Magyar emlékek az Al-Dunán

Az eredeti, mintegy tíz négyzetméteres tábla, akárcsak a sziklába vájt egykori Széchenyi út a vaskapui vízi erőmű megépítése után a felduzzasztott folyam mélyére került. A Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Jachtegylet tagjai a tavaly már elhelyeztek egy kis méretű táblát, de ismeretlen tettesek néhány hét után – a román, magyar és Széchenyi-zászlóval együtt – eltávolították. A megnyilvánulás elriasztotta azt a potenciális befektetőt, aki a hajóegylet biztatására jachtkikötőt és szállodát készült építeni Orsovára.
„Azon a tízezer forinton ne múljék, mi az idén is kihelyezünk egy kisebb méretű táblát. De erről lényegében a hatóságoknak kellene gondoskodniuk” – magyarázza Varga István. A Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Jachtegylet ügyvezető alelnöke szerint az 55x35 centis márványlapba annak a hatalmas táblának a szövegét vésették, amely a víz alá került. Gesztusukkal Széchenyi István előtt kívántak tisztelegni. A sziklafalat, melyre a táblát rögzítették csak a vízből lehet megközelíteni, egy hónap alatt mégis nyomtalanul eltűnt. A Krónika érdeklődésére mind a határrendészet, mind a folyami rendőrség munkatársai cáfolták, hogy közük lenne a tábla eltávolításához.
Míg a túlsó parton, a Vaskapu-erőmű megépítése előtt a szerbek a vízszínt fölé menekítették a közel kétezer éves Tabula Traiana feliratot, a román hatóságok hagyták a vízbe veszni a Széchenyi-táblát. Ezt 1885-ben a Magyar Építész Egylet a Széchenyi út feletti sziklába vésette a Nagy-Kazán-szoros bejáratánál, a 973,3 folyami kilométernél.
„A szorosban nem ez az egy, pusztulásra ítélt emléktábla; mi a többinek a sorsát is felvállaltuk” – mondja Madaras Lázár, Mehedinþi megye néhány hónappal ezelőtt lemondó prefektusa. A volt főispán elszomorítónak tartotta, hogy a helyi románok közül kevesen ismerik a környék valós történelmét. Sokan nem tudják, hogy Mehedinþi megyeszékhelyét, a ma Drobeta Turnu Severinként ismert Szörényvárt egy magyar szerzetesrend létesítette. Ezt idézi a város címerében található kereszt is. Ezeket a részleteket szerencsére a megyei múzeumban el is mondják a látogatóknak – jegyzi meg némi elégtétellel Madaras. – A Duna mentén kígyózó vasutat is a magyarok építették. Szörényvárat egyébként 1832-ben egy osztrák tábornok tervezte meg. Ezért sas alakú a település alaprajza. Az osztrák szimbólum-madár feje a városközpont, kinyújtott szárnyai a párhuzamos utcák. 1860-ban Szörényvár lakóinak több mint fele német ajkúnak vallotta magát, de a magyarság számaránya is 20 százalék fölött volt. A románok aránya 10 százalék alatt maradt, a kiegyezéskor is alig érte el a 15 százalékot. Szörényvár mára jószerével színromán településsé vált. Madaras betegnyugdíjba vonulásával az a néhány tucat al-dunai magyar is elárvult. Így érzi legalábbis az RMDSZ ügyvezető elnöke, Nyisztor József, aki szerint eddig a prefektus iránti tiszteletből a helyi románság valamelyest őket is számba vette, távozása után viszont radikálisan megváltozott a helyzet.

