A legtöbb esetben a közlekedési balesetet okozó sofőr a felelős, de lehetnek enyhítő körülmények
Fotó: ISU
A téli hónapokban megsokasodó közlekedési balesetek után sok autós ösztönösen az időjárást vagy az utak állapotát hibáztatja. A jog azonban jóval szigorúbban közelít ezekhez a helyzetekhez: a csúszós út, a hó vagy akár egy nem megfelelően karbantartott útszakasz sem jelenti automatikusan, hogy a felelősség az útkezelőt terheli. Közlekedésbiztonságban jártas ügyvéddel elemeztük a helyzetet.
2026. február 25., 19:042026. február 25., 19:04
A téli közlekedési balesetek után visszatérő kérdés, hogy ki viseli a felelősséget: a sofőr, a biztosító vagy az út karbantartásáért felelős állami vállalat. A laikus számára magától értetődőnek tűnhet, hogy ha az út jeges vagy kátyús, akkor az a vétkes, aki nem gondozta megfelelően az útfelületet. A jog azonban ennél jóval szigorúbb logikát követ. A romániai gyakorlatban az esetek túlnyomó többségében nem az útkezelő, hanem a járművezető – és rajta keresztül a kötelező felelősségbiztosítása – viseli a következményeket, még akkor is, ha a baleset látszólag az út állapota miatt történt.
Minderrről a közlekedésrendészeti ügyekre szakosodott Silye Attila kolozsvári ügyvéd nyilatkozott a Krónikának.
Ennek lényege, hogy aki egy veszélyforrást „működtet” – például gépjárművet vezet –, az felel az abból eredő károkért, függetlenül attól, hogy szándékosan vagy vétlenül okozta azokat. Ez a közlekedési jog egyik legfontosabb sarokköve.
Az Európai Unióban (EU) 2024-ben a közúti balesetekben elhunytak száma 2 százalékkal csökkent 2023-hoz képest, a halálozási arány Romániában és Bulgáriában volt a legmagasabb – közölte hétfőn az Európai Bizottság.
„Egyszerű példával élve: ha egy jármű megcsúszik, áttér a szemközti sávba, és balesetet okoz, akkor a felelősség elsődlegesen a sofőrt terheli. Nem mentesíti az a körülmény, hogy az út csúszós volt. A jog abból indul ki, hogy a vezető köteles volt a sebességét és vezetési stílusát az útviszonyokhoz igazítani” – fogalmazott lapunknak a jogász. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jeges, havas, ködös idő előre látható kockázatnak minősül, és a sofőr kötelessége ehhez alkalmazkodni. Ha ezt elmulasztja, a baleset jogilag az ő hibájának számít.
Amennyiben egy jármű másik autóban vagy személyben kárt okoz, a kártérítést a károkozó gépjármű kötelező felelősségbiztosítása (RCA) fedezi. A biztosító nem hivatkozhat arra, hogy „jeges volt az út”, mert ez nem minősül elháríthatatlan körülménynek.
A biztosítási logika világos:
a felelősség a jármű tulajdonosáé;
a felelősséget az RCA-biztosító veszi át;
az időjárási körülmények nem mentesítenek.
Más a helyzet a CASCO esetében. Itt nincs egységes törvényi szabályozás arra, hogy a biztosító minden esetben fizet. A szerződési feltételek gyakran tartalmaznak kizárásokat, például, ha a vezető nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladt. Így előfordulhat, hogy miközben az RCA fedezi a másnak okozott kárt, a saját jármű javítását a CASCO már nem téríti meg. Amennyiben viszont bíróságra kerül az ügy, a bírósági gyakorlat egyik kulcskérdése az előreláthatóság. Előrelátható helyzetnek számít a télies időjárás, a havas vagy jeges útfelület, illetve a csapadék miatti csúszásveszély.
