
Az amerikaiak és a franciák nagyobb szeletet hagytak volna Erdélyből Magyarországnak
Fotó: Gazda Árpád
A második világháborút lezáró béketárgyalásokon a győztes nagyhatalmak többsége érzékelte, hogy a trianoni határok igazságtalanok voltak Magyarország számára, és valamilyen korrekcióra lenne szükség, de a Szovjetunió merev álláspontja végül mindannyiukat visszakozásra késztette. Minderről Romsics Ignác történész, akadémikus beszélt a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott előadásában, elmagyarázva, miként pecsételődött meg Erdély sorsa.
2025. augusztus 19., 12:012025. augusztus 19., 12:01
A Versenyfutás Erdélyért című, hétfő délután elhangzott előadásában Romsics Ignác a tartomány hovatartozásáért vívott román–magyar küzdelmet vette számba úgy, hogy a nagyhatalmak sorsdöntő szerepére is kitekintett. Felidézte: Erdélyben a honfoglalás óta több etnikum élt, de az első statisztikák csak a 19. században készültek, így a korábbi arányokra vonatkozó ismereteink szórványosak. Ráadásul az etnikai hovatartozásnak nem is volt jelentősége a 19. század előtt. A nacionalizmusok koráig a vallás és a valamely társadalmi rendhez tartozás határozta meg az identitást.
A magyar történetírás a 12.-13. századra teszi a románok megjelenését, előbb a Barcaságban, a Partiumban és Máramarosban, aztán Erdély más területein is. Mátyás király uralkodása idején már 200 ezerre teszik a román népességet. A történelmi Erdélyben ekkor százezer román és 250 ezer magyar és székely élhetett.
Romsics Ignác a Krónika kérdésére elmondta: Erdély sorsa a nagyhatalmakon, de Románián és Magyarországon is múlt
Fotó: Gazda Árpád
A román népesség arányát a következő évszázadokban jelentős mértékben befolyásolta, hogy a törökökkel vívott háború elsősorban a sík vidéken és a völgyekben lakó magyar lakosságot pusztította, a hegyekben meghúzódó román lakosságot sokkal kevésbé. Később pedig a magyar nemesség a síkságokon is románokkal próbálta pótolni a háborúk által megtizedelt magyar munkaerőt. Így Fényes Elek 19. századi statisztikus szerint a románok már 1830-1840 táján többségben voltak a történelmi Erdélyben. Az akkor másfél millió lakost számláló provincia lakosságának az 58 százalékát tették ki, míg a magyarok 28, a németek pedig 14 százalékot.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc azonban az a történelmi esemény, amikor markánsan származás, nyelv és nemzeti hovatartozás szerint azonosítják magukat és egymást az emberek.
Fotó: Gazda Árpád
A szabadságharc végére a magyarok és a románok is eljutnak oda, hogy ki kellene alakítani az együttélés valamilyen modelljét. Magyar részről Kossuth azt ajánlotta, hogy a románok megkapják a területi közigazgatási autonómiát, de fogadják el, hogy Erdély Magyarország része.
„Mindig a vesztésre álló fél az, amelyik nagyvonalú ajánlatot tesz, a győztes fél pedig kevésbé nagyvonalú” – állapította meg a kincses városban a történész. Kossuth a megálmodott Dunai konföderációban a románokkal és a balkáni népekkel egyezett volna ki, az osztrákok ellenében. Az 1867-es kiegyezést kieszközlő magyar államférfiak viszont fontosabbnak gondolták az osztrák-magyar viszony rendezését. Az osztrák-magyar monarchia azonban nem elégítette ki a románokat, és a magyarországi nemzetiségeket.
Aurel Popovici román jogász-politikus javasolta a 20. század elején, hogy a monarchiát etnikai alapon szervezzék át, és az a közösség uraljon egy-egy területet, amelyik többségben van. Ő két magyar enklávét képzelt el: Magyarországot és Székelyföldet, a közöttük levő területen pedig román területi egységet hozott volna létre. A román politika fősodra azonban ekkor már a Román Királysággal való egyesülésben gondolkozik.
