Kós Károlyt anno félreseperték, most korszerű közösségi központ adná vissza szellemiségét

Az ötletgazda Morocz Andrea építész, aki szakmai kutatómunka és felmérések, illetve személyes visszaemlékezések és a mai igények egybegyűjtése segítségével dolgozta ki az új létesítmény építészeti tervét.

A fiatal szakember tisztában van vele, hogy nagylélegzetű projektről van szó, amely csak erős helyi akarattal és összefogással valósítható meg (az épület tulajdonosa, az erdőfeleki polgármesteri hivatal egymaga nem tudja felvállalni).

– Kós Károly vajon mit szólna, ha ma ránézne a györgyfalvi kultúrotthonra: felismerné még benne a saját gondolatát, vagy inkább azt kérdezné, mit műveltek vele? Mit műveltek vele valójában az elmúlt nyolc évtizedben, és miért nem az eredeti Kós-terv szerint épült meg 1946-ban?

– Helyiek visszaemlékezései szerint Kós Károly már akkor sem vállalta igazán a nevét a megépült kultúrotthonhoz, amikor látta, az mennyire eltért az eredeti terveitől. Úgy gondolom,

Számomra ezért is különösen fontos ez a terv.

Egy otthon vagy egy közösségi épület esetében különösen fontos a helyhez való kötődés és az identitás kérdése. Éppen ezért számomra a Kós-örökség továbbgondolása nem másolást jelent, hanem annak a szemléletnek a folytatását, amely képes a hagyományt korszerű megoldásokkal ötvözni. Ez azonban csak addig működik hitelesen, amíg valódi, helyi mintákból indulunk ki, és nem pusztán az aktuális divatot próbáljuk követni.

Ehhez viszont rengeteg kutatásra van szükség. Újra fel kell fedeznünk és szinte leltárba kell vennünk a helyi értékeinket: az arányokat, az anyaghasználatot, a részleteket, a mesterségbeli tudást, mindazt, ami generációkon keresztül formálta ezt a vidéket.

Györgyfalva „bűvöletében”

– Györgyfalva ma már nemcsak hagyományos faluközösség, hanem Kolozsvár közelsége miatt városi agglomerációs település is. Hogyan változtatja meg ez egy kultúrotthon szerepét? Hogyan lehet ugyanabban az épületben helyet adni néptáncnak, hagyományőrzésnek, gyerekprogramoknak, fitneszedzéseknek, digitális képzéseknek és az új györgyfalvi igényeknek anélkül, hogy az egészből funkcionális káosz legyen?

– A „káosz” szó semmiképp sem jut eszembe arra a funkciós sokszínűségre, amit a tervben javasoltam. Inkább egy színes, gazdag és élő kínálatnak látom, amely ráadásul még mindig kevés is ahhoz képest, amilyen valós igények ma Györgyfalván ténylegesen jelen vannak.

Viszonylag frissen költöztem ide, és még teljesen a falu „bűvöletében” vagyok. Egy olyan, szinte hihetetlen közegként éltem meg, ahol minden adott, amire személyesen vágyom: a nyugalom, a természet közelsége, a kedves és befogadó emberek – fiatalok és idősek egyaránt –, a hagyomány jelenléte, a hasonló értékrendű és hasonló élethelyzetű családok, valamint a gyerekek, akikkel a saját gyermekem is együtt nőhet fel és játszhat.

Visszakanyarodva a kérdésre: éppen ezért inkább azt érzem, hogy nem kevesebb funkcióra, hanem még több térre és még több lehetőségre lenne szükség. Ugyanakkor ezek összehangolása nemcsak az épület kérdése, hanem egy tágabb közösségi gondolkodás része is. Nekem pedig már most is vannak további ötleteim a falu más közösségi épületeivel kapcsolatban is, és ezt a munkát szeretném lépésről lépésre, következetesen folytatni.

A projekt szövetségesei

– Ez a kezdeményezés nem egyszerűen egy régi kultúrotthon rendbetétele, hanem Kós-örökségi ügy és egy növekvő, élő magyar falu új közösségi központjának megteremtése is. A nagyot álmodó terv eddig milyen visszajelzéseket kapott szakmai, intézményi, döntéshozói vagy vállalkozói oldalról? Látszik már, kik lehetnek a projekt valódi szövetségesei?

– Úgy érzem, a terv fogadtatása még az elvárásaimat is felülmúlta. Nagy örömmel és lelkesedéssel találkozott, ami számomra nagyon megerősítő, és ebből az élményből hosszú ideig tudok töltekezni. Őszintén úgy érzem, már önmagában ezért is megérte a befektetett, nem kis munka.

