Hollósy Simon öröksége Európába tartana

Hollósy Simon még Münchenben fogalmazta meg az 1800-as évek végén a nagybányai szabad festőiskola gondolatát. A máramarosszigeti születésű művész alapította nagybányai festőtelepet, a magyar Barbizont a modern magyar képzőművészet bölcsőjeként tartják számon. Hollósy az akkori polgármester, Thurman Olivér meghívására érkezett a bányászvárosba. A vonat 1896. május 6-án robogott be Nagybányára Hollósyval, Ferenczy Károllyal, Thormával, Réti Istvánnal és Iványi Grünwald Bélával. Egy ideig a Münchenben kialakított stílusban dolgoztak, és csak lassan, lényegében a művésztelepen töltött első öt-hat év folyamán tértek át egy alapjában véve természetelvű, de nem minden vonatkozásban naturalista szemléletre.
„A festőiskola első műterme 1900-ban épült egy valamikor mocsaras területen Kosztolányi Kan Gyula tervei alapján. Az épületben két műteremlakás kapott helyet, amelyet Iványi Grünwald Béla és Réti István foglaltak el” – tájékoztat a festőiskola kezdeteiről Botis Enikő művészettörténész.
Hollósy távozását követően 1902-ben Ferenczy, Réti, Thorma és Iványi Grünwald megalapították a Nagybányai Szabad Festőiskolát. Ezzel kezdetét vette a kolónia legtermékenyebb, bár művészeti szempontból korántsem egységes időszaka. Tandíjat nem számoltak fel, a növendékek csak modellpénzt fizettek, a tanárok pedig ingyen oktattak. A második műtermet és egy galériát Bálint József és Jámbor Zoltán budapesti neves műépítész tervei alapján hosszas huzavona után építették fel 1911-ben. Azt követően az oktatás már télen sem szünetelt.

Guggenheimi példálózás
Ma már csak a főbejárat emlékeztet az 1911-es állapotokra, a Hollósyról elnevezett galériát a ’70-es években jelentősen átalakították, a galériát és a műtermeket egyaránt műemléképületekké nyilvánították. A meghirdetett restaurálás szükségességével mindenki egyetért, a tervekkel kapcsolatban azonban alig találkozni két egyforma véleménnyel. A festőtelep régi arculatát védő művészek szerint a projekt túl posztmodern, és a felismerhetetlenségig átrajzolja a több mint száz éves épített örökséget. Bitay Zoltán festőművész is a terv ellenzői közé tartozik. „Teljesen átalakítják az egész épületet, holott műemlékvédelmi szempontból meg kellenne őrizni, még egy kilincset sem szabadna leváltani egy más stílusú kilincsre” – fejtette ki a képzőművész. Egyesek szerint restaurálás helyett valójában rongálásra lehet számítani, míg mások azt vallják: megérett az idő a festőkolónia arculatváltására.
A művészek közötti vita ma elsősorban a három történelmi épület – a két műteremépület és a galéria – felújítása körül folyik. A 102 éves első műterem alappal nem rendelkezik, omlásveszély fenyegeti, falai repedeznek. Jelenleg nyolc képzőművésznek van ott műhelye, akiknek a felújítás előtt ki kell költözniük. „Gondot jelent majd, hogy hol tároljuk a munkáinkat, és abban se vagyunk biztosak, hogy visszatérhetünk-e egyáltalán” – fejezte ki aggodalmát Apostol Nicolae festőművész.
Abban minden művész egyetért, hogy a renoválás szükségszerű. Nemrég mutatták be a megvalósíthatósági tanulmányt, amely szerint a jelenlegi 23 műterem helyett 28-at alakítanának ki. Beépítenék a padlástereket, és a jelenlegi épületeket is szigetelnék és beburkolnák. A felújítás során néhány történelmi műterem teljesen eltűnne. Gheorghe Crăciun keramikusművész jelenlegi alkotóműhelye helyén például konferenciaterem és aukciósház épülne. Crăciun szerint a terv alapvető szabályokat hagy figyelmen kívül, például azt, hogy a műtermeknek északi fekvésűeknek kell lenniük. „A galériából eltüntetik a kiállítófalat, amelyen általában a műalkotások vannak. Helyette a plafonról lógnak majd le különböző kiállítóállványok. A Guggenheim-múzeumban is falak, nem pedig üvegfalak vannak, a világításnak pedig középen kell lennie” – sorolta kifogásait a keramikus.

Más hangok, szobák
A terv támogatói úgy vélik, az idősebb művészek már évek óta bitorolják a műtermeket, kiszorítják a fiatal tehetségeket. „Már nem csak festők vannak itt. Olyan műtermeket kell kialakítani, amelyek a multimédiás művészeknek is megfelelő lenne. Akik azt mondják, hogy nem jó ez az új terv, 1970-ben megengedték maguknak, hogy megváltoztassák az épületeket, sőt, proletkultos műtermeket, kockákat építettek. Akkor mi a gond? Mi következünk” – fejtette ki álláspontját Győri Csaba nagybányai szobrászművész, aki szerint rossz gyakorlat, hogy a művészek halálukig használhatják a műtermeket. Sokkal helyesebbnek tartná, ha ezeket megpályázhatnák a művészek, hiszen azoknak van elsődleges joguk a műtermekhez, akik alkotnak.
Többen úgy vélik, a művésztelepen nemcsak a festőket illeti meg hely, műtermet kellene biztosítani a kortárs és digitális művészeti ágak képviselőinek is.„A kiállítóterem teljesen alkalmatlan arra, hogy a kortárs vagy bármilyen művészet bemutatható legyen a közönségnek. Este például nem lehet kiállítást tartani, hiszen az udvar teljesen sötét, könnyen kitörheted a nyakad. Ma a kiállítótermet csupán egy lakat zárja, tehát semmilyen biztonságról nem lehet beszélni. Nem beszélve arról, hogy be is ázik a galéria – senki nem adja be a munkáját egy olyan terembe, ahol tönkremehet az alkotás. Mi nagyon örülnénk ennek a felújításnak, mindenkinek csak jót hozna” – ecsetelte a helyzetet Laura Teodora Ghinea, a Képzőművészek Egyesülete Nagybányai Fiókszervezetének elnöke.

Az önkormányzat dönt
Miután a festőtelep a város tulajdonában van, a felújítási terv ügyében is a helyi önkormányzaté a végső szó – szögezte le a tervbemutatón Cătălin Cherecheș nagybányai polgármester. „Egész Európa számára meg kell nyitnunk a kolóniát. Ez nem egy családi műhely, mint ahogyan az elmúlt húsz évben működött. Nagybányán eddig nem történt semmilyen, művészeket támogató kezdeményezés. Meggyőződésem, hogy a művészeti élet fellendítése ügyében jó irányban haladunk” – az elöljáró, aki a kulturális turizmusban látja a város fellendítésének lehetőségét. Ennek érdekében néhány éven belül művészeti akadémiát hozna létre, ahová – akárcsak a 20. század elején – egész Európából várnák a festészetet tanulni kívánó diákokat.