Lélegeztetőgépen. Sokan amiatt szorulnak intenzív terápiára, hogy 60-80 százalékosra csökken a tüdejük kapacitása, és légszomjjal küzdenek (képünk illusztráció)
Fotó: Beliczay László
Manapság annyiszor halljuk az intenzív osztály kifejezést, többnyire számadatok kíséretében, hogy sokan szinte „immúnisakká” lettek rá. Pedig a számadatok mögött sok szenvedés, fájdalom, akár élethalál harc húzódik, amit a koronavíruson átesettek közül sokan megtapasztaltak. A lapunk által megszólaltatott volt beutaltak egyéni történetükön keresztül nyújtanak betekintést az erdélyi Covid-kórházakba, az intenzív osztályokba, elbeszéléseik alapján pedig képet alkothatunk az egészségügyi dolgozók küldetéstudatáról, elhivatottságáról is.
2021. március 27., 12:162021. március 27., 12:16
A növekvő és csökkenő számok, mutatók, a folyton változó korlátozások közepette hajlamosak vagyunk átnézni a koronavírushoz kapcsolódó egyéni tragédiák és történetek felett. Pedig az elmúlt több mint egy évben sokan „gazdagodtak” rossz, meglepő vagy akár fájdalmas tapasztalatokkal, többek között a kórházak intenzív osztályain.
Mezey Virág nem csak személyes élményeiről mesélt a Krónikának, hiszen négy családtagja is megjárta az intenzív osztályt. Története október elején kezdődött, amikor édesapja bekerült a marosvásárhelyi SMURD sürgősségi központba, majd miután a koronavírustesztje pozitív lett, átszállították a kórház intenzív osztályára. Az idős édesapa két nap után elhunyt. A tragikus események nyomán a család többi tagját is tesztelték: a középkorú marosvásárhelyi hölgy, illetve édesanyja és testvére tesztje is pozitív lett, így azt mondták nekik, hogy menjenek kórházba. Maguk hívták a mentőszolgálatot, amelynek munkatársai közölték: mivel a marosvásárhelyi kórházban már nincs hely, Segesvárra fogják őket szállítani. Volt idejük felkészülni, összecsomagolni, körülbelül három óra múlva érkeztek meg értük.
Bár sem Mezey Virágnak, sem az édesanyjának nem voltak súlyos tünetei, rögtön az intenzív osztályra utalták őket, ahol azonnal meg is kezdték a gyógyszeres kezelést. Az intenzíven töltött idő alatt az édesanyjának párszor szüksége volt oxigénre, de nem kellett lélegeztetőgépre kötni. Összesen két hetet töltöttek az osztályon, tulajdonképpen addig bent tartották őket, amíg negatív lett a tesztjük.
Négyszemélyes kórteremben voltak, de csak ők ketten, illetve később hárman – a testvérét csak később szállították be. Az első pár nap után kimehettek a mosdóba, de szigorúan betartva a járványügyi előírásokat, azaz nem érintkezhettek más beteggel, és maszkot kellett viselniük az osztályon belül is.
Még ha nem is kerülnek intenzívre, számos fertőzött szorul oxigénellátásra a vírus miatt (képünk illusztráció)
Fotó: Beliczay László
Mezey Virág azt is elmesélte, hogy a segesvári kórház alkalmazottai már az elejétől nagyon segítőkészek voltak, érdeklődésükre részletesen, érthetően tájékoztatták őket a kezelésről. Az egészségügyi dolgozókkal folytatott beszélgetésekből azt is megtudta, nagy többségük nem félt, hogy elkapja a vírust, azt mondták, olyannyira betartanak minden előírást, illetve „be vannak öltözve”, hogy sokkal nagyobb az esélye, miszerint az utcán összeszedik, mintsem a munkahelyükön.
– meséli tapasztalatait Mezey Virág. Szerinte a pozitív tapasztalatokhoz az is hozzájárulhatott, hogy a segesvári kórház, illetve az osztály nem volt zsúfolt, az orvosok és ápolók nem voltak annyira leterhelve, mint sok más intézményben. Megemlítette azt is, hogy többször kaptak kintről csomagot, amelyeket a kórház alkalmazottai segítettek eljuttatni nekik, sőt volt olyan ápoló, aki saját pénzén maga vitt nekik például joghurtot. Ezzel ellentétben édesapjának a SMURD sürgősségi központba nem tudtak csomagot küldeni, ott nem segítettek nekik ebben – bár tény, hogy ez esetben nagyon leterhelt intézményről volt szó.
