Nem csak protokoll. A történészek szerint valódi párbeszédre törekszenek
Fotó: Facebook/ Ovid Densușianu Megyei Könyvtár, Déva
Több mint fél évszázada biztosít fórumot a román és magyar történészek szakmai párbeszédének a Román–Magyar Történész Vegyes Bizottság. A testület XXVII. ülését idén Déván rendezték meg, ahol a közép-európai erőszak történeti kérdései mellett a két történetírás kapcsolatáról, a vitás történelmi témák kezeléséről, az együttműködés jövőjéről is szó esett. Nagy Levente történész, magyar társelnök szerint nem az a cél, hogy minden kérdésben egyetértés szülessen, hanem hogy a párbeszéd a nézetkülönbségek ellenére is fennmaradjon.
2026. június 11., 18:532026. június 11., 18:53
2026. június 11., 18:542026. június 11., 18:54
Déva adott otthont idén a Román Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia Román–Magyar Történész Vegyes Bizottsága XXVII. ülésének. A több mint fél évszázados múltra visszatekintő szakmai fórum idei tanácskozása Az erőszak Közép-Európa történetében. Interdiszciplináris perspektívák címmel zajlott, a megnyitót a Hunyad Megyei Tanács tanácstermében tartották.
A rendezvény házigazdái részéről Ioan Sebastian Bara, a Hunyad Megyei Ovid Densușianu Könyvtár igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Mint hangsúlyozta, külön megtiszteltetés, hogy Hunyad megye első alkalommal adhat otthont a román és magyar történészek közötti akadémiai párbeszédet szolgáló rendezvénynek. A megnyitón felszólalt Széll Lőrincz Hunyad megyei prefektus, Costel Avram megyei közigazgatási igazgató, Nagy Levente egyetemi oktató, a bizottság magyar társelnöke, valamint Ioan Bolovan akadémikus, a bizottság román társelnöke is.
Nagy Levente a megnyitón felidézte: az együttműködés az 1970-es években indult, majd 1990 után újult meg. A dévai tanácskozáson bemutatták a két évvel ezelőtti, miskolci ülés előadásait tartalmazó kötetet is, ami jelzi, hogy a bizottság munkája nem merül ki az alkalmi találkozókban, hanem kézzelfogható tudományos eredményeket is hoz.
Nagy Levente történész, a Román–Magyar Történész Vegyes Bizottság magyar társelnöke a Krónikának részletesen beszélt a testület múltjáról, működéséről és mai szerepéről. Mint elmondta, a bizottság szervezése 1970-ben kezdődött, az első ülésre pedig 1971-ben került sor. A működési rend azóta lényegében változatlan: kétévente találkoznak a Magyar Tudományos Akadémia és a Román Akadémia által delegált történészek, felváltva Romániában és Magyarországon.
A testület már a kommunista időszakban is fontos szerepet töltött be a két ország tudományos kapcsolataiban. Nagy Levente emlékeztetett:
A bizottság munkája azonban nem folytatódhatott. „Keményebb szelek kezdtek fújni, főleg Romániában, és 1982-ben a román fél nem azt mondta, hogy felszámolja a bizottságot, hanem azt, hogy ideiglenesen szünetelteti a munkát. Ez így maradt 1990-ig, a rendszerváltásokig” – idézte fel a történész.
A Hunyad Megyei Tanács nagytermében, Déván került sor a román-magyar történésztalálkozóra
Fotó: Facebook/ Ovid Densușianu Megyei Könyvtár, Déva
A testület 1990 után indult újra, és azóta folyamatosan működik. Nagy Levente szerint ez elsősorban a két akadémiának köszönhető, hiszen ezek biztosítják a működés alapvető intézményi és anyagi kereteit. Ugyanakkor hozzátette: ma már egyre fontosabb, hogy helyi intézmények, egyetemek, önkormányzatok is bekapcsolódjanak a szervezésbe, mert a finanszírozás előteremtése egyre nehezebb.
A rendszerváltás után Romániában több erdélyi és romániai város adott otthont a találkozóknak. Nagy Levente
Beszélgetésünk egyik központi kérdése az volt, hogy miként lehet beszélni azokról a történelmi témákról, amelyekben a magyar és román történetírás álláspontjai hagyományosan eltérnek egymástól. Nagy Levente szerint kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedekben megjelent egy nyitottabb román történészgeneráció, de a régebbi, nemzeti szemléletű iskola képviselői is jelen vannak.
Mint mondta, ebben a kérdésben a magyar és román történészek között sincs teljes egyetértés, de érdekes módon a dévai ülésen erről elsősorban a román kollégák vitatkoztak egymással.
A történészcsapat meglátogatta Vajdahunyad várát is
Fotó: Facebook/ Ovid Densușianu Megyei Könyvtár, Déva
Nagy Levente szerint a fiatalabb román történészek között valóban vannak olyanok, akik több kérdésben közelebb állnak a magyar történészi értelmezésekhez. Ugyanakkor hangsúlyozta: nem az a cél, hogy a felek mindenben azonos álláspontra jussanak.
