Százhúsz éve hunyt el a magyar turizmus atyja, Czárán Gyula

Egy könyv különösen nagy hatással volt rá. Hunfalvy János 1864-ben megjelent, a „Magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című munkájának nyomán látogatott el a Belényes közelében található Mézgedi (Meziad) -cseppkőbarlangba. A barlangot akkoriban leginkább csak a környékbeli pásztorok használták. Czárán Gyula volt az első, aki kutatásba kezdett itt, majd járhatóvá tette és jelzésekkel látta el a barlang járatait – írta róla tavalyi cikkében a Turista Magazin.

A családból több neves ügyvéd származott, ám a legnevesebb ő lett. Mikor atyja meghalt, birtokait bérbe adta és jövedelméből Menyházán (Moneasa) kibérelte Wenckheim Frigyes villáját (ma Zubor-kastélyként ismerik), ahol szenvedélyének, a karszt- és barlangkutatásnak, a hegyvidék feltárásnak hódolt.

Sírja Menyházán található, a falu temetőjében – az volt a kérése, hogy ahol a halál utoléri, ott temessék el –, de az üdülőhely központjában egy emléksziklája is megtalálható, illetve az újonnan kialakított kilátón található ismertető táblán a helyi nevezetességek között olvasható élettörténete is munkássága. Nemcsak a magyar, hanem a román természetjárók közössége és a román kultúrpolitika is tiszteli emlékét.

Persze, a természetjárás hajnalán a turistákra még sokan furcsa szemmel néztek. Egyszer Verespatakon Czáránt és plébános barátját még a csendőrök is bekísérték, mert gyanúsnak találták őket. Később így beszélt erről:

Czárán Gyula, a szegények jótevője

Sok időt töltött Biharfüreden. A turistautak kiépítése mellett a helyieket is megpróbálta ösztönözni és bevonni a turizmusba. Pénzt adott kölcsön a biharfüredieknek, hogy azok lovakat vehessenek, és így tudják a fürdővendégeket szállítani. Czárán Gyulát a szegények jótevőjeként is ismerték, aki Menyházán karácsonyfával és ajándékokkal kedveskedett a rászorulóknak.

Nem csak könyvei és cikkei segítségével kalauzolta a természetjárókat, de maga is sok túrát vezetett, gyalogosan és lóháton egyaránt. A résztvevők beszámolóiból kiderül, hogy mindezt nagy alapossággal tette, figyelme minden részletre kiterjedt, így nem túlzás azt állítani, hogy a modern turizmus és a szervezett idegenvezetés megteremtőjének tartják.

Szintén Stefanov Titusz mesélte, hogy 1930-ban megalakult az EKE Czárán-osztálya, de 1936-ban felbomlott, majd az Aradi Torna Egyesület Turista Osztálya vitte tovább örökségét 1946-ig, a világháború utánig, mikor „jóformán minden feloszlott, és minden államosítva lett”.

A relikviákhoz sokan úgy jutottak hozzá, hogy a világháború után, amikor az egyletet felszámolták, mindenki elvett valamit emlékbe.

A magyar fürdőturizmus egyik bölcsője – Menyháza

Menyháza Borossebestől 14 km-re északkeletre a Béli-hegységben, a Monyásza-patak partján fekszik. A 2021-es adatokat tükröző népszámlálás szerint 738 lakosából senki sem vallotta magát magyarnak. A községtől néhány kilométerre található fürdőtelepnek nincs állandó lakója, viszont többen tartózkodnak ott, mint a központban:

Már 1597-ben említik gyógyforrásait, idegenforgalma azonban csekély jelentőségű maradt 1891 utánig, amikor az új tulajdonos, Wenckheim Frigyes fejlesztésekbe fogott. 1895-ben mélyfúrással biztosította a termálvízellátást, fenyőkből és hársfákból parkot alakíttatott ki, két szabadtéri medencét hozatott létre, kiépíttette a közvilágítást és Borosjenőről cigányzenekart fogadott.

A patak felduzzasztásával létrehozott tóba Félixfürdőről betelepítette a tündérrózsát. A fürdőtelepen az aradi elit építtetett magának villákat egykoron.

Az 1. sz. pavilon (az egykori Tündérrózsás villa) mellett nyílik a Medve-barlang, melynek sokáig csak egy szifonban végződő tíz méteres bevezető szakaszát ismerték. (Ez – románul Grota Ursului – nem összetévesztendő a kiskohi [Chișcău] Medve-barlanggal.)

1984-ben egy magyar barlangász tárta fel további kiterjedését. Egy hosszúkás teremből a barlang kettéágazik: bal oldalon negyven méter után újabb szifon következik, míg a jobb oldali járat kétszáz méter hosszú. A helyi tanács 1985-ben átvágta az első szifont a hosszúkás teremig, hogy lehetővé tegye a barlang turisztikai hasznosítását. Ezt bővítették tovább 2025-ben:

• újabb tárnákat és csarnokokat tettek látogathatóvá;
• lépcsőket, korlátokat, fémrácsos „járdákat” helyeztek el,
• így a látogatók már nemcsak 100 méternyi távolságban fedezhetik fel az üreget, hanem 300 méterre behatolhatnak a hegy gyomárba.