Nosztalgiavonattal a turistákért: visszaállítanák a műemlékké nyilvánított, de elbontott dél-erdélyi vasútvonalat

Annál is inkább, mivel a gőzmozdonya még mindig megvan – tette hozzá.

„Egy gond van, hogy a város kijáratánál a nyomvonal helyenként beépült, máshol a kiszélesített műút vagy éppenséggel a patak került közelebb hozzá vagy telepedett rá” – magyarázta a Maros megyei város elöljárója, aki szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a sínek Angofa másik oldalán kerülnék meg a városrészt. Hasonló probléma áll fenn Ágotán is, ahol már lehetetlen bevezetni a vasutat a város főterére.

Az egyesületbe szerveződött hobbivasutasoknak sikerült rendbe tenniük a hortobágyi fennsíkon, Szentágotától nyugatra fekvő Holcmány és Hortobágyfalva közti mintegy kilenc kilométeres szakaszt, ami rendkívül dicséretes kezdeményezés Schiau–Gull szerint. Az elöljáró azonban úgy véli, hogy a síkság kínálta látvány messzemenően elmarad attól, amit a Szentágota és Segesvár közti domborzatok és egykori szász falvak képesek nyújtani.

– fejtette ki a fiatal városatya.

Bár az 1898-ban átadott 51 kilométeres szakaszt a Segesvár–Szentágotai Vasúti Társaság építette, a két elöljáró tisztában van azzal, hogy a jelenlegi jogi és pénzügyi keretek közt a két város beleegyezése és hozzájárulása messzemenően nem elegendő a terv megvalósításához. A legnagyobb gondot a nyomvonal kialakítása és a tulajdonjogi viszonyok rendezése jelentené. A több mint 125 évvel ezelőtt épített töltés még sok helyen látszik, helyenként egy-egy udvart szel keresztül. Máshol benőtte az erdő, vagy rátelepedett a megyei út.

Ráadásul az a gőzmozdony, amelyről Iulian Sîrbu beszélt, és valóban hosszú éveken keresztül Segesvár egyik terét ékesítette, már két esztendeje a Szeben megyei civilek tulajdonát képezi.

A monarchia megépítette, a kommunizmus tönkretette

A Királyföld két kisvárosát összekötő vasútvonalat három év alatt építették ki, az ünnepélyes megnyitót 1898. november 17-én tartották. Kezdetben három, Bécsújhelyen gyártott gőzös vontatta a naponta többször közlekedő szerelvényeket. Tíz éven keresztül a Segesvár–Szentágotai Vasúti Társaság, majd 1908 után a Magyar Államvasutak üzemeltette. Szintén ekkor kezdődött el a második szakasz építése is, amely Ágotát Nagyszebennel kötötte össze. Az újabb 61 kilométeres sínpárt 1910. szeptember 26-án adták át. Ugyanakkor Hortobágyfalvától elkészült a vurpódi leágazás is, amely további 13 kilométernyi vasutat jelentett.

Az impériumváltást követően még hosszú ideig működött a Segesvár–Szentágota–Nagyszeben-járat, mígnem 1965-ben a kommunista rendszer felszámolta az első szakaszt. Szintén a 60-as évek végén került ki Ágota főteréről is a sínpár.

A két Szeben megyei város közti forgalom az 1989-es rendszerváltást követő évtizedben állt le. Előbb a teherszállításról mondtak le, majd az egyetlen megmaradt személyszállító járatot szüntették be. Szentágotától mindkét irányba, Nagyszeben, illetve Segesvár felé a vasútvonalat sikerült B kategóriás műemlékké nyilváníttatni – függetlenül attól, hogy a sínpárok még léteznek, vagy évtizedekkel ezelőtt beolvasztották.

korábban írtuk

Kapocs Maros és Szeben között: újraavatták a Segesvárt és Szentágotát összekötő, korszerűsített utat

Szalagvágás nélkül, de hivatalos keretek közt adták át kedden délben a Segesvár és Szentágota közötti 106-os jelzésű megyei út felújított és kiszélesített szakaszát. Ezáltal sikerült összekapcsolni a Szászföld Maros és Szeben megyei régióit.