„Nem az a lényeg, hogy mindenben egyetértsünk, és kimondjunk valamiféle megfellebbezhetetlen igazságot, hanem az, hogy ha különbözőképpen is látjuk a dolgokat, tudjunk egymással normális, konstruktív párbeszédet folytatni. Nem az a cél, hogy feltétlenül meggyőzzük egymást a saját igazunkról. Főleg a történelem területén az igazság mindig kényes kérdés. A lényeg az, hogy a párbeszéd fennmaradjon” – fogalmazott a budapesti akadémikus a Krónikának.
A rendszerváltás után Erdélyben megerősödött a magyar nyelvű történészképzés, és az elmúlt három évtizedben számos erdélyi magyar történész kapcsolódott be a szakmai munkába. Nagy Levente szerint ez mindenképpen termékenyebb talajt teremtett a párbeszédhez.
A magyar fél ugyanakkor igyekszik olyan magyarországi történészeket meghívni, akik román viszonylatban kevésbé ismertek, hogy a román kollégák megismerhessék a magyar történetírás eredményeit.
Egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a bizottság egyik fontos célja éppen az, hogy a „törzsökös” (tősgyökeres – szerk. megj.) román és magyar történészek találkozzanak egymással. Az erdélyi magyar történészek ugyanis természetes módon ismerik mindkét közeg történeti problémáit, míg a magyarországi és romániai többségi történészek számára különösen fontos lehet a másik fél szempontjainak megismerése.
A bizottság valamennyi ülésének előre meghatározott témája van. Ezt általában az a fél javasolja, amelyik meghívottként vesz részt az adott tanácskozáson. Déván a magyar fél javaslatára a társadalmi erőszak, társadalmi konfliktusok, felkelések, háborúk és ezek történeti kezelése került középpontba.
Korábban szó volt például az erdélyi társadalomtörténetről, a transzilvanizmusról, demográfiai kérdésekről és éghajlatváltozásról is. Nagy Levente szerint a cél az, hogy olyan témákat válasszanak, amelyeknek a jelenkori történetírásban is aktualitásuk van. „Általában úgy állítjuk össze a programot, hogy lehetőleg a középkortól napjainkig legyenek szakértők a bizottságban, akik ezekhez a témákhoz hozzászólnak” – magyarázta.
Helyszíni terepszemle a dévai várban
Fotó: Facebook/ Ovid Densușianu Megyei Könyvtár, Déva
Az utóbbi időben az is előrelépés, hogy a tanácskozások anyagát kötetben is sikerül megjelentetni.
A tervek szerint a mostani ülés anyagából is kötet készül, amelyet két év múlva, a következő magyarországi ülésen mutatnak majd be.
Nagy Levente 2021 óta a bizottság magyar társelnöke. Elődje Miskolczy Ambrus történész volt, aki két és fél évvel ezelőtt elhunyt. Nagy Levente a magyarországi romanisztika és kora újkori történettudomány egyik meghatározó kutatója, aki elsősorban a magyar–román kapcsolatok történetével, a román reformációval, valamint a 16–18. századi kulturális és irodalmi transzferekkel foglalkozik. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Román Filológiai Tanszékének oktatója, és az MTA doktora címet 2019-ben szerezte meg.
A dévai akadémiai fórum kapcsán megszólaltattuk Toth Szilárd történészt, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) docensét is, akit a mindennapi szakmai együttműködés tapasztalatairól faggattunk. Toth szerint az elmúlt évtizedekben valóban nőtt azoknak a román történészeknek az aránya, akik nyitottabban, forrásközpontúbban közelítenek a vitás kérdésekhez. ,,Egyre többen vannak olyan román történészek, akik objektívebben próbálják megközelíteni ezeket a problémákat, és akik számára elsődleges a dokumentum és a forrás” – fogalmazott. Ugyanakkor hozzátette: mindkét oldalon jelen vannak a nacionalista szemlélet képviselői is.
– állapította meg.
Lucian Boia szerepéről árnyaltan beszélt. Elismerte, hogy Boia fontos szerző, de szerinte inkább népszerűsítő történelmet ír, nem klasszikus értelemben vett tudományos munkákat. Példaként inkább a kolozsvári történésziskolából említett nyitottabb, ugyanakkor szigorúbban szakmai szerzőket. Szerinte nemcsak Kolozsváron, hanem például Nagyszebenben is jelentős munkák születtek az erdélyi kisebbségek, különösen a szászok történetének kutatásában.
Ugyanakkor jelezte: a keményvonalas, nacionalista történészek továbbra is jelen vannak, és a viták olykor a tudományos publikációk mellett a sajtóban vagy a közösségi médiában is megjelennek.
Saját egyetemi tapasztalatairól pozitívan beszélt. Román kollégáival jó szakmai kapcsolatot ápolnak, közös konferenciákon vesznek részt, közösen publikálnak, még ha nem is mindenben értenek egyet.
