A régiósítás ügyének nemzetköziesítése

– Kevés vagy sok az a tízezer ember, aki Erdély-szerte megjelent a román régiósítási terveket elutasító tüntetésen?

– Számításaink szerint csak a Székelyföldön mintegy tízezer ember vett részt. Ehhez adódik a partiumi kétezer és a közép-erdélyi települések körülbelül ötszáz résztvevője. Ez önmagában is jelentős szám, de az adatokon túl a legfontosabb, hogy tetten érhető a szolidaritás a Székelyföld és a Partium között. Amit célul tűztünk ki, elértük: a közakaratot akartuk felmutatni a román kormány elfogadhatatlan régiósítási szándéka ellen.

– Többek szerint nem volt szerencsés vállalkozás egy ilyen méretű tüntetés megszervezése szabadságolások és a nyári kánikula idején...

– Úgy gondolom, nem a nyári szabadságolások függvénye, hogy mikor kell szót emelni olyan fontos stratégiai kérdésben, mint Székelyföld feldarabolása vagy a Partium háttérbe szorítása. Egyrészt akkor kell megszólalni, amikor a szándék felmerül, másrészt nem lehet elégszer felszólalni e szándékok ellen. Aki kezdeményezésünket fontosnak tartotta, fizikailag vagy lélekben velünk volt. Hasonló rendezvényekkel szeretnénk folytatni.

– A szervezésben a Székely Nemzeti Tanács volt a fő partnerük. Mennyire elégedett az együttműködéssel?

– Mindvégig egyeztettünk az SZNT-vel, jó volt az együttműködés. Több székelyföldi településen az SZNT szervezetei vállalták a szervezőmunkát. Az együttműködés előzményei visszanyúlnak a Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett marosvásárhelyi tüntetéshez. A jövő szempontjából biztató a közös munka, mi is teljes kapacitással támogatjuk a régiósítás ügyében tervezett tiltakozó rendezvényeiket.

– Az RMDSZ ismét távol maradt, Frunda György szerint a több helyszínes tüntetés súlytalan kampányrendezvény volt. Van-e kilátás valamilyen összefogásra, hiszen kinyilatkozások szintjén az RMDSZ számára is elfogadhatatlan a régiósítás terve.

– Sajnálom, hogy az RMDSZ-vezetők fontosabbnak tartották nyári szabadságukat, mint a tüntetést. Volt, aki Frundához hasonlóan a megszólalásával demobilizált, de voltak résztvevők is. Nem egy településen eljöttek a helyi RMDSZ-vezetők, annak ellenére, hogy nem kaptak biztatást az országos vezetőség részéről. Mi a „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” keresztényi elv alapján igyekszünk segíteni az RMDSZ-t, ha úgy dönt, hogy él a tiltakozó megmozdulások eszközével, tagjainkat részvételre biztatjuk majd.

– Lát esélyt az RMDSZ-szel való egyeztetésre a régiósítás ügyében?

– Az erdélyi magyarság körében konszenzus van arról, hogy a román kormány régiósítási tervei elfogadhatatlanok. Az RMDSZ ezzel kapcsolatos terveit nem ismerem, csak kósza hírek vannak arról, hogy az ősz folyamán terveznek valamit. Egyik csúcsvezetőjük állandóan arról beszél, hogy velünk nem lehet egyeztetni, miközben mi hol szóban, hol írásban, hol nyílt, hol zárt levélben keressük velük a kapcsolatot. Mi nem akarunk részt venni ebben a politikai játszmában, azt várjuk, mikor tudunk valós nemzetpolitikai célokról egyeztetni. Az RMDSZ-nek jelentős eszközei vannak: parlamenti képviselettel és erős székelyföldi önkormányzatokkal rendelkezik. Ezekkel az eszközökkel kötelességük élni a régiósítás ügyében, és ha jó irányba lépnek, támogatjuk őket. Az együttműködés feltétele, hogy a nemzetpolitikailag fontos kérdéseket emeljük a pártpolitikai szempontok fölé. Egy hónappal ezelőtt írtam levelet Kelemen Hunornak, azóta is várom a válaszát.

– A román kormány magabiztos, egyelőre nem veszi komolyan az erdélyi magyarság követeléseit. Miként lehetne nemzetközi hátszelet teremteni a most induló tüntetéssorozatnak?

– Nemzetközi téren két fontos irányt látok. Napirenden vannak az Európai Polgári Kezdeményezések, amelyek ürügyén fel lehet hívni az európai fórumok figyelmét a romániai eseményekre. Elsősorban az SZNT kezdeményezésére gondolok, amely kimondottan a régiókról szól, és jó esélyt kínál arra, hogy rátereljük a nemzetközi közvélemény figyelmét a román kormány álságos terveire. Annál is inkább, mivel lopakodó módon már beindult a régiósítás. Most szervezik át a kormány régiók szerinti dekoncentrált intézményeit, miközben még nincs is törvényi háttere a dolognak. Az Európai Parlamentben a magyar képviselőknek kell ezt szóvá tenniük. Másik fontos lehetőség az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, ahol pártok fölötti együttműködést felmutató magyar küldöttség tevékenykedik, és ahol Kalmár Ferenc kisebbségi ügyekben lát el raportőri feladatokat. Ő készít erről jelentést, és fogalmaz meg ajánlásokat az Európa Tanácsnak. A magyarság számára fontos, hogy a megfelelő pillanatban, megfelelő erővel és pontossággal tájékoztassunk a román kormány szándékairól, hogy a kérdés európai üggyé váljon.