Előre nem látható lehet egy váratlan vízátfolyás száraz úton, egy nem jelzett, rendkívüli úthiba vagy egy hirtelen kialakuló, lokális veszélyhelyzet. Csak ez utóbbi kategóriában merülhet fel más szereplő – például az útkezelő – felelőssége.
Silye Attila ügyvéd szerint aki az útkarbantartó vállalatot perelné, csak alapos szakértői vizsgálat birtokában tegye
Fotó: Facebook/János Zsigmond Unitárius Kollégium
Silye Attila szerint elméletileg az út fenntartásáért felelős cégnek, intézménynek kötelessége az utat „használható állapotban” tartani. Ha ezt bizonyíthatóan elmulasztja, és ez okoz balesetet, akkor felmerülhet a kártérítési felelőssége. A gyakorlatban azonban az ilyen perek rendkívül ritkák és nehezen nyerhetők meg.
Jeges út miatti sikeres perre alig találni példát. Ennek oka a bizonyítás nehézsége. A felperesnek ugyanis azt kell igazolnia, hogy az útkezelő elmulasztotta a karbantartási kötelezettségét, ez a mulasztás nem volt észszerűen indokolható, és közvetlen okozati kapcsolat áll fenn a mulasztás és a baleset között. Ez szakértői bizonyítás nélkül szinte lehetetlen.
Az embereket rendszerint az rettenti el az ilyen bírósági ügyektől, hogy sokszor többe kerül a per, mint maga a kár. Egy útkezelő elleni kártérítési per jelentős költségekkel jár:
az ügyvédi díj több ezer lej;
a közlekedésbiztonsági szakértő honoráriuma 6–8000 lej;
hosszadalmas eljárás, bizonytalan kimenetellel.
Ha a járműben keletkezett kár például 20 ezer lej, a pereskedés költsége már önmagában elérheti ennek jelentős részét. Ennél kisebb kárösszeg esetében pedig nem éri meg jogi utat választani a kártérítésre. Sok károsult inkább a biztosításon keresztül próbálja rendezni az ügyet. Valójában akkor merül fel komolyabban az útkarbantartó elleni per lehetősége, ha a biztosító nem vállalja a kártérítést, vagy az érintett gépkocsivezető nem rendelkezik megfelelő biztosítással.
A későbbi jogi eljárás egyik legfontosabb dokumentuma a helyszíni jegyzőkönyv. Amit a rendőr ott rögzít, annak későbbi cáfolata rendkívül nehéz. A jogász szerint nem mindegy például, hogy a jegyzőkönyv szerint „a jármű a jeges út miatt csúszott meg”, vagy „a vezető nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladt”. Az első megfogalmazás technikai okra utal, a második már mulasztást állapít meg – és ezzel gyakorlatilag eldönti a felelősség kérdését.
A járművezető csak akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha teljes bizonyossággal igazolja, hogy minden közlekedési szabályt betartott, és a veszélyhelyzet objektíve elháríthatatlan volt.
A közlekedési balasetek helyszínelésekor a legtöbb azon múlik, hogy a rendőr mit ír be a jegyzőkönyvbe
Fotó: Orbán Orsolya
„Példaként említek egy bírósági ügyet, amikor a balesetet okozó sofőr védőügyvédje voltam. Hajnali szürkületben subában egy pásztor gyalogolt az úttesten. Ahol a baleset történt – a gépkocsi elgázolta a pásztort –, nyolc méterre előtte egy 30-as sebességkorlátozást jelző tábla volt, amely az útkarbantartási munkálatok után maradt ott. A sofőr, amikor a táblát meglátta, bizonyíthatóan visszafogta a sebességét 38 km/órára.
– idézte fel az ügyvéd. A bíróságon tehát nagyon nehéz, sokszor szinte lehetetlen bizonyítani, hogy ilyen helyzetben a veszélyhelyzet elháríthatatlan volt.
