A barikád innenső oldalán

„Az általam vezetett fórum ernyője alatt egyesül a legtöbb román civil szervezet. És mindenek felett: mellettünk áll az ortodox egyház. Azt hiszem, hitelességünk legfőbb garanciája, hogy a fórum tiszteletbeli elnöke maga Ioan Selejan, Kovászna és Hargita megye ortodox püspöke. A polgármester úr még soha nem tett igazi, őszinte kísérletet arra, hogy megbeszéljük a székelyföldi románság gondjait, félelmeit.”

(Ioan Lăcătuşu)

– Ha a Ioan Lăcătuşu irányította szervezetről beszélünk, akkor nagyon szűk rétegről beszélünk. Ezért kérdőjelezném meg az általa hangoztatott „megkérdőjelezhetetlen” legitimitást. Amikor 2008-ban a liberális párt helyi vezetője, Mădălin Guruianu független képviselőjelöltként indult, egyedül annyi szavazatot kapott, mint a román pártok és civil szervezetek koalíciójának jelöltjei. Négy évvel később az urnához járuló szentgyörgyi románok körülbelül 40 százaléka rám szavazott – miközben a helyi románságnak 3–4 jelöltje is volt. Ez talán másnak is azt üzeni, hogy mégsem vagyok annyira románfaló, ahogyan azt Lăcătuşu és körei beállítják. Lényeges problémaként élem meg viszont, hogy ez a csoport kisajátítja a románság székelyföldi képviseletét. Annál is inkább, mivel ők azok, akik tagadják a mi létünket, le akarnak hazudni bennünket Románia térképéről. Nagyon nehéz olyanokkal autonómiáról tárgyalni, akik azt állítják, hogy az a régió, amelyben közösen éltek, nem létezik. Ne feledjük: többségüket annak idején azzal a céllal küldték Székelyföldre, hogy megváltoztassák az etnikai arányokat. Amúgy volt néhány alkalom, amikor tárgyaltunk Lăcătuşuval, például utcanév-módosítások ügyében. Az azonban nem működik, hogy valamit eldöntünk, utána meg arra ébredünk, hogy a közös döntést a másik fél megtámadja a közigazgatási bíróságon.

  „Nem támogatjuk a területi autonómia ügyét, mert az beláthatatlan veszélyekkel fenyegeti a székelyföldi románságot. Antal Árpád egyszer azt mondta, ő biztosítja Sepsiszentgyörgyön a román alpolgármestert, ha a rendőrség állományának 75 százaléka magyar lesz. De hát ez nem vásár!”

(Ioan Lăcătuşu)

– Információim szerint nagyon jó a megyei tanács elnökének viszonya a Kovászna megyei román települések elöljáróival. Tanulmányt készítettünk a háromszéki reprezentativitás kérdésében. Eszerint a Kovászna megyei románok 41 százaléka színromán településen él, elsősorban a Bodzavidéken, ahol magyar embert csak a televízióban látnak. További 26 százalék Sepsiszentgyörgyre tömörül, 7 százalék Kovásznán, 11 százalék pedig négy községben él. Ők mindenütt arányos képviselettel rendelkeznek a helyi tanácsokban. Magyar közigazgatású községekben, önkormányzati képviselet nélkül 1553-an élnek, ami a románság 3,4 százalékát jelenti, 1457-en pedig Kézdivásárhely és Barót környékén. Ezazt jelenti: ha a bodzavidéki településeknek olyasfajta autonómiát adunk, amilyet BorbolyCsaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke kínált Maroshévíz és környéke román többségű településeinek, megkíméljük a háromszéki románság 41 százalékát a Lăcătuşu által vizionált megsemmisüléstől, megszabadítjuk őket a félelmeiktől. További 44 százaléknak biztosítjuk a kulturális autonómiát, ami részben ma is működik. Továbbra is azt tudjuk tehát mondani: ha támogatjátok Székelyföld autonómiájának ügyét, alpolgármesteri tisztségeket tudunk biztosítani azokon a magyar többségű településeken, ahol nagyobb létszámú románság él. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel a magyarság egy részének rosszallását váltanám ki, de egy vezetőnek időnként a népszerűtlen döntéseket is fel kell vállalnia. Ha az autonómiakérdés bukaresti támogatásának ez az ára, akkor ezt én kész vagyok megfizetni.

 „A magyar fél részéről érkező erőteljes gesztusokra lenne szükség aszékelyföldi románság önbizalmának erősödésére. Jelzésekre várunk.Például egy román könyvtárosra a megyei könyvtárban. Semmi kifogásom a jelenlegiek ellen, de nem lehetne egy gesztust tenni ennek a maroknyi valachnak?”

(Ioan Lăcătuşu)

– Néhány tárgyaláson már elmondtuk, milyen gesztusokra lennénk hajlandók. Azt kellett azonban észrevennem, hogy elindult egy furcsa folyamat: elkezdték ezeket a gesztusokat számon kérni rajtam anélkül, hogy ők bármit teljesítettek volna. Ilyen volt például a kulturális autonómia keretében megfogalmazott elképzelés, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat román képviselői osszák el a kulturális pályázati pénzek 22 százalékát, az etnikai arányoknak megfelelően. Ennek az ígéretnek a teljesítését kezdik például rajtam számon kérni, holott a részükről semmilyen támogató gesztust nem tapasztalhatunk.

 „Ha kitartanak az önrendelkezés e formája mellett, aligha kerülünk a barikád azonos oldalára. Romániában soha senki nem fogja támogatni a területi alapú autonómiát.”

(Ioan Lăcătuşu)

 – Márpedig mindannyiunknak ebbe az irányba kell haladnunk. Az ajánlatunk rendkívül világos: ha a benyújtott autonómiatervezetet támogatjátok, a parlament is megszavazza és törvényerőre lép, akkor megkapjátok ezeket a garanciákat. Úgy gondolom, ezzel jól mérhető, számon kérhető viszonyrendszert kínálunk. Bukarest viszonyulása és partnerválasztása egyébként általában attól függ, milyen döntést készítenek elő. Ha számunkra kedvezőt, akkor Guruianuékat kérdezik, ha kedvezőtlent, akkor Lăcătuşuékat. Amíg a régióátszervezés ügyében például nagyon RMDSZ-ellenes volt a politikai hangulat, Lăcătuşuékkal konzultáltak, amikor viszont puhítani kezdtek a dolgon, már Guruianuékat keresték.

 „Az nem működik, hogy az egyik fél nyeresége mindig amásik kárára történjen.”

(Ioan Lăcătuşu)

– Ebben teljes mértékben egyetértek Lăcătuşuval: az elkövetkezőkben úgy kell alakítanunk a közpolitikánkat, hogy egyik közösség se érezze vesztesnek magát. Ugyanakkor a Moldovai Köztársaságban zajló történetek is izgalmasan alakulhatnak, miután a moldovai miniszterelnök szerint Transznisztriának egy katalán típusú autonómiát ajánlanának fel. Íme, ha tőlünk nyugatra és keletre egyaránt lehet, nálunk miért ne lehetne?