Kísérlet képviseletmentésre

Kampányhonlapján a klipek zenei aláfestéseként az István, a király rockopera Koppány-dala szerepel. Illik-e ez egy református püspökhöz, aki a keresztény szellemet is képviselné Európában?

Ez a rockopera egyik legismertebb dallama. Azt hiszem, az István, a király üzenete egyértelmű mindenki számára.

Az európai parlamenti választások kampányában az erdélyi magyarok jelentős részét tanácstalanná tette az ön és az RMDSZ jelöltjei között dúló küzdelem, sokan nem tudják, kit válasszanak a magyar–magyar versenyben. Milyen tapasztalatokat szerzett a korteshadjárat során?

A jelenlegi helyzetre elsősorban az utóbbi 18 év politikai kiábrándultsága nyomja rá bélyegét, amely nemcsak a magyarságot jellemzi, hanem általában a posztkommunista társadalmakat. Az erdélyi magyarok egy része nyíltan elégedetlen, RMDSZ-ellenes, felháborodással tapasztalja a szövetség visszaéléseit, nómenklatúrája beágyazódását, az egypártrendszerre emlékeztető magatartásformáit, problémái megoldatlanságát eme politika következtében. Mások aggódnak a most előállt választási helyzet nyomán mediatizált egységbomlás miatt, készpénznek veszik azt az RMDSZ-pártpropagandát, hogy itt valami nagy tragédia történik, és hogy a választási lehetőség a magyar egység megbomlását jelenti. Akadnak azonban, akikben tudatosult, hogy a demokráciával szemben nem lehet hiteles egységről beszélni, szükség van a választás szabadságára, és nemzeti érdekből akarnak változtani az eddig önmagát túlélt erdélyi magyar politikán.

Az RMDSZ leginkább azzal a váddal illeti, hogy megosztja a közösséget, veszélyeztetve a magyarság brüsszeli képviseletét. Markó Béla elnök szerint nincs itt az ideje a magyar–magyar megmérettetésnek, a politikai pluralizmusnak, és a közösségnek még legalább 13 évig öszsze kell fognia.

Minderről az az ókori fabula jut eszembe, amelyben a víz felső folyásánál álló farkas vádolja a bárányt a víz felzavarásával. Az egység megbomlásáért kimondottan a hatalmon lévők a felelősök, nem az ellenzéket szokták vádolni a kormányzás hibájáért. Markó Béláék teljes felelősséget hordoznak az elmúlt 18 év alatt történtekért. Különösképpen, hogy a szövetség elnöke a leghosszabban regnáló, minden kortárs pártvezetőt túlélő politikusnak számít, tehát enyhén szólva demagógia az ő szájából hallani ilyen vádat. Másodsorban mintha nem akarna tudomást szerezni a demokrácia játékszabályairól, sőt a jelek szerint ellenzi a demokráciát. Nem lehet hiteles egy olyan magyar politika, amely csak a demokratikus játékszabályok felfüggesztésével és a demokratikus pluralizmus kizárásával működik. Az RMDSZ kezdeti időszakában többé-kevésbé működött a belső demokrácia, ennek kiiktatása azonban a Markó vezette egypártrendszeri RMDSZ-politika nevéhez fűződik. Ugyancsak a demagógia kategóriájába tartozik, hogy Markó a románokkal való küzdelemre hivatkozik a magyar–magyar megméretkezéssel szemben, hiszen közismert, hogy a baloldaltól a jobboldalig valamennyi román politikai pártnak volt már direkt vagy közvetett szövetségese. Ne beszéljen hát arról, hogy a románokkal van harcunk, amikor ő velük szövetkezik.

Mikor érzett nagyobb esélyt a sikerre: amikor az 1989-es forradalom idején szembeszállt a kommunista hatalommal, vagy jelenlegi politikai jelöltsége idején?

Tizennyolc évvel ezelőtt semmi esélyem nem volt. Akkor a végső kétségbeesés és a bibliai példázat volt jellemző, hogy ha nem szólalunk meg, akkor a kövek fognak beszélni, annyira elviselhetetlenné vált a magyar nemzeti közösség és általában a társadalom helyzete. Ma viszont politikai győzelmemnek valós esélye van. Anynyiban vonhatok párhuzamot a kettő között, hogy akkor is abszolút kisebbségben kellett ezt a harcot megvívnom. Hátha jó ómen ’89 a mostani küzdelemre.

Sokak szerint püspökként ma már jobb volna nem politizálnia, hanem megmaradni a prédikációnál.