Silye Attila arról is beszélt, hogy gyakoriak az úgynevezett megosztott felelősségű balesetek. Például az egyik sofőr nem ad elsőbbséget, a másik viszont jelentősen túllépi a sebességhatárt. Ilyenkor a jog rendszerint az elsőbbséget megsértő felelősségét állapítja meg, még akkor is, ha a másik fél szabályszegése hozzájárult a balesethez. Legfeljebb a szankció mértéke csökken.
A jogi gyakorlat világos üzenetet hordoz: a közlekedésben a járművezetőnek minden körülmények között számolnia kell a veszélyekkel. A téli útviszonyok nem rendkívüli események, hanem a vezetés természetes kockázatai. Ezért a jeges út nem jelent felmentést; a biztosító ugyan fizethet, de a felelősség a sofőré marad, és az útkezelő elleni per csak kivételes esetben lehet sikeres.
A közlekedési balesetek jogi megítélése tehát sokkal inkább a vezető magatartásáról szól, mint az út állapotáról. A rendszer logikája szerint a biztonság nem az aszfalt minőségén, hanem a volán mögött ülő ember döntésein múlik.
A rendőrség nem partner a gépkocsivezetők gondjainak orvoslásában – nyilatkozta a Krónikának Silye Attila kolozsvári ügyvéd, aki elsősorban közlekedésrendészeti kihágások, bűnvádi eljárások során nyújt jogi segítséget ügyfeleinek.
A kolozsvári bíróság arra kötelezte a kolozsvári regionális út- és hídügyi igazgatóságot (DRDP Cluj), hogy több mint 11 000 lejes kártérítést fizessen egy autótulajdonosnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Alapjaiban megrázta a romániai szociális ellátórendszert a Bihar megyében engedélyek nélkül működtetett menhelyek körüli, a szervezett bűnözés elleni ügyészség eljárása nyomán kirobbant botrány. A Krónika helyszíni riportja.
Paradox helyzet alakult ki a Szeben megyei Muzsnán: bár június közepén leomlott az erődtemplomot övező középkori várfal egy szakasza, azóta nem csökkent, hanem éppen nőtt a látogatók száma.
Nem rendezik meg idén a Közösségi Párbeszéd Tábort, amelyet a tavalyi induláskor a szervezők a Tusványos egyfajta alternatívájaként, ugyanakkor nem ellenrendezvényként hirdettek meg.
Egyre több nem uniós állampolgár érkezik jön az országba, és ez alól Erdély, a székelyföldi megyék sem képeznek kivételt.
Sem a parajdi önkormányzat, sem a prefektúra nem kapott értesítést arról, hogy az EU szolidaritási alapjából Romániának árvízvédelmi célokra megítélt 14,3 millió euróból mennyi pénz jut a bányakatasztrófa nyomán kritikus helyzetbe került Parajd számára.
Újabb különleges épülettel gazdagodik a kolozsvári Romulus Vuia Néprajzi Park: megkezdődött az első zsidó lakóház újjáépítése, amely a jövőben a szabadtéri múzeum állandó kiállításának részeként mutatja be az erdélyi zsidó közösségek épített örökségét.
Két, egy 1940-ben és egy 1941-ben elhelyezett időkapszula került elő a csíksomlyói kegytemplom jobb oldali tornyának gömbjéből.
Több mint tizenöt évvel az első álmok, tervek megszületése után hivatalosan is megnyílt kedden Kolozsváron a Magyar Ifjúsági Központ.
Több mint 100 ezer lejjel és csaknem 30 ezer euróval károsítottak meg egy 73 éves Kolozs megyei nőt azok a csalók, akik telefonon rendőröknek és a Román Nemzeti Bank alkalmazottainak adták ki magukat.
A magyar diákok kevesebb mint fele képzeli el Romániában a jövőjét – többek közt ez derült ki a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) által kezdeményezett, Jól vagy, tényleg? elnevezésű országos állapotfelmérésből.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!