A Baross-tábla megmenekült
Az Al-Duna szabályozásával először Széchenyi István kezdett foglalkozni, aki 1830-ban szakértők kíséretében a Desdemona nevű hajón utazta végig a folyamot. Ekkor a Kazán-szoros átjárhatatlan volt a nagyobb áruszállító hajók számára. Széchenyi tapasztalatai alapján Vásárhelyi Pál mérnök kidolgozta a szabályozási tervet, amelynek kivitelezéséhez mindössze négy évre volt szükség. Úgy oldották meg az áruszállítást, hogy a hajók rakományát kocsin szállították a Kazán-szoros fölötti és alatti szakaszok között. Ehhez viszont utat kellett építeni a folyam mellett. A Báziás és Orsova közötti – helyenként sziklába vájt utat 1837-re fejezték be. A szorost 1890 és ’98 között sikerült hajózhatóvá tenni.
Az egykori Széchenyi útnak, csak a szoros felső végében, Lászlóvára térségében maradt meg egy szakasza. A település határában most is ott áll az óriási méretű Baross-tábla, mely öles betűkkel hirdeti: „Az Aldunai vaskapunak és a többi zuhatagnak az MDCCCLXXXVIII évi XXVI t. czikkelye által elrendelt szabályozása megkezdetett I. Ferencz József uralkodása alatt Gróf SZAPÁRY GYULA miniszterelnök idejében BELLUSI BAROSS GÁBOR kereskedelemügyi miniszter által MDCCCLXXXX (1890) évi szeptember XV-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin.” A vasminiszternek is emlegetett Baross Gábor közlekedési miniszter Széchenyi örökébe lépve az Al-Duna szabályozásának és a gőzhajózásnak volt a szorgalmazója.
Új-Moldova mellett a hegyoldalban egy másik emléktábla is megmaradt. Kopott betűkkel ugyan, de hirdeti, hogy a Vaskapu szabályozását már 1890-ban megkezdték Ferenc József uralkodása idején, gróf Szapáry Gyula miniszterelnöksége alatt. Orsovától mintegy 18 kilométerre egy 1889-es tábla Erzsébet királynénak, a magyarok Sissyjének állított emléket. Nisztor szerint a víz teljesen tönkretette. Szinice falu közelében a Duna medrében három darab háromszöget alkotó, toronyszerű építményt fedezhetünk fel. Az először 1428-ban említett Háromtorony (más néven: Trikule vagy Tri Cule) az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa. A történészek szerint, több al-dunai várhoz hasonlóan Zsigmond király építtette. A tornyok a duzzasztás nyomán mindig vízben állnak, magas vízálláskor teljesen ellepi a folyam a legalacsonyabbat. Alacsony vízállásnál azonban le is lehet sétálni a tornyokhoz. 22 kilométerrel feljebb, Drenkovánál a vízben pillanthatjuk meg Drankó várának a romjait. A Szörényi-Bánság fontos erődítményét a 14. században építhették, 1432-ben a törökök elfoglalták, és feltehetőleg le is rombolták.
a szent korona megőrzője
A modern vonalú orsovai római katolikus templom falára 2004. május elsején került fel az a márványtábla, mely a magyar korona történetének e településhez kötődő részletére emlékeztet. „A Szent-Korona Orsovánál volt 1849-től 1853-ig elrejtve. Az elásatás helyén, a Szent-Korona ittlétének emlékére 1855-ben Koronakápolnát építettek. A kápolna a Duna vize alá kerülvén, emlékül a koronát tisztelők ezen táblát állították” – olvasható a márványlapon. A koronázási jelvényeket 157 évvel ezelőtt éppen augusztus 17-én rejtették el a Szemere Bertalan miniszterelnök vezette menekülők. A korona rejtekhelye fölé immár I. Ferenc József császár emeltette a kápolnát. A Duna felduzzasztása nyomán ez az emlékhely is víz alá került.
A nemzeti értékek ápolására Temesváron megalakult a Szent Korona Szövetség. Ennek a szervezetnek a kezdeményezésére helyezték az új templom falára a háromnyelvű emléktáblát.
„Jó volna városi múzeumot létesíteni, amelyben nemcsak a váltig sulykolt dákoromán kontinuitási elmélet jegyei, hanem a környék valós történelme is helyet kapna” – jelenti ki Nyisztor. Szerinte itt lenne a helye a Korona-kápolna emlékkönyvének is, ami egy helyi vállalkozó, Gheorghe Opriºor kezébe került. Bár Nyisztor azt állítja, maga is látta a könyvet Oprisornál, lapunk megkeresésére a vállalkozó tagadta, hogy bármiféle történelmi jellegű okirat birtokában volna. Az orsovai magyarok úgy tudják, az üzletember az egykori néptanácsnál fontos tisztséget betöltő apján keresztül szerezte meg az emlékkönyvet. „Elég furcsa, hogy egy olyan személy, akinek felesége magyar, rokonai közül pedig sokan élnek Magyarországon, nem hajlandó jobb sorsra érdemesíteni az emlékkönyvet” – vélekedik Nyisztor József.
A hajdani, magyar nyelvű kereskedelmi gimnázium emlékkönyvét a város jelenlegi, színromán nyelvű gimnáziuma őrzi. A Baross Gábor által létrehozott tanintézetben 1927-ig folyt magyar nyelvű oktatás. Ha újraindítanák, ma már nem lenne diák, aki magyarul tanulhatna falai között.

Orsován ma Decebal
a látványosság
Míg a magyar jellegű emlékek a Duna meg a feledés süllyesztőjébe kerülnek, Orsova mellett egy sziklatorony Decebal dák uralkodó hatalmas szobrává alakul. A műalkotás grandiózus magassága 40, szélessége 25 méter, csupán Decebal orra több mint hétméteres. Bár Decebal arcképe már távolról kivehető, az alkotás félkész állapotban várja befejezését. A munkálatokat a leggazdagabb románként emlegetett Josif Constantin Drãgan pénzeli. A szekuritátés, korábban vasgárdistamúlttal vádolt üzletember pénzhiányra hivatkozva állította le a kőfaragókat