Toth Szilárd szerint Erdély történetének kutatásában továbbra is komoly kérdés a nyelvtudás. Aki az elmúlt évszázadok levéltári forrásait kutatja, annak a latin mellett magyarul és németül is érdemes tudnia. A magyar nyelv nem ismerete egy román történész számára egyértelmű hátrány lehet, különösen akkor, ha magyar nyelvű forrásokkal dolgozik. Ugyanakkor ma már a fordítóprogramok és a mesterséges intelligencia is segíthetik a tájékozódást. Toth szerint ezek a megoldások alapszinten használhatók, de publikálás előtt továbbra is szükség van szakmai ellenőrzésre.
Máskülönben párhuzamos beszélgetések alakulnak ki: a magyar történészek magyarul írják meg az álláspontjukat, a román kollégák pedig nem feltétlenül férnek hozzá ezekhez az eredményekhez.
Összegzésként Toth Szilárd úgy látja: az elmúlt egy-két-három évtizedben a román–magyar történészkapcsolatok összességében pozitív irányba mozdultak el. „Mindig vannak vadhajtások, mindkét oldalon, de mindenképp pozitív irányú az elmozdulás” – mutatott rá.
Az Erdélyben született, Magyarországon élő Köő Artúr történész szintén úgy véli, hogy a román és magyar történetírók közötti együttműködésre nagy szükség lenne. Szerinte a jelenlegi európai és térségi kihívások – a migráció, az elöregedő társadalom, valamint a szomszédban zajló háború – különösen indokolttá tennék, hogy az ellentétek helyett az együttműködés kerüljön előtérbe.
Köő Artúr ugyanakkor borúlátóbban értékeli az eddigi intézményes próbálkozások eredményeit. Mint fogalmazott: az elmúlt évtizedek kezdeményezései, a közös együttműködésre tett kísérletek áttörő eredményt nem hoztak.
Úgy véli, nem kizárólag az akadémiai szféra tagjaira kellene építeni, hanem azokra a felkészült történészekre, kutatókra, szakmai szereplőkre is, akik a közösségi médiában vagy más nyilvános felületeken aktívak.
Köő Artúr szerint az internetes felületek lehetőséget teremthetnének arra, hogy román és magyar történészek élőben, az érdeklődő közönség előtt vitassanak meg kényes történeti kérdéseket. „Számtalan nem amatőr, a közösségi médiában aktív román szakember van, akikkel együttműködve viszonylag rövid időn belül jelentős eredményeket lehet elérni” – fogalmazott lapunknak.
Szerinte ez mindkét oldalon felkavarná az állóvizet, de éppen ez lehetne az előrelépés feltétele.
A Kárpát-medencei magyar tévénézők türelmetlenül várják a Hunyadi János életét bemutató tízrészes magyar filmsorozat tv-premierjét. A film kapcsán Köő Artúr erdélyi származású, Budapesten élő történésszel a román és magyar történetírásról beszélgettünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vendégmunkásként kezdték Magyarországon, majd hazatérve építőipari vállalkozást indítottak. Néhány év múlva azonban mindent egy lapra tettek fel: a mezőgazdaságra. A szilágyszentkirályi Módi testvérek ma már közel ezer hektárnyi területen gazdálkodnak.
Szinte minden súlyos közlekedési bűncselekmény gyanúja felmerült annál a 20 éves apahidai (Kolozs megyei) fiatalembernél, akit hétfőn vett őrizetbe a rendőrség.
Elkészült az észak-erdélyi autópálya (A3) egyik Szilágy megyei szakasza, azonban az országos közútkezelő társaság késlekedik az átvételével.
Zivatarokra és szélre figyelmeztető sárga, vagyis elsőfokú riasztásokat adott ki hétfőn az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) Románia több megyéjére.
Medve jelenléte miatt riasztották hétfőn hajnalban Nagyszeben lakosait: a nagyvad a város egyik legforgalmasabb utcájára látogatott be – adta hírül a Turnulsfatului.ro helyi portál a katasztrófavédelemre hivatkozva.
A magyar kormánynak kötelessége a határon túli magyarok jogainak képviselete, ami azt is jelenti, hogy ezekből a jogokból nem lehet elvenni – hangsúlyozta Tarr Zoltán Fehéregyházán.
Az erdélyi magyar szellemi, kulturális, politikai és egyházi vezetőkkel találkozik a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, Tarr Zoltán.
Csaknem egy hónappal a támadás után elfogták annak a kolozsvári rablási kísérletnek a feltételezett elkövetőit, akik egy interneten meghirdetett hangszer megszerzése érdekében brutálisan bántalmaztak egy 20 éves fiatalembert.
Tusnádfürdő határában került életveszélyes helyzetbe Földes András budapesti újságíró, aki saját beszámolója szerint egy esti futás során többször is szembetalálta magát egy támadó barnamedvével.
Idén is rengeteg kérdés érkezett Orbán Viktorhoz a közönség részéről a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban. A Fidesz elnöke üzeneteket is kapott, például azt, hogy „az Olt nem táplálja a Tiszát”.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!