Kommandó: a megélhetés került veszélybe

Ebben az időszakban Kommandó minden munkaképes lakosa a gomba és az erdei gyümölcs gyűjtésével foglalkozik, Opra János alpolgármester szerint azonban idén nem lesz nagy bevétel. Az elmúlt évekkel ellentétben ugyanis az időjárás egyáltalán nem kedvezett sem a gombának, sem az erdei gyümölcsöknek. Bár a kommandóiak többsége hetek óta járja a környező erdőket, kevés rókagombát tudtak begyűjteni. Várhatóan egy hét múlva azonban beérik az erdei eper, majd a málna és az áfonya, amelynek gyűjtésével és eladásával a helybeliek megpróbálnak annyi pénztartalékot felhalmozni, hogy az egész évet átvészeljék.
A polgármesteri hivatal öt hazai, illetve külföldi céggel kötött szerződést a község tulajdonában lévő erdőkből és a legelőkről származó gyümölcs és gomba felvásárlására. A cégek felállították gyűjtőpontjaikat a helységben, és kilenc erős lejért veszik a rókagomba kilóját. Egy tapasztalt gyűjtő naponta három-négy kilogramm gombát vagy gyümölcsöt tud összeszedni. A felvásárlók még nem hozták nyilvánosságra, mennyit fizetnek majd a gyümölcsért, mert az összeg a termés minőségétől és mennyiségétől is függ.
A Kommandó környéki erdőkben, az 1995-ös széldöntés után nagy területen terem a málna, amire a szomszédos megyékből is csapatokban jönnek szedők. Bár a kommandóiak panaszkodnak, hogy az idegenek elveszik előlük az egyetlen megélhetési lehetőséget, a polgármesteri hivatal tehetetlen, hiszen az erdészet tulajdonában lévő közel húszezer hektáros területről senkit sem tilthatnak ki.
A háromszékieknél is nehezebb helyzetben vannak a gyerővásárhelyiek. A Kolozs megyei négyszáz fős, magyarok és cigányok lakta faluban utóbbiak a környék erdeiben tíz és száz kilométereket barangolva gyűjtik a gombát. „Így legalább egy kicsi jövedelemhez és ennivalóhoz is jutunk” – magyarázza a Kolozsvár–Nagyvárad országút mentén áruló Marin Buni. Róka- és keserűgomba, valamint vargánya áll a kis asztalon, az alkutól függően tíz-tizenöt lejért adják kilóját. Napi tíz-tizenöt kilót ha eladnak, ami megmarad, hazaviszik, és elteszik télire. Nagybani kereskedők három-hat lejt ajánlottak kilójáért, de Buniék szerint ennyiért nem érdemes odaadni, inkább ők kilózzák a tűző napsütésben. A gyerővásárhelyieknek kocsit kell fogadniuk ahhoz, hogy a Gyalui-havasokban naponta 80–100 kilométereket utazzanak. Fejenként harminc-negyven lej a fuvar, egy kis harapnivalóval ez összesen napi 150–200 lejes költséget jelent. Ha szerencséjük van, tizenöt-húsz kiló gombával mennek haza, ami nagyjából a költségek fedezésére elegendő. „Miért csináljuk, ha nem jövedelmező? Azért, mert egy kis pénz csak megmarad, amit pedig nem tudunk eladni, besavanyítva vagy lefagyasztva eltesszük télire” – magyarázza Marin Buni, aki nemrég még a kapusi vasércbányában dolgozott, de a munkahelye megszűnt.
Két-háromszáz méterrel arrébb, a másik parkolóban a szintén gyerővásárhelyi Lakó Sándor és asszonya, Boros Elvira kínálják a rókagombát. Panaszkodnak, hogy gyenge a termés, mert nem esett eleget, ráadásul az útügyi hivatal alkalmazottai is zaklatják őket. „Ránk fogták, hogy mi szemetelünk a parkolóban, s a száraz galylyakkal és gyomokkal együtt a kis faasztalkánkat is elégették, míg az erdőn voltunk. Bementem a magyarkapusi községházára, a rendőrségre, és megkérdeztem tőlük: akkor menjünk inkább lopni?” – méltatlankodik Lakó Sándor. Benkő Levente, Kovács Zsolt