Lassítanák a nyelvváltást: kiterjesztenék a csángó oktatást

legtöbb helyen hivatalos, iskolai keretek között, csupán az oneşti-i útvonalon, Újfalu, Szőlőhegy, Szitás és Bahána településen korlátozódtak iskolán kívüli tevékenységekre.

Márton Attila kifejtette, a legtöbb településen már régóta jelen vannak oktatóik, élvezik a közösség bizalmát, így a jövőben az a céljuk, hogy elmozduljanak az óvodáskorú, vagy ennél is kisebb gyerekek irányába.

„Ez lenne igazából a jó alaphelyzet, akkor

– indokolta a döntést a programfelelős, elmondva, hogy a tervek szerint oktatóik napi két-három órát foglalkoznának a másfél évesnél idősebb, de még nem iskoláskorú gyerekekkel. „Az lenne az ideális, ha még a szótárrobbanás előtt naponta olyan környezetben tartózkodnának, ahol magyarul beszélnek velük: így a magyar nem lenne egy utólagos, felvett második nyelv számukra” – indokolta az új célkitűzést Márton Attila.

Elmondta, a kisebb gyerekek oktatási programba való bevonására már a júniusban befejeződött 2016/2017-es tanévben is kísérletet tettek, Magyarfaluban, Pusztinán és Lészpeden foglalkoztak kisgyerekekkel is oktatóik, és a következő tanévben újabb helységekben vezetnék be az újítást. „Reméljük, hogy jövőre több oktatási helyszín lesz, ahol az oktatónak lesz ideje és energiája, hogy a kisebb gyerekekre is figyeljen” – jelentette ki Márton Attila, aki szerint az apróságokkal iskolán kívüli tevékenységek keretében foglalkoznának a pedagógusok.

Folyamatos a nyelvváltás

A kezdeményezést, hogy minél fiatalabb korban kezdjék el a magyar nyelv oktatását a Csángóföldön, Petres László is hasznosnak tartja, aki nyolcadik éve tanítja magyarra a csángó gyerekeket Lujzikalagorban.

mondta a pedagógus, de az esetleges buktatókra is felhívta a figyelmet.

Kifejtette, a Moldvai Csángó­ Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) alkalmazottjaként maga is foglalkozik óvodáskorúakkal, négy-ötéves tanítványai maguktól, többnyire nagyobb testvéreikkel kezdtek el magyarórára járni. „Az elsők között voltam a programban, aki óvodáskorú gyerekeket is befogadott, de nincs lehetőség arra, hogy összeszedjem őket és csak velük foglalkozzak” – magyarázta.

A nyelvváltás folyamata – amikor a magyar helyett románul kezdenek beszélni, vagy párhuzamosan használják mindkét nyelvet a csángók – mindenik faluban megfigyelhető, egyes helyeken előrehaladott, máshol kevésbé előrehaladott formában. Nagy eltérések lehetnek a települések között, van, ahol jó a nyelvállapot, nemcsak az idősek ismerik és beszélik anyanyelvi szinten a magyart, hanem a 20-30 évesek is használják, mondta Petres Lészpedet, Pusztinát, Klézsét, Kül­sőrekecsint, Dumbravént, Magyarfalut, Lábnyikot említve példaként.

„És vannak falvak, ahol a fiatal korosztály ért, de már nem nagyon beszél, és olyanok is, ahol annyira kevéssé tudnak már magyarul, hogy nem vállalják fel, még szüleik, rokonságuk előtt sem” – magyarázta Petres László.

Elveszőben az organikus csángó világ

ahol a 90-es évek elején történt a nyelvváltás, amikor az óvodába, iskolába járó gyerekek már második nyelvként hozták otthonról a magyart. „A jó nyelvállapotú falvak többségében most zajlik ez a folyamat, és ha az oktatási programnak lenne egy szélesebb alapja, ki tudna teljesedni egy napközi- és óvoda programban, az sokat segítene abban, hogy ha nem is áll meg, legalább lelassuljon” – magyarázta a csángóföldi pedagógus.

Amint a kommunizmusban a gyerekeik elkezdtek a városokban dolgozni, egyre többet beszéltek románul, a hatósági nyomásgyakorlás mellett az állam nyelvéhez a felemelkedési, érvényesülési vágy is társult. És azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy ez egyben az egyház nyelve is, mutatott rá.

„Ez nem azt jelentette, hogy valamit feladtak. Persze, egyértelmű volt számukra, hogy az a világ lassan el fog veszni. A 60-80 évesek számára egyértelmű, hogy

– fogalmazott Petres László arra is felhívva a figyelmet, hogy a nyelvváltás – amikor a magyar szóbeliség lassan átadja a helyét a román nyelvnek –, hosszas, évtizedekig tartó folyamat.

