A honosított pásztorkutyák többsége „erős fegyver”, mintsem az itteni környezethez illeszkedő ház- vagy nyájőrző

A csíkszeredai önkormányzat a múlt héten módosította a város területére vonatkozó legeltetési szabályzatot, amely megtiltja a veszélyes kutyafajták használatát nyáj- és csordaőrzés céljából. A döntést a kutyatámadások megelőzésének szükségességével indokolta a képviselő-testület. Az elmúlt időszakban is számos alkalommal támadtak agresszív pásztorkutyák emberre a székelyföldi megyeszékhely környékén. Az utolsó cseppet ugyanakkor az az eset jelentette a pohárban, amikor szeptember közepén a egy futót megtámadtak és összeharaptak a pásztorkutyák a csíksomlyói hegynyeregben, a fő támadó pedig egy kangál típusú kutya volt. Büntetőeljárás indult az ügyben, az áldozat kártérítést követel. A csíkszeredai tanács határozata ennek nyomán tiltotta meg a kaukázusi juhászkutya, a kangál és a közép-ázsiai juhászkutya fajták használatát.

Az intézkedést nagyon sokan üdvözölték, akadnak ugyanakkor, akik hevesen ellenzik. A közösségi oldalakon hevesen bírált Korodi Attila polgármester Facebook-oldalán reagált a tiltakozókra, emlékeztetve, hogy a kutyatámadások kérdése nem újkeletű. „Az elmúlt két évben a jelenség számtalanszor képezte közvita tárgyát. A város határában legelő nyájakat őrző kutyák nem egy, hanem több alkalommal is megtámadtak embereket. Mindig lehet vitatni a pontos okokat, de van néhány közös pont a támadásokban: a legeltetés egyetlen esetben sem volt engedélyezve, és mindig a fent említett kutyafajták valamelyike vett részt a támadásban. Emellett a pásztor vagy nem avatkozott be, vagy nem tudta visszafogni a kutyákat” – állapította meg az elöljáró. Korodi emlékeztetett, hogy tavasszal a hivatal az önkormányzat elé terjesztette az új legeltetési szabályzatot, majd alaposan megvitatták a nyájakat és csordákat fenntartó gazdákkal, egyesületekkel, tulajdonosokkal. Akkor a nyájak tulajdonosai kérték, hogy ne vezessenek be tiltást, mert megoldják a problémát.

„Kérésüket figyelembe véve, a fajtákra vonatkozó előírást nem vettük be az akkor elfogadott szabályzatba. Elmondtuk viszont, hogy ha ismét életveszélyes helyzet alakul ki, lépnünk kell. Sajnos, ez igen hamar bekövetkezett: a kutyák majdnem szétszedtek egy embert, és a pásztor sem bírt velük” – vázolta a történteket a polgármester. Korodi szerint a legeltetést a nyájak tulajdonosai „szürke zónában” tartják, és a tiltás azért született meg, mert a jelenséget a nyájak tulajdonosai nem tudják vagy nem akarják kezelni.

„A kaukázusi nem pásztor-, hanem őrző-védő kutya”

Csomos József Attila kutyakiképző szerint a tiltott fajták közül különösen a kaukázusi esetében problematikus maga a besorolás.

A kangál ezzel szemben hatalmas, nyílt térségekre lett kitenyésztve, ahol akár több tíz kilométerre sincs emberlakta település – ott jól működik, de a Székelyföld sűrűn lakott vidékein már gondot okoz. Itt túl nagy a térigénye, és ha elszabadul, minden idegent betolakodónak tekint” – hívta fel a figyelmet a Krónikának a Csíkszeredában vitát kiváltó ügyben a szakértő.

korábban írtuk

Juhászkutyák támadása esetén a kiránduló csak magára számíthat, a hatóságok egymásra mutogatnak

Juhászkutyák támadásaira figyelmeztetnek a kirándulók Erdély-szerte. Január elején a Kolozs megyei Szászfenes egyik dombján támadtak kocogó nőre juhászkutyák egy közeli esztenáról. Az áldozat súlyos sebekkel került a sürgősségire.

Szerinte a közép-ázsiai juhászkutya és a kangál is inkább „erős fegyver”, mintsem az itteni környezethez illeszkedő pásztorkutya. Ezek a fajták hajlamosak emberre is veszélyt jelenteni, és jóval nehezebben kezelhetők, mint a hagyományos erdélyi kutyatípusok. Fontos megemlíteni, hogy itt fajtán belül a nagy átlagról beszélünk, ami azt jelenti, hogy természetesen lehetnek kivételek, és vannak is.

