Hívek nélküli hátszegi műemlék templomot „fogadtak örökbe” a feketegyarmati reformátusok

– idézte fel a kezdeteket a sepsiszentgyörgyi származású, de 11 éve Feketegyarmaton szolgáló Nemes Emil lelkipásztor. – A másik része pedig az volt, hogy itt, a faluban, gyülekezetünk olyan tagjainak, akik egyedül élnek, segítsünk az udvar kitakarításában, esetleg a favágásban. Tehát, hogy közmunkákban vegyünk részt, illetve az egyházközségnél az elvégzendő feladatokat csináljuk meg.”

Az elhatározást tettek követték:

• az időseknél udvart, kertet takarítottak, bozótokat, fákat vágtak ki,
• és a falu mindkét temetőjét kitakarították, ami a régi temető esetében nem kis munka, mert kéthektáros területről van szó.

Mindez követendő példává vált a szomszédos Nagyzerénden is, ahol a férfiak szintén összefogtak, ők is közmunkában kaszálják a temetőt. Tehát a lakosokban volt felelősségérzet a falu sorsa iránt, csak fel kellett ébreszteni bennünk.

– vallotta Nemes Emil, aki örömmel tette hozzá, hogy azóta például temetőkaszáláskor, vagy más alkalmakkor, testvéri gesztusként a zeréndiek is segítenek a gyarmatiaknak, illetve fordítva.

Örökbe fogadott templom

Nagypesténnyel Bódis Miklós révén került kapcsolatba a feketegyarmati gyülekezet. „Ő annak a térségnek a lelkipásztora, és szokott Feketegyarmatra jönni imahét alkalmával evangelizációs istentiszteletet tartani. Egy alkalommal, amikor beszámoltunk a tevékenységeinkről, megkérdezte, hogy nem mennénk-e el egy nyáron segíteni. Hunyad megyében, mivel szórvány, ott három-négy gyülekezeti tag van minden ilyen kis gyülekezetben, s azok is idősek, 70 éven felüliek, nem tudnak ilyen megvalósításokat véghez vinni. Ráadásul vannak műemlék templomok, mint például a nagypestényi templom, amelyekből már kihaltak a hívek, és minden elhanyagolt állapotba került. Így mentünk idén oda közmunkát végezni” – mesélte Neme Emil.

A helyszínen mindent benőtt a bozót: a kerítést, a templomot, lekaszálták a növényzetet, az öreg fákat visszametszették, a régi kerítést lebontották, a régi sírokat megtisztították – egyszóval rendet tettek a templom körül.

„Viszont példaértékű, hogy az a maroknyi kis közösség, amíg élt – két-három tagja volt húsz évig –, minden Isten tiszteleten ott volt. Ahogy mesélte Bódis Miklós, egy hónapban egyszer volt Isten tisztelet, de az a két-három gyülekezeti tag egyszer sem hiányzott” – fogalmazott.

Legközelebb, augusztus 3–9. között gyermektábort szervez az egyházközség, amelyben a Férfikör tagjai is jelen lesz családjaikkal, és annak lebonyolításában fognak segédkezni, főzésben, bevásárlásban stb. Szeptembertől folytatódik a közmunka, lesz temetőkaszálás, majd gyülekezeti csendes nap – mondta a közeljövő rendezvényeiről Nemes Emil tiszteletes.