„Nagyon emberségesen viselkedtek, próbálták enyhíteni az ember baját, bánatát, nyomorúságát. Abszolút pozitív volt a tapasztalatom ilyen szempontból. De azért nem kívánom senkinek, hogy odakerüljön” – emlékezett vissza Mezey Virág. Kiemelte,
Édesapja, aki krónikus cukorbeteg volt, szív-problémákkal is küzdött, és későn került kórházba, ugyanakkor bár Mezey Virág és édesanyja viszonylag könnyen átvészelték a betegséget, még hetekig voltak utólagos tüneteik.
Képünk illusztráció
Fotó: Beliczay László
Nem volt a kórházi ápolást illetően negatív tapasztalata a kolozsvári Rápolti Péternek sem, akit február 18. és március 4. között kezeltek a Clujana-kórházban. Az 52 éves férfi lapunk megkeresésére elmondta, az orvosok, ápolók, sőt a takarítók is nagyon lelkesen, lelkiismeretesen végezték a munkájukat, így egyáltalán nem panaszkodhat.
„Szerencsére nem kerültem intenzív osztályra, középsúlyos tüneteim voltak. Oxigént is kaptam, hiszen kétoldali tüdőgyulladásom volt, a CT-vizsgálatból kiderült, hogy 60–65 százalékosra csökkent a tüdőm kapacitása, volt légszomjam is” – magyarázta a gépészmérnök. Kitért arra is, a gyógyszeres kezelés során többek közt Favipiravirt és Plaquenilt kapott, intravénásan is adtak neki antibiotikumot. „Az emberek nagyon félnek a kórházi tartózkodástól, mert sok rosszat hallani a közösségi médiában, sajtóban, mindenhol. Nekem azonban nagyon pozitív volt a tapasztalatom a kolozsvári Clujanában, profin és hozzáértően kezeltek az orvosok. Akkor éppen nem volt „telt ház”, mostanra azonban valószínűleg többen szorulnak ott is kórházi kezelésre” – mondta Rápolti Péter.
– jelentette ki lapunknak a Szilágy megyei Ketesden élő Antal Éva. A nemrég nyugdíjazott ápolónál tavaly november végén jelentkeztek koronavírus-fertőzésre utaló tünetek, ezért másnap elvégezte a tesztet, amelynek eredménye pozitív lett. Otthoni elkülönítésben többek között antibiotikumot, vitaminokat szedett, de amikor december 10-én újból belázasodott, és már légzési nehézségei voltak, hívta az egységes segélyhívó számot. Másnap reggel beutalták a kolozsvári Clujana-kórházba, ahol január 4-ig kezelték. Szinte egész idő alatt kapott oxigént, ugyanakkor a gyógyszerei között szerepelt antibiotikum, paracetamol, vérhígító, vérnyomáscsökkentő, és vitaminok. Elmondása szerint az orvosok odafigyeltek rá, ha rendellenesnek vélték a szívverését, máris hívták a kardiológust.
– emlékezett vissza a bánffyhunyadi városi kórház volt alkalmazottja.
Képünk illusztráció
Fotó: Beliczay László
„Soha nem voltam beteg, a náthán kívül semmi bajom nem volt. Sportolok, konditerembe járok, azt hittem, meg sem érzem majd ezt a vírust” – jelentette ki a Krónikának egy neve elhallgatását kérő kolozsvári lakos. A 40-es évei elején járó férfit a kincses város négy Covid-kórházának egyikében, a Clujana-kórházban ápolták. Két hétig volt beutalva, ez idő alatt szinte folyamatosan oxigénellátásra szorult. Az új típusú koronavírus okozta betegség az elején mellkasi szúrással, köhögéssel jelentkezett, de nem sokra rá a légszomj is beállt, így ki kellett hívni a mentőt. Beutalásakor a vizsgálat során megállapították: a tüdejét 20 százalékban már megtámadta a vírus, és a következő három napban tovább romlott az állapota, légzőszervei pár nap alatt 80 százalékban felmondták a szolgálatot. „Olyan, mintha tikkadoznál, hiába próbálsz levegőt venni, annyira fáj a tüdő, hogy nem képes kitágulni a mellkas, egyszerűen nem jön a levegő” – osztotta meg lapunkkal életre szóló tapasztalatát a férfi. Hozzátette, ettől halálfélelme lesz az embernek. Bár mindent megevett, amit elé raktak, hogy ezzel is segítse a szervezetét, bentfekvése alatt 12 kilogrammot fogyott.