Őshonos típusok és a hagyomány

Az erdélyi pásztorkultúra évszázadokon át olyan kutyákra támaszkodott, amelyek együtt éltek az emberrel. Elsősorban olyan kutyatípusokra, amelyeket hosszú, nyáj mellett történő, majdhogynem természetes szelekcióval maguk a pásztorok tenyésztettek, illetve keverékekre, amelyek éppen annyira támaszkodtak a pásztorra, mint ő rájuk. A pásztorkutya-szakértők szerint a tiszta vonaltenyésztett fajták nem igazán alkalmasak a konkrét pásztorkutya-munkára.

„Az itteni kutyák az ember biztatására váltak bátrabbá, és jellemzően a nyáj közvetlen közelében dolgoztak. Az ázsiai fajták ezzel szemben önállóbbak, sokszor túlságosan is, és hajlamosak emberre is veszélyt jelenteni” – magyarázta Csomos.

Másfelől az is sok probléma forrása, ahogyan ma sok helyen a pásztor és a kutya viszonya alakul. Régen a pásztor és az állata évekig, sokszor a kutya kölyökkorától együtt dolgozott, szinte „egy falkát” alkotva. Ma ez a folytonosság megszakadt.

„A pásztorkutya falkaállat. Ha nincs stabil falka, nincs bizalom. És ha a kutya nem kötődik, akkor nem lehet tőle elvárni, hogy kiszámíthatóan viselkedjen. Ez is benne van abban, hogy egyre több a támadás” – magyarázza, hozzátéve, hogy ahol stabil ember-kutya kapcsolat van, ott az állatok rendkívül fegyelmezettek tudnak lenni. De ahol minden idényben új emberek kerülnek a kutyák, nyájak mellé, ott előbb-utóbb baj lesz.

A pásztorok érvei: élet a vadon határán

A pásztorok szerint a döntéshozók sokszor nem érzik, milyen valóságos veszélyben élnek, akik nap mint nap a hegyek között őrzik a nyájat. A medvék és farkasok jelenléte nem elméleti fenyegetés, hanem mindennapos valóság: egyetlen éjszaka alatt tucatnyi juh eshet áldozatul, sőt a pásztor élete is veszélybe kerülhet.

– fogalmazott a szakember. A jó pásztorkutya nemcsak a nyájat, hanem a pásztort is védi, és sok esetben az egyetlen, ami megakadályozza, hogy a medve vagy a farkas lecsapjon. Ebben a közegben a „legerősebb kutya” nem státuszszimbólum, hanem túlélési eszköz. A gond csak az, hogy ami a vadonban szükséges erő, az a lakott területek közelében már veszélyforrás.

„A pásztorkutyákat úgy kellene szelektálni, hogy az emberagresszív egyedek kikerüljenek a tenyésztésből. Egy jól tartott, rendesen nevelt pásztorkutya nem támad emberre, csak ha túlzottan közel megy a nyájhoz, vagy ha biztatva van a pásztor által” – fogalmazott Csomos.

Felmerül a kérdés: a csíkszeredai tilalom előfutára lehet-e egy szélesebb, országos szabályozásnak. Hiszen Románia szinte valamennyi régiójában foglalkoznak legeltetéssel, de a helyi viszonyok eltérőek. „Más a helyzet Románia elhagyatottabb vidékein, például a Déli-Kárpátokban, ahol akár több tíz kilométerre sincs emberi település – ott ezek a kutyák beválhatnak, sőt szükség is lehet rájuk. De a Székelyföldön, ahol a legelők és a falvak közel vannak egymáshoz, ezek a fajták a tapasztalatok szerint inkább problémákat okozhatnak” – fogalmazott lapunknak Csomos József Attila.

korábban írtuk

Őrzők a hegyen: érdemes elkerülni az esztenák környékét a hegyimentők szerint

A Kárpátok hegyi ösvényein egyre nagyobb veszélyt jelent a nyájat védő, gyakran agresszív pásztorkutya. Szakértők szerint a juhászkutyákkal való konfliktusok megelőzhetők, de ehhez a turistáknak és a pásztoroknak is változtatniuk kell a szokásaikon.