Bárdfalván (Berbeşti, Máramaros megye) élt zsidók. A településen 1910-ben több mint félezer zsidó élt, ma már egy sem
Fotó: Asociația Maramureș Heritage
Máramaros nemcsak népi építészetéről és népviseletéről híres, fontos megismertetni a nagyközönséggel a helyi zsidóság múltját is, hiszen a környék kultúrájának, társadalmának építésében, fejlődésében lényeges volt a szerepe – jelentette ki a Krónika megkeresésére a Nagybányán működő Asociația Maramureș Heritage (máramarosi zsidó örökség) elnevezésű civil szervezet vezetője, Cotos Robert. Azt is kiemelte, hogy az egyesület több projekten keresztül ismerteti meg az ifjúsággal is a ma már elenyésző, a két világháború között még jelentős számú zsidóság történetét. Arról is beszélt, hogy a jelenlegi izraeli háborús helyzet miatt még aktuálisabb felhívni a figyelmet az antiszemitizmus veszélyeire.
2023. november 27., 10:042023. november 27., 10:04
A jelenlegi izraeli háborús helyzet miatt még aktuálisabb felhívni a figyelmet az antiszemitizmus veszélyeire – fejtette ki a máramarosi zsidók múltját, kultúráját népszerűsítő Asociația Maramureș Heritage (AMH) civil szervezet vezetője, a nagybányai Cotos Robert. Máramaros kultúrája fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult a helyi zsidóság, amely ma már elenyésző létszámú:
Máramaros megyei iskolákban is bemutatta az egyesület az egykori máramarosi zsidóság történeteit, a róluk készült képeket
Fotó: Asociația Maramureș Heritage/Facebook
Az egyesület több, a zsidó kultúra, az egykori máramarosi zsidóság megismertetését célzó projektet működtet: például a holokausztban elpusztult, vagy a haláltáborokat, a háborút túlélő helyi magyar zsidókról is közzétesz fényképeket. A két világháború között készült portrék mellett három nyelvű – román, magyar, angol – ismertetőt mutatnak be az egykori zsidóságról, a gyűjteményt tárlat keretében is ismertették, valamint elérhető honlapjukon. Cotos Robert, aki politikatudományok szakon végzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, jelenleg céget vezet, és elmondása szerint hobbiként foglalkozik helytörténettel, az egykori környékbeli zsidóság emlékezetének éltetésével.
hiszen szerves részét képezték a környék kultúrájának, számos művész, iparos, kultúrember volt köztük” – mutatott rá az egyesület vezetője.
A Berkovits család három tagja. Mindhármukat Auschwitzben gyilkolták meg
Fotó: US Holocaust Memorial Museum – Suba Zoltán/via AMH
Kifejtette, az Asociația Maramureș Heritage projekt 2021-ben indult, de igazából tavaly kezdődtek el a programok. Két projektet is megvalósítottak, az egyik a Szomszédaim, a zsidók című, amely a holokausztban elpusztult, máramarosi születésű zsidók portréját és rövid élettörténetét ismerteti kiállítás és honlap formájában. A tárlat egy éven keresztül volt látható Nagybányán, majd nyolc hónapon keresztül Nagyváradon. „Az egész projekt azért is fontos, mert nem nagyon beszéltek eddig a környékbeli zsidóságról, holott fontos szerepet töltöttek be a közösség életében. Igyekszünk új perspektívát, nagyobb hangsúlyt adni a témának. Tanulni kell a múltból, hogy ne történjenek meg újból olyan szörnyűségek, mint a második világháború idején” – szögezte le Cotos Robert.
Auschwitzi áldozatok és túlélők Máramarosból
A honlapon több tucatnyi zsidó személy fotója látható: a 2009-ben elhunyt nagybányai Suba Zoltán fényképész a két világháború között készítette a portrékat, amelyek a washingtoni holokauszt emlékmúzeum tulajdonában vannak. A képek mellett három nyelvű szöveg ismerteti a zsidók sorsát.