Fotó: Gazda Árpád
Az első világháború idején Magyarország a Monarchia részeként Németországgal szövetségben harcol, Románia háborús politikája pedig az, hogy megvárjuk, ki fog győzni, és ahhoz csatlakozunk. Romániának két célja volt: ezek egymással ellentétesnek tűntek. Egyfelől szerette volna megszerezni az oroszoktól Besszarábiát, másrészt szerette volna megszerezni Magyarországtól Erdélyt és a Partiumot. E célok egyikét Oroszországgal szemben, másikát pedig az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben érhette el. Oroszország viszont harcban állt a Monarchiával.
Románia kivárt 1916 augusztusáig, amikor az Antanttal szövetkezve Erdély ígéretével megtámadta Magyarországot. A román csapatok azért haladhattak gyorsan előre Erdélyben, mert nem volt számottevő magyar haderő az országban. Amikor az osztrák-magyar monarchia német segítséggel felvette a harcot, seregeik pár hónap alatt Bukarestet is elfoglalták. A románok 1916 decemberére olyan békére kényszerültek, mely a Kárpátok gerinceiről a déli és keleti lábaihoz tolta le a román-magyar határt.
Romániát az amerikaiak kezdetben nem tekintik az Antant részének az 1916-os csúfos vereség és megalázó béke miatt, de Bukarest sikeresen lobbizott az amerikai álláspont megváltoztatásáért. A román vezetés 1918 végén már egyértelműen azt tekinti céljának, hogy 26 erdélyi és partiumi vármegye csatlakozzék Romániához. Azokra a területekre is igényt tart, amelyeken nem a románok alkotnak többséget.
A magyarországi történész az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában tartott előadást
Fotó: Gazda Árpád
A románok számára már nem kielégítő Jászi Oszkár által kidolgozott Keleti Svájc modellje, ők a területek fölötti teljes uralomra törnek. A román hadsereg bevonulása után Erdélyben és a Partiumban nagyon gyorsan román közigazgatást vezetnek be. 1918 dec. 2.-én megalakul a kormányzótanács (Consiliul Dirigent), amelyik erdélyi kormányként viselkedik.
A francia válasz azonban elutasító: a nyugati határról esetleg lehet egyezkedni, de Székelyföldnek mindenképpen Romániához kell kerülnie.
Fotó: Gazda Árpád
A béketárgyaláson a magyar delegáció azt kéri: népszavazás döntsön arról, hogy Erdély Romániához vagy Magyarországhoz kíván tartozni, esetleg független állam akar lenni. Azt is kéri, hogy bármelyik változat győz, a tartomány legyen háromnyelvű. Amint Romsics Ignác megállapította, a trianoni béketárgyaláson végül is nem az etnikai arányok, hanem a vasútvonalak hovatartozása határozta meg a határokat, mind keleten, mind északon a vesztes Magyarország kárára. Így a vasútvonallal együtt színmagyar vidékeket is elcsatoltak Magyarországtól.
Amint Romsics Ignác felidézte, az Erdélyért folyó versenyfutás második felvonására a második világháborúban került sor. Az Észak-Erdélyt Magyarországnak visszajuttató második bécsi döntést a magyarok örömmel, a románok csalódottan fogadták. A háború első időszakában mindkét fél arra törekedett, hogy megszerezze Németország támogatását. A magyarok ahhoz, hogy a háború után Dél-Erdélyt, a románok pedig ahhoz, hogy Észak-Erdélyt is megszerezzék.
Amikor 1943-ban már látszik, hogy a Tengelyhatalmak elveszítik a háborút, Bánffy Miklós közös román–magyar kiugrásról próbál egyeztetni Bukarestben, és azt javasolja, hogy bízzák Erdély kérdését a nagyhatalmakra. A román válasz viszont egyértelmű: igényt tartanak Észak-Erdélyre.
