, közülük 3,82 millió, azaz 99,2 százalékuk nem rendelkezett jogi személyiséggel, vagyis olyan magánszemélyként, gazdálkodóként dolgozik, amely többnyire nem adózik, és nyugdíjalapot sem fizet. Az elvándorlás növekedése, illetve a születések számának a csökkenése együttesen okozza az idős emberek arányának a folyamatos emelkedését: előrejelzések szerint 2060-ig a romániai lakosság egyharmada lesz 65 év fölötti.

Egyharmadára zsugorodó kifizetések

A nyugdíjalap hatalmas hiányán az sem segítene, ha a mai fizetések 30 százalékát kitevő nyugdíjjárulékot megemelnék: ez a hiány olyan mértékben növekszik, hogy a rendszerben található befizetők számának drasztikus növekedése nélkül esély sincs a kiegyensúlyozására. Az ország lakosságának a fogyási trendjét modellező szakemberek szerint 2050-re Olténia és Munténia elveszíti lakosságának 33,5, illetve 29,5 százalékát, a dél-keleti régió 27,9 százalékot: 35 év múlva Románia lakossága átlagosan 20,6 százalékkal lesz kevesebb egy mainál sokkal rosszabb kórfával. Közben folyamatosan csökken a születések száma, ami összességében tovább nehezíti az ország gazdasági, szociális és egészségügyi helyzetét. A következő másfél évtizedben különösen meg fog terhelődni a nyugdíjrendszer, hiszen 2030 körül mennek nyugdíjba az 1966-1971 között született népes generációk első hullámai. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a szocialista Romániában bevezetett abortusztilalom eredményeként a korábbi évekhez képest megduplázódott a születések száma, és 10-15 év múlva ezek a nemzedékek jelentik majd az új nyugdíjasok derékhadát.

Mindeközben a romániai politikai osztálynak nincsenek megoldási javaslatai. Az évente Brüsszelbe küldött statisztikák jelzik a helyzet tarthatatlanságát. A román kormány becslése szerint a magánnyugdíjpénztárak kifizetése nélkül 2050-re a jelenlegi nyugdíjak reálértékét a maiak egyharmadára kell majd csökkenteni. Magyarán, két-három évtized múlva az állami nyugdíjrendszerből szinte senki nem tud majd megélni Romániában.

Alternatíva a magánnyugdíj?

Az első összegeket 2008 májusában utalták át a magánnyugdíj-alapokba. 2013-ban mintegy 5,7 millió tagot tartottak nyilván a magánnyugdíjpénztárak, 2015 nyarára ez a szám 6,3 millió emberre emelkedett. A magánnyugdíjalapok aromán nyugdíjrendszer második pillérét jelentik, a kötelező hozzájárulások mértéke 2008 óta minden évben 0,5 százalékponttal nőtt, így 2016-ra el kellene érnie a 6 százalékos kitűzött célt. A válság évei alatt azonban a kormány sürgősségi rendelettel halasztotta el a beígért emelkedést, így ma a kötelező hozzájárulások értéke a teljes nyugdíjalap 4,5 százalékát teszi ki.

A hárompillérű nyugdíjbiztosítás 1. pillére az állami nyugdíjalap –, ahová a munkavállalók a jövedelmük után 10,5 százaléknyi nyugdíjjárulékot fizetnek –, a 2. pillér a magánnyugdíjalap, míg a harmadik az önkéntes alapon vállalt és befizetett magánnyugdíj.

Az Agerpres hírügynökség adatai szerint idén márciusban egy magánnyugdíjszámla átlagos értéke 4794 lej volt a 2008. május és 2015. március között beiratkozottak számára. A magánnyugdíjalapok tagságának 69 százaléka legtöbb ötezer lejt, egyötöde öt és tízezer közötti, 11 százaléka pedig tízezer lej feletti számlával rendelkezik. Az idei, márciusi átlagos hozzájárulás az alapokhoz 101,2 lej volt.

A Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (ASF) jelentése szerint a magánnyugdíjalapok 2015 márciusában 20,58 milliárd lej – 4,67 milliárd euró – nettó vagyont kezeltek. A 3. pillér önkéntes alapon kezelt magánnyugdíjasainak számláin átlagosan 3080 lej szerepelt 2015 márciusában. Ugyanekkor összességében a romániai magánnyugdíjrendszer 21,7 milliárd lejt, azaz 5 milliárd eurót kezelt, ami a hazai GDP 3,07 százaléka. Nem sok jót ígér számunkra, hogy a hazai gyakorlattól eltérően egy átlagos nyugat-európai ország magánnyugdíj-megtakarításai elérhetik az ország nemzeti bruttó össztermékének a többszörösét.