Külön nagy jelentőségű számomra, hogy a tervet Kós Katalin (Kós Károly unokája, erdélyi művelődés- és közösségszervező – szerk. megj.) is megismerte, és nagy örömömre szolgált, hogy elnyerte a tetszését, valamint támogatási szándékát is kifejezte. Ez számomra egy nagyon erős visszaigazolás, különösen annak fényében, hogy a projekt szorosan kapcsolódik Kós Károly örökségéhez.

A faluban tartott projektbemutató utáni beszélgetés késő estig folytatódott, ami jól mutatja, hogy valódi érdeklődés és nyitottság van a téma iránt. Ennek során az a közös gondolat is körvonalazódott, hogy

Előkészítés, engedélyeztetés, szakmai megalapozottság

– A mostani szakaszban még nehéz megsaccolni, mennyi pénzbe kerülhet a megvalósítás, de eurómilliós léptékben kell gondolkodni. Mi kell most ahhoz, hogy ez ne maradjon szép látványterv és helyi álom: milyen konkrét lépések, engedélyek, dokumentációk, partnerségek és pénzforrások vezethetnek el odáig, hogy pályázni lehessen jelentős román, magyar vagy uniós támogatásra?

– Ahhoz, hogy valóban pályázni lehessen, elsősorban olyan kiírásokra van szükség, amelyekbe ez a jellegű beruházás érdemben beilleszthető. Jelenleg ilyen célzott lehetőség még nincs előttünk, de bizakodva figyeljük, hogy mit hoz a következő időszak.

Addig sem szeretnénk tétlenül várni a megfelelő pályázatra, hanem inkább elébe menni a folyamatnak. Ez azt jelenti, hogy

• elindíthatjuk az épület helyreállításának és bővítésének engedélyezési eljárását, valamint megkezdhetjük a szükséges előkészítő munkákat.
• Ennek része lesz egy rendezési terv is, amely gyakorlatilag egy adott telek beépítésének részletes szabályait határozza meg (pl. beépítési mód, magasság, funkciók, hozzáférés, közlekedés stb.)
• Ezzel párhuzamosan elvégezhetjük a szükséges szakmai tanulmányokat és beszerezhetjük az összes releváns engedélyt is.

Egy ilyen léptékű középület esetében elengedhetetlen lesz több hatósági jóváhagyás, így például a tűzvédelmi, a közegészségügyi és az építésügyi ellenőrző és minőségfelügyeleti hatóság jóváhagyása is szükséges.

Mindezeket természetesen meg kell hogy előzze egy részletes szakvélemény és műszaki alapozás, amelyre már most is van jelentkező a közösségünkből: Virág Jácint személyében, aki elismert szakember, és akinek a felajánlásáért rendkívül hálásak vagyunk.

Összességében tehát a cél az, hogy mire a megfelelő pályázati források megnyílnak, addigra egy teljesen előkészített, engedélyezett és szakmailag megalapozott projekttel tudjunk indulni.

Pünkösd és a véletlenek

– Az eredeti épületet 1946 pünkösdjén adták át, az ünnepi esemény az akkori beszámolók szerint az építők, „a falusi földművesek és a városi ipari munkásság gyönyörű találkozója” volt. Az Ön által adományként felajánlott terveket 80 évvel később, 2026 pünkösdvasárnapján mutatta be a györgyfalvi kultúrotthonban. A visszajelzések alapján hogyan látja: mekkora a tényleges esély arra, hogy mondjuk a 22. század egyik pünkösdjén is gyönyörű találkozók legyenek az Ön által megálmodott györgyfalvi kultúrotthonban?

– A bemutató időpontja teljesen véletlenszerűen esett pünkösdvasárnapra. Ahogyan Antal Csaba református lelkész is megjegyezte, én nem a naptárat néztem. És valóban, nem a református ünnepi rendet vettem alapul, hanem azt, hogy mikor szabad a kultúrotthon, és mikor van a legnagyobb esély arra, hogy a falu közössége minél nagyobb számban jelen tudjon lenni. A hosszú hétvégéket is igyekeztünk elkerülni éppen emiatt, hogy ne legyen elutazás miatti hiány.

Ugyanakkor hiszek abban, hogy nincsenek teljesen véletlen egybeesések. Pár nappal később bukkantam rá egy, a Világosság napilapban megjelent cikkre, amely arról számolt be, hogy az eredeti épületet valóban 1946 pünkösdjén adták át. Ez utólag számomra is különös jelentést adott ennek az időpontnak.