Püspöki esetek

„Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek” (Miatyánk) A római katolikus tanítás szerint a gyónás az üdvösséghez szükséges hét szentség egyike, szorosan kötõdik a bûn felismeréséhez, az Istentõl való bocsánatkéréshez, a megváltáshoz. Vagyis a bûnbocsánat arra szolgál, hogy az ember kapcsolata ismét helyreálljon Istennel, ebben a megbékélésben pedig Krisztus apostolai, a püspökök és papok „közvetítenek”. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök nem minden esetben a krisztusi kiengesztelõdés szolgálatától vezérelve gondolkodik. „Nagy szükség van Erdélyben az összefogásra. Most, hogy csak másfél millióan vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne tartsunk össze. Aki széthúz, akkora bûnt követ el, hogy ha eljönne hozzám gyónni, nem oldoznám fel” – jelentette ki az egyházfõ a hétvégén, miután Szili Katalinnal, az Országgyûlés elnökével és Markó Bélával felavatta a Bunyitay-könyvtárat. Nem téveszthetjük szem elõl, hogy Tempfli József éppen akkor fejtette ki kortesbeszédnek is beillõ fejtegetését, amikor az RMDSZ elnöke – ismét sikertelennek bizonyult – tárgyalást folytatott Tõkés László református püspökkel az európai parlamenti választások alkalmával állítandó közös jelöltlistáról. (Talán mondanunk sem kell, hogy a katolikus püspök állásfoglalása egyértelmû politikai üzenete okán az RMDSZ tájékoztató körlevelében is helyet kapott.) Ha nyíltan kiáll az RMDSZ mellett – amit különben gyakran megtesz –, Tempfli atya senkiben sem kelt megrökönyödést. Ám a szövetség politikai ellenfeleinek bûnösként történõ beállítása, a politikai pluralizmus szükségességének megkérdõjelezése méltán tölti el aggodalommal a keresztény választópolgárt. Isten szolgája nem mondhat olyat, hogy bizonyos bûnök esetében nem szolgáltat feloldozást, hiszen az egyház az eltévelyedettek iránti irgalom szellemében a legszörnyûbb bûnöket is feloldozza, ha bûnbánatot tapasztal. Nem tudni, milyen alapon sorolta Tempfli atya a „széthúzást”, a politikai másként gondolkodást az ún. püspököknek fönntartott esetek közé. Arról nem beszélve, hogy a nagy tudású egyházfõhöz méltatlan, kirekesztõ álláspont alapján a „politikai tévelygõk” akkor is kárhozatra vannak ítélve, ha idõvel esetleg belátják tévedésüket. Mint ahogy tette azt például Ali Agca, a II. János Pál elleni merénylet elkövetõje – elnyerve a néhai pápa bocsánatát.