Robert Cotos iskolákban ismerteti a zsidóság emlékét őrző projektet
Fotó: Robert Cotos/Facebook
Cotos Robert azt is elmondta,
A portrégyűjteményben látható személyek közt vannak gyerekek is: például az 1930-ban a Máramaros megyei Domokoson született született Markovits Herman, aki 1944-ben hunyt el az az auschwitz-birkenaui táborban. A gyűjteményben nők, egész családok és férfiak képei is szerepelnek. Például az 1894-ben Nagybányán született Schlesinger Ignácé, aki szintén Auschwitzban vesztette életét, de olyanok portréja is szerepel, akik nem hunytak el a deportálás következtében. Ilyen például
Ackermann Béla családja ismert volt Nagybányán, az apja kárpitosként dolgozott. 1944-ben deportálták a család nagy részét, Béla kényszermunkás különítményben volt a fronton, amikor kiszabadult, Izraelbe emigrált. A gyűjteményben olyan személy portréja is szerepel, akinek a sorsát nem lehet tudni: Laksz Adolf Nagybánya környékéről származó állatkereskedő volt. A képek egyikén a Berkovits család három tagja szerepel: mindhármukat Auschwitzben gyilkolták meg. Szintén látható a Szomszédaim, a zsidók gyűjteményben a Freida (Frida) nevű nő képe, aki 1919-ben született Nagybányán. A háború kitörése előtt Dávid volt a férje. 1944 májusában a magyar hatóságok és a nácik mindkettejüket Auschwitzba deportálták, és nem sokkal azután, hogy megérkeztek, megölték őket.
Iskolákban is ismertetik a projektet
„A Szomszédaim, a zsidók című kiállítást más városokba is szeretnénk elvinni, Magyarországra is. Fontosnak tartom, hogy életben tartsuk a máramarosi zsidóság emlékezetét. Másik kiállításunk a Győztünk című, amely jelenleg Máramarosszigeten látható, de elvisszük Nagybányára is:
Freida 1919-ben született Nagybányán, 1944-ben Auschwitzba hurcolták, a haláltáborban gyilkolták meg
Fotó: US Holocaust Memorial Museum/Suba Zoltán/via AMH
Kérdésünkre arról is beszélt, hogy az egyesületet a máramarosszigeti Tarbut Alapítvánnyal közösen hozták létre. „Egy holokauszttúlélő házaspár gyermeke, egy idős néni, Peninah Zilberman, a Tarbut Sighet Foundation elnöke segített összegyűjteni a tárlaton szereplő személyiségeket, hiszen ő jobban ismerte a környékbeli zsidókat, így sikerült létrehozni a kiállítást” – mondta Cotos Robert. Kérdésünkre arról is beszélt, hogy a Szomszédaim, a zsidók című kiállítást a romániai Francia Nagykövetségnek köszönhetően sikerült összehozni, a Győztünk! címűt pedig egy európai projekt, az AEPJ (Európai Zsidó Örökség) keretében valósították meg. Ezeken kívül
ez esetben a nagybányai polgármesteri hivatal, valamint szponzorok támogatták a rendezvényeket. „A kiállításainkkal, honlapunkkal, Facebook-posztjainkkal – amelyekben szintén bemutatjuk a zsidó személyek portréját és élettörténetét – el szeretnénk jutni a diáksághoz, beszélni arról, hogy mi történt a második világháború idején, amikor még a lakosság 15-20 százalékát tették ki, de hangsúlyosan arról: mi mindennel járult hozzá a zsidóság a környék kultúrájához, gazdasági és társadalmi életéhez, nagyon fontos részét képezték a helyi közösségnek sok tekintetben” – fejtette ki Cotos Robert.
Laksz Adolf Nagybánya környékéről származó állatkereskedő volt, sorsáról többet nem lehet tudni
Fotó: US Holocaust Memorial Museum/Suba Zoltán/via AMH
Mint mondta,
„Figyelmesen követik a diákok az általunk bemutatott anyagot és információkat, a visszajelzések pozitívak: a pedagógusok elmondják, hogy visszavárnak bennünket az iskolákba. Máramarosnak nagy a zsidó hagyatéka, úgyhogy mindig van, amiről beszélni.
„Az egyesület projektjeit elvisszük környékbeli iskolákba is, pont azért, hogy próbáljuk csitítani az antiszemitizmust, ami sajnos nem szűnt meg, mai napig létezik, és egy-kettőre felüti a fejét” – mondta az egyesület vezetője. Arra is kitért, hogy
– ezt a tárlatot nemcsak a Nagybányai Művészeti Múzeumban, de Nagyváradon és Kolozsváron is megismerhette a közönség, és remélhetőleg elviszik Magyarországra is.
Egy példa: Bárdfalva, ahonnan teljesen eltűnt a zsidóság
Amint az egyesület közleménye a feljegyzések alapján összegzi, a Máramaros megyei Bárdfalván 1735-ben már élt egy zsidó család, amelynek hat gyermeke volt.
