A bögözi Veres Imre is megjárta a hadak útját
Fotó: Display Europe-minigrant
Display Europe név alatt közszolgálati alapokon nyugvó platformot hozott létre az Európai Kulturális Alapítvány, amely hangot ad az európai kisebbségeknek. Idén kiírt első pályázatukon egy Kárpát-medencei projekt is megvalósult, amelynek során délvidéki, magyarországi, felvidéki és erdélyi (bögözi) magyar családok vallanak életútjukról, a határok változásáról és a jellegzetes magyar sorsról.
2024. július 01., 21:102024. július 01., 21:10
2024. július 01., 21:572024. július 01., 21:57
Az Európai Kulturális Alapítvány (European Cultural Foundation/ECF) az Európai Közösségi Tér Kezdeményezésének részeként létrehozta a Display Europe elnevezésű, közszolgálati alapokon nyugvó platformját. Ennek célja, hogy hangot és arcot adnak az európai kisebbségeknek, kiálljanak az alapvető jogok és polgári szabadságjogok mellett.
2024-es első minipályázati kiírásukon kaukázusi, görög, ír, angol és portugál nyertesek mellett magyar kezdeményezés is található!
Az I. és II. világháború, a be- és kitelepítés, az 1956-os forradalom és szabadságharc, a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek, a rendszerváltás mind külön hatott a nemzetiségekre, amelyeknek együtt kellett élniük és jó viszonyt ápolni megmaradásuk érdekében. A program kutatóinak célja, hogy bemutassák néhány, a kiválasztott 4 országban (Magyarországon, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában) élő család sorstörténeteit. Egyéni életutak mutatkoznak meg az interjúkban, a XX. századi történeti események árnyékában.
Veres Imre (sz. 1938) élete szépen példázza Székelyföldét is: többször hazát váltó föld, rajta többször állampolgárságot váltó egyénekkel úgy, hogy ki se tették lábukat a faluból. Ugyanakkor sorsában rejlik az, amit Tamás Áron-regényekben is olvashatunk: a többgyerekes családban a fiatalok sorsa determinálva volt, jelen esetben ő maradt otthon segíteni szüleit. Keszey Judit riportja a Székelyföldre kalauzolja a nézőt.
Polyák Géza háború utáni hazatérése a délvidéki Zentára egy regényes történet
Fotó: Display Europe-minigrant
Polyák Gézát (sz. 1920) sorsa sokfelé vitte a délvidéki Zentáról. Éppen csak munkába állt, be is sorozták a Kárpátok koronavárosába, Husztra, majd Csapra, végül Nagybereznára került, ahol Magyarország védelmi parancsnoksága kezdett formálódni. Egy félreértés miatt végül kiküldték a frontra. Előbb akna robbant fel mellette, majd lapocka-lövést kapott. Ungvárra, majd Budapestre vitték kórházba. Nem ért véget a kálváriája, hiszen eltávozáskor már nem tudott hazatérni. Ami ezután következett, az egy regényt is megér, de végül hazatért a szeretteihez Zentára. Erről szól Szakál Boglárka riportja.
Felvidéki magyar sors a kommunizmus évtizedeiben
Kocska Klára Csehszolvákia kommunista éveiről mesél, milyen volt a Felvidéken magyarnak lenni
Fotó: Display Europe-minigrant
Kocska Klára (sz. 1951) a felvidéki Bélyben született, majd az élet Kelet-Szlovákiába szólította, Királyhelmecre. Izgalmas vasúti munkája során a több nyelvű kommunikáció úttörője lett, szép sporteredményeket ért el, és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének elnökévé válhatott. Nemcsak szakmai életútját emlegette fel, hanem gyermekkori vágyálmáról is beszélt. Kocska Ádám interjúja mutatja be a felvidéki asszonyt.
Kovács János (sz. 1939) gyerekként többször költözött a Dunántúlon. Ötödikes elemistaként élte meg a frontot. Volt úgy, hogy édesapjával földbe gyökerezett lábbal álltak a házuk előtt, nem mertek mozdulni, míg a német csapatok hátráltak, az orosz alakulatok pedig éppen vonultak be hozzájuk, egymásra szegezett fegyverekkel. Ezt az életsorsot dolgozza fel Keszey Judit interjúja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!