Ezeket az elképzeléseket a Szovjetunió rendkívül határozott álláspontja halványítja el. A Szovjetunió annak dacára Románia területi igényeit támogatja, hogy a Hitler-barát Antonescu marsall vezetésével Románia jóval nagyobb katonai erővel harcolt a keleti fronton ellene, mint Magyarország. Romsics Ignác szerint a szovjet vezetés legfőképpen azért állt Románia oldalára a román–magyar vitában, mert ragaszkodott Besszarábiához, és tulajdonképpen erdélyi területekkel fizetett Romániának Besszarábia elcsatolásáért.
Fotó: Gazda Árpád
A megingathatatlan szovjet álláspont miatt előbb a franciák, majd a britek és az amerikaiak is lemondtak arról, hogy igazságosabb határt próbáljanak kialakítani Románia és Magyarország között. A történész elmondta: a második világháborút lezáró béketárgyalás magyar delegációja még reménykedett abban, hogy legalább a Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad és Arad vonal visszakerül Magyarországhoz. A párizsi békeszerződés azonban 1947-ben is a trianoni határokat rögzítette.
Az előadás után Romsics Ignác a Krónika kérdésére elmondta: Erdély sorsa a nagyhatalmakon, de Románián és Magyarországon is múlt. Az a tény, hogy a magyar statisztika szerint is a románok voltak többségben a tartományban, és hogy Románia a győztesek, Magyarország pedig a vesztesek oldalán fejezte be a második világháborút, lehetőséget adott arra, hogy 1947-ben is a trianoni határokat erősítsék meg.
Több, a forgalomban veszélyes manővereket végrehajtó autóról készült felvétel jelent meg az interneten, a rendőrök pedig megállapították, hogy a képsorokat Kolozs megyében rögzítették.
Az Országos Sóipari Társaság (Salrom) a parajdi sóbányánál történt katasztrófa ügyében két olyan személyt küldött a képviselőház környezetvédelmi bizottságának korábbi meghallgatására, akik a hódokra hárították a felelősséget.
Nem volt elegáns kijelentés Ilie Bolojan kormányfő tiszteletbeli tanácsosa részéről, hogy azt kérte Magyar Pétertől, vizsgálja ki a Romániába érkezett magyar kormánypénzeket is – jelentette ki pénteken Csoma Botond.
Több személyt vett őrizetbe a rendőrség Brassó megyében rablás gyanúja miatt. A huszonéves elkövetők azt követően buktak le, hogy a bűncselekmény során az egyikük mellkasi sérülést szenvedett.
Az erdélyi magyar közösség érdeke, hogy az RMDSZ jó kapcsolatot ápoljon a mindenkori magyar kormánnyal – állapította meg pénteki kolozsvári ülésén az RMDSZ csúcsvezetősége.
A Román–Magyar Fórum ma feljelentést nyújtott be az RMDSZ egyes, közméltóságot betöltő tagjai által feltételezhetően elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, a magyar országgyűlési választások folyamatával összefüggésben – tájékoztatott a szervezet.
Bár ugyanolyan márkájú és típusú járművekről van szó, mint amilyeneket tavaly vásárolt az Arad megyei tanács, ezek mintegy 80 ezer euróval kevesebbe kerültek, miután az Európai Ügyészség országszerte vizsgálatot indított túlárazás gyanújával.
Nyomozást indított a Temes megyei rendőrség egy, a közösségi médiában megjelent bejegyzés miatt, amelyben egy férfi azt állítja, hogy pénzt gyűjt a román elnök, Nicușor Dan meggyilkolására, és hozzátette, hogy „minden lej számít”.
Apróbb sikerről számolt be Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát azt követően, hogy kedden csendőri kíséretben végrehajtó foglalta le a rendházat és a templom sekrestyéjét az önkormányzat követelése nyomán.
A Temes Megyei Törvényszék felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Ilie Cheșát, Arad volt alpolgármesterét, miután a PSD-s politikus elismerte felelősségét az Európai Ügyészség által indított, uniós forrásokkal kapcsolatos csalási ügyben.
szóljon hozzá!