Rámutatott, a csángók esetében az identitás másként konstruálódik, ennek a római katolikus vallás a legfontosabb eleme, a nyelv csupán másodlagos tényező. Bár a jobb nyelvállapotú falvak jobban ragaszkodnak kultúrájukhoz, egyik települést sem lehet „leírni”, leminősíteni, a nyelvváltás folyamatában számos tényező közrejátszik, hívta fel a figyelmet a csángó kultúrát is kutató pedagógus.

Fontos a pozitív benyomás

Arról, hogy a több mint 15 éve elindított Moldvai Csángó Magyar Oktatási Program hogyan befolyásolja a nyelvváltás folyamatát a moldvai településeken, nincs kimutatás. Az oktató szerint egyrészt korai is lenne, hisz egy oktatási programnak sokkal hosszabb a kifutási ideje, másrészt összetett kutatást igényelne.

Ennek ellenére úgy vélte,

Továbbá, lehet, hogy megérett az idő a mostani oktatási struktúra újragondolására is, vélte Petres. Emlékeztetett, a magyar nyelv oktatása mindenhol önkéntes alapon kezdődött és zajlik mai napig, így már az is örvendetes, hogy a gyerekek éveken keresztül eljárnak az órákra. Ez a rosszabb nyelvállapotú falvakban még inkább dicsérendő, hisz ott kevésbé támogató a közhangulat, mutatott rá.

„Ha a gyerek eljár magyarórákra kettő-négy-nyolc évet, azt jelenti, hogy valamiért szeret odajárni, ez pozitív nyomot hagy benne. És lehet, hogy ő már tudatosabban fogja irányítani a gyerekeit a felé a kultúra fele, amely akkorra többnyire már csak a múzeumokban és a hangfelvételeken fog élni” – mutatott rá a lehetséges pozitív hozadékra az illetékes.

Hozzátette, „a nagy csángó világ tudói” a mostani 70-80 évesek generációja, így mire a mostani gyerekek felnőnek, az már egy teljesen más világ lesz. De ha ezek részt vettek az oktatási programban, jó benyomást szereztek erről, az olyan alap, melyre később akár építeni is lehet, vélte Petres László.

– fogalmazott az oktató, hozzátéve, már annak is örül, ha az idősek és fiatalok együtt mennek el a csíksomlyói és csángóföldi búcsúkba.

Az átmeneti megoldások is jók

A legtöbb csángóföldi pedagógus eléggé leterhelt, függetlenül attól, hogy iskolában vagy iskolán kívüli oktatási formában tanít, mondja Petres László, amikor arról kérdezzük, szerinte lenne-e az oktatóknak kapacitása a kisebbekkel is foglalkozni. „Aki többet akar, igyekszik többet tenni, és minden kollégám ezt teszi. Nem csak azt a 18 órát tartja meg, ami elő van írva” – mutatott rá.

„A bölcsődei, óvodai foglalkozás ráadásul külön szakértelmet igényelne. Külön programot, egy átgondolt, világosan megfogalmazott célt, hogy ne csak ötletszerűen járjanak a gyerekek, hanem legyen egyfajta átjárás az elemis magyarórák felé” – mondta a pedagógus, aki szerint – ha így közelítjük meg a kérdést – újabb kollégákra is szükség lenne.

Petres László hangsúlyozta, a program esetleges kiterjesztése mindenképp hasznos, de ha a különböző falvakban más-más megoldások vannak erre, azokat sem kellene elvetni. A Lujzikalagorban és máshol meglévő „átmeneti megoldás” is jó lehet, amikor a kicsik testvéreikkel járnak magyarórára és „avatódnak” be, mutatott rá.

„Nem kell ebből versengést, kötelező feladatot kreálni” – vélte az oktató, aki szerint előfordulhat, hogy bizonyos településeken a külső tényezők – a tanár órarendje vagy a helyhiány – nem teszi lehetővé, hogy az iskolások mellett a kicsikkel is foglalkozzon. „Ki kell gondolni, minden egyes helyen meg kell nézni, belefér-e a program kiterjesztése, és ha vannak átmeneti megoldások, azokat is el kell fogadni” – összegzett Petres László.

korábban írtuk

Moldvai magyar oktatási program: stabilizálódik a csángóföldi pedagógusok köre

Szakképzett pedagógusok jelentkezését várják Csángóföldre, ahol az év végi fluktuáció ellenére stabilizálódni látszik az oktatók köre. A magyar oktatási programot működtető RMPSZ elsősorban a helyi hagyományőrzőkre és fiatalokra épít.