Ma már nem reális opció a román állam számára az ingatlanrestitúció, téves a jogértelmezés is

Az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás gyakorlata Romániában 1997–2016 között című, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének tudományos könyvkiadója, a Forum Iuris által frissen megjelentetett kötetet Veress Emőd jogász dokumentum értékű kiadványnak nevezte. Olyan kötetnek, amely a szemtanú benyomásaival együtt rögzíti, miként indult el a restitúciós folyamat Romániában, majd miként vett gyökeres fordulatot adott pillanatban az állam hozzáállása, amelynek következményeként az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása helyett újraállamosításuk zajlik.

Másodpercek alatt elpárolgott jóindulat

„Amikor Románia számára megszűntek a NATO- és EU-csatlakozás megkövetelte külső elvárások, a restitúciós jóindulat másodpercek alatt elpárolgott. Ez ma már nem valós opció az állam számára, amely igyekszik megtartani magának mindent, amit csak lehetséges” – húzta alá az egyetemi oktató, emlékeztetve, hogy az egyházi ingatlanok államosítása nagy érvágás volt a romániai magyarság számára. A Jogtudományi Intézet igazgatója szerint bonyolult és ma is rendezetlen ügy a restitúcióé, és még hosszú ideig jelentős társadalmi probléma marad a romániai közéletben.

Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke nemrég született ítéletekkel illusztrálta, milyen egymásnak ellentmodó ítéletek születnek a román bíróságokon. Visszaszolgáltatták ugyan a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Természettudományi Múzeumának épületét az egyháznak, ennek értékes gyűjteménye azonban a legfelsőbb bíróság döntése alapján már nem kerülhet vissza.

korábban írtuk

Öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Markó Attilát egy négy éve húzódó visszaszolgáltatási perben

Öt év szabadságvesztésre ítélte pénteken a bukaresti ítélőtábla Markó Attila volt RMDSZ-es képviselőt egy visszaszolgáltatási ügyben, amelyben 2016 júliusában emelt vádat ellene a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A döntés nem jogerős.

Azt kellene figyelembe venni, kitől kobozták el az ingatlant

„Sajnos nem számíthatunk biztonságos jogkövetésre, hiszen bár perelünk, az eredmény nagyon kétséges. A visszaszolgáltatás céljából leadott kérések legfeljebb 50 százalékát hallgatták meg, márpedig az erdélyi intézményeink autonómiája csak úgy biztosítható, ha van mögötte háttér, tulajdon, amelyek bevételeiből fenn lehet tartani őket” – állapította meg a kötetbemutatón Kató Béla, hozzátéve, a folyamat teljesen kiszolgáltatott a politikának. Az egyházfő – aki ellen királyhágómelléki püspöktársával, Csűry Istvánnal együtt büntetőeljárást indított tavaly az ügyészség a zilahi egykori Wesselényi-kollégium épületének visszaszolgáltatása ügyében – leszögezte: Markó Attilát is mondvacsinált okokból ítélték el a Mikó-ügyben, holott a restitúciós bizottság tagjaként nem haszonszerzésből tette a dolgát, hanem „végezte a szolgálatát, ahová a közössége küldte”.

„Ha ez a típusú hozzáállás, ez a kicsavart jogértelmezés nem szűnik meg, én nem látok kiutat ebből a folyamatból. Meg kell változtatni a mentalitást a jogértelmezés szintjén, és politikai döntés is kell, ugyanakkor törvény útján azt kell figyelembe venni, hogy kitől vették el az ingatlant 1948-ban, nem pedig azt, hogy mi szerepel a telekkönyvben” – hangsúlyozta Markó Attila, hozzátéve: mai napig foglalkoztatja a restitúció kérdése, és reméli, valamikor közéleti szinten is folytathatja ezt a küzdelmet. Kérdésünkre a volt államtitkár elmondta, hat bírósági perből még kettő zajlik ún. elemzési fázisban a bukaresti legfelsőbb bíróságon, és ha „valamiféle nagyon erős befolyás nem történik”, akkor szerinte hamarosan ezekben is számára kedvező ítéletek születnek.

Kelemen: felvetettük a kérdést kormányzati szinten

Lapunk megkérdezte Kelemen Hunortól, milyen lépéseket tett az RMDSZ kormányzati szinten annak érdekében, hogy újraindulhasson az elmúlt években megrekedt, sok esetben újraállamosításba átcsapott restitúciós folyamat Romániában. A miniszterelnök-helyettesi tisztséget betöltő politikus online bejelentkezése során elmondta már az előző, jobbközép koalícióban is felvetették a kérdést, a kormányprogramba is bekerült, a restitúciós bizottságban pedig elkezdődött a dossziék újraértékelése. A folyamat lassúságát azzal indokolta, hogy a bűnvádi eljárások, a restitúcós perekben született elmarasztaló ítéletek miatt különböző köztisztviselők – nem a bizottság tagjai – félnek, de bízik benne, hogy felgyorsítható a folyamat. „El kell jutni oda, hogy módosítsuk a restitúciós törvényt, mert a bíróságok megkérdőjelezik a jogfolytonosságot. Egyetértek azzal, hogy azt kell figyelembe venni, kitől vették el a tulajdont, erre kell jogi formulát találni, és törvényt módosítani” – fejtette ki a szövetségi elnök, aki járható útnak nevezte adott esetben az állammal való megállapodást, mit ahogy történt a szebeni Brukenthal Múzeumnak a német evangélikus egyháznak való visszaszolgáltatása esetében.

Kató Béla kérdésre válaszolva elmondta, az Erdélyi Református Egyházkerület által visszaigényelt 700 ingatlannak a fele esetében került tárgyalási szintre ezek restitúciója, de ebből sem kapott vissza mindent az egyház: egy részüket visszaszolgáltatták, más kérést elutasítottak vagy kárpótlás történt. Markó Attila közölte, tudomása szerint a mintegy 2700 magyar egyházi ingatlanvisszaszolgáltatási kérésből 1400-1500 esetben született jóváhagyó vagy elutasító döntés. Olyan is van azonban, hogy határozat mondja ugyan ki egy ingatlan restitúcióját, ám a birtokba helyezés a mai napig nem történt meg.

Kelemen Hunor az MTI kérdésére közölte: az erdélyi történelmi magyar egyházak 2559 államosított ingatlant igényeltek vissza, ám az állam csak az épületek 29,03 százalékát szolgáltatta vissza. Ezek mellett az igénylések 6,15 százalékában született részleges visszaszolgáltatási döntés, 5,97 százalékában ítéltek meg kártérítést, és a kérések 20,94 százalékát utasították el. A kérések 21,49 százalékát egyáltalán nem bírálták el.

korábban írtuk

Ügyészség elé citálták a református püspököket a zilahi Wesselényi-kollégium restitúciója ügyében

Büntetőeljárást kezdeményezett a zilahi ügyészség a két református püspök, Csűry István és Kató Béla ellen a zilahi Wesselényi-kollégium épületének visszaszolgáltatása ügyében.