Felszínen a párhuzamok

A helyi Iulian Antonescu Múzeumban csütörtökön megkezdett konferenciát Sólyom László magyar köztársasági elnök levélben köszöntötte. Az elnök – utalva természetjáró szenvedélyére – arra hívta fel a figyelmet, úgy kell vigyázni a kisebbségi kultúrákra, mint a kihalófélben levõ állatokra, növényekre. Sólyom László arra hívta fel a figyelmet, hogy a moldvai csángó kultúra a középkori európai kultúra gyöngyszeme, de a csángóknak még a magyar mivoltát is gyakran kétségbe vonják, rendkívüli asszimilációs nyomásnak voltak és vannak kitéve.

A konferencia elsõsorban a moldvai csángó közösség helyzetével, hagyományaival kívánt foglalkozni, de egyes elõadásokban más veszélyeztetett közösségek felé is kitekintést nyújtott. A szerbiai Timok-völgyi vlahok helyzetérõl Szlavoljub Gacovics a zajecari kutató tartott elõadást. Elmondta, a 250–300 ezres lélekszámúra becsült szerbiai vlah közösség sem az iskolákban, sem az egyházi szertartásokban nem használhatja anyanyelvét. A népcsoport ébredezõ öntudatát gyanakvással nézik Szerbiában, ahol attól tartanak, a Timok völgyében is megismétlõdhetnek a koszovói történetek. A vlahok helyzetét az is nehezíti, hogy létükrõl Románia sem vesz tudomást. Mind Belgrád, mind Bukarest csak a Bánság Szerbiához csatolt részében élõ emancipáltabb román közösséget tekinti partnerének. A román állami támogatás egyébként szinte csak arra korlátozódik, hogy néhány tucat fiatal ösztöndíjat kap ahhoz, hogy romániai egyetemeken szerezzen diplomát. „Sajnos a legtöbbjük orvos akar lenni, nem találják vonzónak a társadalomtudományi, néprajzi tanulmányokat. Pedig nem vagyunk éppen annyira betegek” – jegyezte meg általános derültséget kiváltva Szlavoljub Gacovics.

Elõadás hangzott el ugyanakkor a romániai lengyel és szlovák közösség helyzetérõl. Mindkét népcsoport az anyaországa támogatásával mûködtet iskolákat, próbálja fenntartani a kultúráját. Amint a Romániai Lengyel Egyesület kulturális tanácsosa, Elizabeta Wieruszewska elmondta, a Suceava megyei lengyel falvakban a lengyel nyelv sajátos dialektusát beszélik, a miséket azonban a hivatalos lengyel nyelven celebrálják a iaºi-i püspökséghez tartozó papok. E közösség esetében tehát nem tekintik az anyanyelvi misézés akadályának a dialektust, amiként a moldvai csángó közösség vonnatkozásában.

Pozsony Ferenc, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság elnöke arról beszélt, hogy a csángó közösség nyelvét, kultúráját megannyi román hatás is érte. Ennek ellenére a nyugat-európai nyelvészek irigykedve tekintenek a magyarokra, akik egy ma is élõ kultúrában találkozhatnak a magyar nyelv középkori változatával. „Értelmiségi feladat ennek a kultúrának a védelme” – zárta elõadását Pozsony.