Vajon mikor mutathatunk fügét Erdély-szerte? Átalakítja a klímaváltozás haszonnövényeink kínálatát

A haszonnövények kínálatában, megjelenésében bekövetkező változásokról a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának kertészmérnök-oktatóját, dr. Kentelky Endrét kérdeztük. A szakember elmondta, a jelenség összetett, így pontos prognózisokba nem lehet bocsátkozni, az azonban bizonyos, hogy e tekintetben átalakulásnak vagyunk tanúi.

Kérdésünkre kiemelte: fontos tudni, hogy nem attól változik a paletta, hogy Erdély úgymond mediterránná válik, hanem attól, hogy egyre több növényfaj „vándorol” – miközben a jövő legnagyobb kérdése nem a magas hőmérséklet, hanem a víz és annak hiánya lesz.

Akár 80 százalékos erdőváltozást is jósolnak

„Én azt gondolom, hogy a füge jó példa, de nem azért, mert most mediterrán lett Erdély, hanem mert kétségtelenül a klímaváltozásnak köszönhetően létezik a növénymigráció jelensége” – mondta el Kentelky Endre. Hozzátette, a soproni egyetem erdőmérnök kutatói műholdas és hőmérsékleti adatok alapján azt prognosztizálják, hogy a következő 25–30 évben drasztikus változás várható a spontán flórában – vagyis az erdőállományban –, egyes térségekben akár 80 százalékos átalakulással. Kiemelte, azonban nem mindegy, hogy Erdély vagy a Partium melyik pontjáról van szó:

• a termőhely fekvése,
• a déli tájolás,
• a szélvédettség,
• a vízelvezetés,
• a talaj minősége
• és mindenekelőtt a téli minimumhőmérséklet dönti el, mely növények maradhatnak meg és melyek nem.

Kentely Endre elmondta, ő maga Marosvásárhely melletti, erdővel körülvett völgyben él, ami egészen más mikroklímát ad, mint egy nyílt, fagyzugos falu vagy egy fennsík: ez a hely sok, nálunk különlegesnek számító növény számára életteret nyújt. „Kolozsváron például jó néhány éve terem a füge, az ottani agrártudományi egyetem kutatói is vizsgálták a termésátlagokat.

„Tehát már akár meg is teremnek nálunk az egzotikus növények: Marosvásárhely mellett, Koronka községben a banánfa ( Musa basjoo ) már jó ideje jelen van (a valóságban egy hatalmas lágyszárú évelő), takarás nélkül a föld feletti része minden télen teljes mértékben lefagy, megfelelő takarás mellett áttelel, és a mi tenyészidőszakunk rövidsége miatt beérő gyümölcsöt szabadföldön nem hoz.

Egyébként a mandula (Prunus dulcis) már régóta jelen van a Partiumban, és Erdély egyes régióiban jól viselkedik; a naspolya (Mespilus germanica) szintén régóta megvolt a nyugati határvidéken;

„Az első években ezek a növények is igényelnek vizet, ne gondoljuk, hogy a szárazságtűrés azt jelenti, hogy egyáltalán nincs szükségük vízre. A fás szárúaknál különösen az első három év számít, a lágyszárúaknál pedig időszakonként szintén szükség van öntözésre.

Saját termésű fügéjéről elmondta: a védettebb kertrészen szépen megterem, a fagyzugosabb részen viszont minden évben visszafagy, majd újra kihajt – ezt egy jobb fagytűrésű fajtával igyekszik ellensúlyozni, amelyet egy, már akklimatizálódott munténiai fügefajtából hozott. Mint fogalmazott, a térségünk éghajlata egyelőre „eléggé eklektikus”, míg Magyarországon vagy Buzau megyében már működnek kereskedelmi célú fügeültetvények, Marosvásárhelyen egyelőre csak védettebb helyeken terem. „Nem gondolom, hogy a közeljövőben nagy fügeültetvények jönnének létre a régióban, vagy hogy alma-, körte- és cseresznyefáinkat fügére, esetleg banánra cserélnénk” – mondta Kentelky Endre.

Felvetettük, hogy a Románia délebbi részeire jellemző padlizsántermelés itt-ott a Székelyföldön is elkezdődött, sok öntözés mellett például Háromszéken is megterem a közkedvelt nyári-őszi zöldség. Kentelky elmondta, a nyári átlaghőmérséklet emelkedésével a padlizsán is egyre inkább teret nyer, a nagy vízigénye miatt azonban ez a jövőben kettősséget teremt: a felmelegedés kedvez neki, a csökkenő csapadék viszont korlátozza a termelést. Kiemelte: olyan vidékeken,

„Nem gondolom, hogy a következő tíz évben Gyergyóban vagy Csíkban minőségi borszőlőt fogunk termeszteni, de azt látom, hogy a szőlő jövője akár Székelyudvarhely környékén, bizonyos mikrorégiókban is felértékelődhet" — mondta Kentelky. Arra is rámutatott, hogy a Kárpátok közelsége miatt Erdélyben a téli minimumhőmérséklet több növény számára korlátot jelent, végső soron azonban a víz mennyisége fogja leginkább átrendezni, mely térségben milyen haszonnövény terem majd meg – és melyik tűnik el. Úgy fogalmazott, hogy ha az eddigi ütem hőmérsékleti szempontból megmarad, lesznek régiók, ahol új haszonnövények jelennek meg, és lesznek, ahol a hagyományosak eltűnnek – Gyergyóban, Csíkban és Háromszéken is kialakulhat egy olyan növénypaletta, amelyről eddig csak álmodtak az ott gazdálkodók.

A víz lesz a jövő nagy kérdése

Kentelky szerint elindult egy kelet–nyugati irányú migráció a termesztési technológiákban is: ő maga már gondolkodik azon, hogy a jujuba ( Ziziphus jujuba ) után, amely valóban kiválóan ellenáll a -20 °C alatti téli fagyoknak és az aszálynak is, után pisztáciát (Pistacia vera) is próbálna termeszteni a kertjében. Mint mondta, a mediterrán éghajlatra az jellemző, hogy a téli minimumok ritkán csökkennek –5 fok alá, míg Erdélyben a –15 fok sem ritka – ezért a datolyaszilva belátható időn belül Csíkban biztosan kifagyna.

Kentelky Endre arra is felhívta a figyelmet, hogy a jövő kertészeinek és tájépítészeinek az egyik legfontosabb kérdése a vízhez való viszony lesz. Mint mondta, a talajra a kert egyik legfontosabb és legolcsóbb víztározójaként kell tekinteni. A szervesanyag-utánpótlás és talajélet fontos. A magas humusztartalmú, élő talaj szivacsként szívja magába a hirtelen jött csapadékot, és hosszabb ideig képes azt a gyökerek felé leadni. Lényeges a folyamatos talajtakarás (mulcs):

• a szalmával, fanyesedékkel, kaszálókkal borított felszín mérsékeli a talaj felmelegedését,
• csökkenti a közvetlen párolgást,
• védi a talaj mikroflóráját és megelőzi a talajfelszín kiszáradását.

A szakember arra is kitért, hogy