Az 1930-ban a Máramaros megyei Domokoson született született Markovits Herman 1944-ben hunyt el az az auschwitz-birkenaui táborban
Fotó: US Holocaust Memorial Museum – Suba Zoltán/via AMH
Körülbelül száz év alatt, pontosabban 1840-re a zsidó közösség 141 főt számlált, ők az összlakosság mintegy 12 százalékát tették ki. A legtöbb zsidó lakost 1910-ben jegyezték fel, pontosan 568 lelket, majd az 1941-es népszámláláskor 508 főt vettek nyilvántartásba. Maga a hitközösség 1850-ben alakult, amikor egy fából készült zsinagógát és egy tanházat építettek. 1859-ben megválasztották első rabbijukat is Iacov Teitelbaum személyében. 1890-ig rabbi maradt, ekkor veje, Grosz Rafael lépett a helyére.
1941-ben a helységben élő összes zsidó a jiddist jelölte meg anyanyelvének. A legtöbb zsidó földműves vagy kiskereskedő volt, mindannyian szigeti vagy vizsnicai haszid zsidók. 1941 nyarán a magyar hatóságok mintegy hat családot hontalanná nyilvánítottak, és Galíciába deportálták őket. 1941 telén 50 zsidó férfit mozgósítottak a magyar hadsereg kényszermunka-osztályaira, és a keleti frontra küldték őket, a legtöbben ott haltak meg. A bárdfalvi zsidókat 1944-ben gettóba zárta a magyar csendőrség és a német hadsereg. A bárdfalvi és további 19 helységből származó zsidók, mintegy 3000 fő egy hónapig maradtak itt, verték és kínozták őket. 1944. május 17-én mindannyiukat Máramarosszigetre hurcolták, másnap pedig Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.
A háború után mintegy 100 zsidó tért vissza a faluba, de fokozatosan kivándoroltak, és ma már nem él zsidó Bárdfalván.
Nussbacher Babi 1944 júniusában az auschwitzi megsemmisítő táborba került, de túlélte, 1962-ben Izraelbe emigrált, 1994-ben halt meg
Fotó: US Holocaust Memorial Museum – Suba Zoltán/via AMH
Határtalan kultúra, határtalan szolidaritás – ez a mottója a 8. Kolozsvári Zsidó Napoknak. A rendezvénysorozatról Deák Andrea főszervezőt kérdeztük, aki elmondta, a program hangsúlyosan utal az Izraelben kialakult helyzet iránti szolidaritásra.
Ismeretlen tettes vagy tettesek égő Molotov-koktélokat dobtak szerda hajnalban a Berlin belvárosában lévő Brunnenstrasse egyik épületére, amely egy zsinagóga mellett zsidó kulturális intézményeknek is otthont ad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
„Istenből élmény lett. Az istentiszteletből program. A gyülekezetből szolgáltató. Mi pedig fogyasztók lettünk” – fogalmazta meg többek közt Tönkő-Lukács Levente, a Hargita megyei Nagysolymoson szolgáló református lelkész.
Három hétre teljesen leáll a forgalom a temesvári nemzetközi repülőtéren: 2026. november 2. és 22. között egyetlen repülőgép sem szállhat fel és nem landolhat, mivel a repülőtér fel- és leszállópályáját felújítják.
Megnyitotta kapuit a gernyeszegi Teleki-kastély, Erdély egyik legjelentősebb barokk műemléke. A felújításról, a kastély múltjáról és jövőjéről, valamint a Teleki család örökségéről gróf Teleki Kálmánnal beszélgettünk.
Nem csak a medvék, de rókák is egyre sűrűbben bukkannak fel Brassóban, ahonnan a hatóságok elkezdték elszállítani a rókákat. Az állatok hozzászoktak a város zajához, és már sem a forgalom, sem a dudálás nem riasztotta el őket.
Életének 89. évében csütörtökön elhunyt Ráduly János székelyföldi néprajzkutató, mesegyűjtő, költő – közölte a Facebookon a Kriza János Néprajzi Társaság, melynek tagja és életműdíjasa volt.
Tűz ütött ki csütörtök este a Kolozs megyei Alsójára iskolájában, a tűzoltók egész éjjel dolgoztak az oltáson.
Hároméves restaurálás után ismét teljes pompájában várja a látogatókat a gernyeszegi Teleki-kastély. A Maros megyei barokk műemlék uniós támogatással újult meg: helyreállították történelmi értékeit, és korszerű infrastruktúrával is gazdagodott.
Nyomozás indult Kolozsváron, miután egy törökországi fogászati klinika egy szállodában akart fogászati tevékenységet végezni.
Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács nemzeti liberális párti (PNL) politikusként megválasztott elnöke csütörtökön kijelentette, hogy nem érzi magát képviselve a pártja „nehézsúlyú” vezetői által.
Alapjaiban megrázta a romániai szociális ellátórendszert a Bihar megyében engedélyek nélkül működtetett menhelyek körüli, a szervezett bűnözés elleni ügyészség eljárása nyomán kirobbant botrány. A Krónika helyszíni riportja.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!