
A bögözi Veres Imre is megjárta a hadak útját
Fotó: Display Europe-minigrant
Display Europe név alatt közszolgálati alapokon nyugvó platformot hozott létre az Európai Kulturális Alapítvány, amely hangot ad az európai kisebbségeknek. Idén kiírt első pályázatukon egy Kárpát-medencei projekt is megvalósult, amelynek során délvidéki, magyarországi, felvidéki és erdélyi (bögözi) magyar családok vallanak életútjukról, a határok változásáról és a jellegzetes magyar sorsról.
2024. július 01., 21:102024. július 01., 21:10
2024. július 01., 21:572024. július 01., 21:57
Az Európai Kulturális Alapítvány (European Cultural Foundation/ECF) az Európai Közösségi Tér Kezdeményezésének részeként létrehozta a Display Europe elnevezésű, közszolgálati alapokon nyugvó platformját. Ennek célja, hogy hangot és arcot adnak az európai kisebbségeknek, kiálljanak az alapvető jogok és polgári szabadságjogok mellett.
2024-es első minipályázati kiírásukon kaukázusi, görög, ír, angol és portugál nyertesek mellett magyar kezdeményezés is található!
Az I. és II. világháború, a be- és kitelepítés, az 1956-os forradalom és szabadságharc, a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek, a rendszerváltás mind külön hatott a nemzetiségekre, amelyeknek együtt kellett élniük és jó viszonyt ápolni megmaradásuk érdekében. A program kutatóinak célja, hogy bemutassák néhány, a kiválasztott 4 országban (Magyarországon, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában) élő család sorstörténeteit. Egyéni életutak mutatkoznak meg az interjúkban, a XX. századi történeti események árnyékában.
Veres Imre (sz. 1938) élete szépen példázza Székelyföldét is: többször hazát váltó föld, rajta többször állampolgárságot váltó egyénekkel úgy, hogy ki se tették lábukat a faluból. Ugyanakkor sorsában rejlik az, amit Tamás Áron-regényekben is olvashatunk: a többgyerekes családban a fiatalok sorsa determinálva volt, jelen esetben ő maradt otthon segíteni szüleit. Keszey Judit riportja a Székelyföldre kalauzolja a nézőt.
Polyák Géza háború utáni hazatérése a délvidéki Zentára egy regényes történet
Fotó: Display Europe-minigrant
Polyák Gézát (sz. 1920) sorsa sokfelé vitte a délvidéki Zentáról. Éppen csak munkába állt, be is sorozták a Kárpátok koronavárosába, Husztra, majd Csapra, végül Nagybereznára került, ahol Magyarország védelmi parancsnoksága kezdett formálódni. Egy félreértés miatt végül kiküldték a frontra. Előbb akna robbant fel mellette, majd lapocka-lövést kapott. Ungvárra, majd Budapestre vitték kórházba. Nem ért véget a kálváriája, hiszen eltávozáskor már nem tudott hazatérni. Ami ezután következett, az egy regényt is megér, de végül hazatért a szeretteihez Zentára. Erről szól Szakál Boglárka riportja.
Felvidéki magyar sors a kommunizmus évtizedeiben
Kocska Klára Csehszolvákia kommunista éveiről mesél, milyen volt a Felvidéken magyarnak lenni
Fotó: Display Europe-minigrant
Kocska Klára (sz. 1951) a felvidéki Bélyben született, majd az élet Kelet-Szlovákiába szólította, Királyhelmecre. Izgalmas vasúti munkája során a több nyelvű kommunikáció úttörője lett, szép sporteredményeket ért el, és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének elnökévé válhatott. Nemcsak szakmai életútját emlegette fel, hanem gyermekkori vágyálmáról is beszélt. Kocska Ádám interjúja mutatja be a felvidéki asszonyt.
Kovács János (sz. 1939) gyerekként többször költözött a Dunántúlon. Ötödikes elemistaként élte meg a frontot. Volt úgy, hogy édesapjával földbe gyökerezett lábbal álltak a házuk előtt, nem mertek mozdulni, míg a német csapatok hátráltak, az orosz alakulatok pedig éppen vonultak be hozzájuk, egymásra szegezett fegyverekkel. Ezt az életsorsot dolgozza fel Keszey Judit interjúja.
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
szóljon hozzá!