Össz-székely ünnep Fehéregyházán

Az ünnepségre közel 500-an gyűltek össze, nagy részük nemzeti színű kokárdával érkezett, és a különleges alkalomra közel 50 biciklis karikázott át Székelykeresztúrról a Maros megyei településre. Dr. Farkas Balázs csíkszeredai konzul beszédében rámutatott: bár 1849-ben sokan nem tudták, hogy Petőfi ott harcolt oldalukon a csatában, az idő múlásával sokan és sok helyen vélték felfedezni, hiszen olyasvalamit képviselt, amire szükség volt. Petőfinek, akinek nem mindennapi sors adatott, egy célja volt, amelyet írásban meg is fogalmazott: a zsarnokság ellen küzdeni. Petőfi az igazmondás hőse, fogalmazott a konzul.

„Tudom, hogy a költő nem eshetett el sem itt, sem máshol. Csak az embert érhette el a kozák lándzsája. Az embert, aki 27 évet sem tölthetett. Bár léte csak egy villanás volt, kész életművet hagyott ránk. Ahogy Jókai Mór fogalmazott: az a bolond kozák, aki Petőfit leszúrta, egy egész templomot ölt meg, tele istenséggel” – mutatott rá Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke azon örömének is hangot adva, hogy a három magyar többségű megye újra együtt ünnepelhet.

Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke beszédében őseink áldozathozatalára utalva kifejtette: „nekünk 167 évvel az esemény után az a dolgunk, hogy a hit, a remény, a szeretet jegyében próbáljunk meg összetartani, próbáljunk meg dolgozni, és higgyünk abban, hogy lehet”. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke ünnepi köszöntőjében a költőt idézte, aki a fehéregyházi csatát megelőző napokban Háromszék több települését is végigjárta, és eljutott a Magyarország akkori déli határát jelző Bereckbe is: „ha dicsőséggel nem harcolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni, s mostanában véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember”.