Rosszízű, régi időket idéző, szűkkeblű kizárólagosság ennek hangoztatása. Nem hiszem, hogy egy lelkész kevésbé politizálhat, mint egy munkás, mérnök vagy egy költő. A református egyházrendben a papság nem szentség, hanem egyfelől beilleszthető a polgári foglalkozások sorába, másfelől kihatást jelent. Semmilyen teológiai érv nincs a protestáns lelkész közéleti-politikai szerepvállalásával szemben. A kommunista-ateista diktatúra a társadalom peremére szorította az egyházat, a hívő embereket, lelkészeket és papokat, és kizárta őket a politikai közéletből.

A Szekuritáté temesvári parancsnokhelyettese annak idején mindig azt mondta nekem: tiszteletes úr, ne avatkozz be a politikába. De ugyanezt hajtogatta Papp László, a királyhágómelléki egyházkerület kollaboráns püspöke is: László, ne üsd bele az orrod a politikába, maradj a szószéknél.

Kit terhel a felelősség, ha nem lesz képviselete az erdélyi magyarságnak az Európai Parlamentben?

Az RMDSZ önmaga felel azért, ha nem jut be az Európai Parlamentbe, hiszen 2004 óta zuhanórepülésben csökken a népszerűsége, szavazóbázisa. Mindez személyemtől teljesen független. Gondoljunk a szociáldemokrata államfőjelöltre, Adrian Năstaséra szavazó RMDSZ-re, a Traian Băsescu leváltását célzó népszavazáson tanúsított RMDSZ-álláspont kudarcára vagy a támogatásomra önkéntes alapon összegyűlt 140 ezer aláírásra. Én tulajdonképpen elszánt kísérletet teszek az európai parlamenti magyar képviselet megmentésére, hiszen az előrejelzések szerint jelenleg az RMDSZ nem éri el az öt százalékot, sem az EP-be, sem a román parlamentbe nem jutna be. Más kérdés, hogy az alakulat bűnbaknak akar kikiáltani, hiszen eddig viszonylag jól működő egységdemagógiájának hamis érvrendszerében úgy tűnhet: én vettem el azokat a szavazatokat, amelyekkel egyébként sem rendelkezik.

Mégis milyen következtetést von le, ha senki sem jut ki Brüsszelbe, illetve ha csak az RMDSZ jelöltjei jutnak mandátumhoz?

Ha senki nem jut ki, akkor sajnos nem sikerült megmentenem a magyar képviseletet az RMDSZ ellenében, és ezért az RMDSZ felelős. A szövetségnél a dögöljön meg a szomszéd kecskéje elv érvényesül. Felmérték, kicsi a valószínűsége, hogy jelöltlistájuk nyerő legyen, éppen ezért arra szorítkoznak, hogy ha már ők nem jutnak mandátumhoz, akkor én se. Ha csak a szövetség jelöltjei jutnak ki, akkor újból hatásosan működött az RMDSZ nagy pénzen, hatalmas apparátussal, fejlett infrastruktúrával végzett választási kampánydemagógiája, és megint sikerült egységbe rángatnia a kiábrándult, egységféltő, nemzetileg motivált választótábort.

Bízik-e abban, hogy az EP-választások után megegyezik az RMDSZ és az erdélyi magyar ellenzék? Milyen választási eredmény segítené leginkább a megállapodást?

Leghasznosabb volna, ha kijutnék. Az eddig hatalmi erőpozícióból politizáló RMDSZ olyan helyzetbe kerülne, hogy kénytelen volna partnerséget vállalni abban a rendszerváltozásban, amelyet augusztusi tárgyalásaink idején hirdettünk meg az erdélyi magyar politikai és közélet tekintetében. Ha bejut, akkor félő, hogy megint magas lóról fog politizálni, és túléli magát egy időre, ami anakronizmus volna.

A román többségi társadalom többnyire a magyar Corneliu Vadim Tudort, szélsőségesen nacionalista személyt lát önben. Zavarja?

Mindez igazi mivoltom szándékos megcsúfolása, és rokon azzal a törekvéssel, amely évekkel ezelőtt szekusügynöknek akart kikiáltani. Ez sajnos nemcsak román törekvés volt, hanem a román nacionalisták és a titkosszolgálat volt ügynökei megtalálták magyar cinkosaikat ennek a Tőkés-féle nacionalista, szélsőséges ellenségképnek a kialakításában. Fáj, hogy az 1989-es temesvári ellenállás tisztaságát személyemen át ilyen módon mocskolják be. Igyekszem érzékeltetni a románsággal, hogy ami egy demokráciában jó a magyaroknak, az számukra is jó. A székelyföldi területi autonómia is olyan jó lehetne a székelyföldi románok számára, mint például a katalán autonómia a spanyolok, vagy a dél-tiroli az olaszok számára.