„Látom, hogy a hírekben mindenfélét ráhordanak a Covid-kórházakra, de én csak jókat tudok mondani” – jelentette ki lapunknak a fertőzésen átesett férfi, amikor az egészségügyi személyzet hozzáállásáról kérdeztük. Elmondta,
Pedig nem kevés a munkájuk, hiszen az oxigénre szoruló betegeknek folyamatos utánpótlás kell. „Mindig jöttek, amikor kellett, soha nem kellett várni rájuk. Ha látszott, hogy sietnek, akkor is megálltak, ha szóltál” – mesélte a kórházi állapotokról a betegségből felépült férfi. Kérdésünkre elmondta, az egészségügyi személyzeten meglátszik, hogy egy éve folyamatos készültségben van, főleg az asszisztensek vannak túlterhelve, hiszen ők kezelik az oxigént adagoló gépeket, mérik a vérben az oxigénszaturációt, osztják a gyógyszert.
„Volt egy doktornő, aki rendszeresen bejött hozzám, megkérdezte, hogy vagyok, elmagyarázta a helyzetemet, és arról beszélt, miként próbáljak helytállni” – mesélte, miként tartott az orvos egyfajta pszichológiai tanácsadást a légszomj miatt halálfélelemmel küzdő betegeknek. „Csak jót mondhatok az orvosokról, asszisztensekről, ők mindent megtettek, amit lehet. Hálás vagyok nekik ezért, nélkülük nem lennék itt” – összegzett a kolozsvári férfi.
Kató Béla nyugalmazott református püspök, a Sapientia Alapítvány elnöke vehette át a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Bocskai-díját pénteken Kolozsváron az egyetem napja alkalmából.
Közösen fejleszti Magyarország és Románia a Berettyó és a Sebes-Körös vízgazdálkodását.
Őrizetbe vettek a nyomozó hatóságok Beszterce-Naszód megyében egy 33 éves férfit, aki a gyanú szerint kis méretű robbanószerkezeteket készített és tesztelt saját otthonában, valamint annak környékén.
A brassói székhelyű regionális útügyi igazgatóság tájékoztatása szerint egyes útvonalakon a hókotrókat is be kellett vetni az utak megtisztítása érdekébe, a Transpalpina síterepen pedig jelenleg is tart a havazás.
Nekilátott átutalni a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. az anyanyelvükön tanuló külhoni magyar óvodásoknak, diákoknak és egyetemistáknak járó az oktatási-nevelési támogatást.
Sebességmérő kamerákat és a járdákat szegélyező fémkerítéseket telepítene a kolozsvári iskolák közelébe Emil Boc polgármester a szerdai balesetet követően, miután egy belvárosi iskola hatodikos diákját a járdán elütötte egy gyorshajtó.
A sváb kultúra és örökség kutatásával és bemutatásával sváb kulturális-turisztikai útvonalat és történelmi emlékezőhelyet alakít ki a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány partnerségben a magyarországi Jósa András Múzeummal.
Az elmúlt két évben elért mérföldköveknek köszönhetően számos újdonsággal szolgál a közönségnek a Degenfeld-kastély, ezért október 4-én ismét megrendezik a kutyfalvi kastélynapot.
176 köbméter tűzifát foglaltak le a rendőrök egy cséffai (Cefa) fuvaros portáján, mert nem tudta igazolni a fa eredetét.
Ismét bejárható a Via Transilvanica Parajdon áthaladó szakasza – közölték az Erdélyt északkeletről délnyugatra átszelő, gyalogosan, lóháton vagy kerékpárral bejárható, 1400 kilométeres turistaútvonal kiépítői.
1 hozzászólás