Etnikai alapú restitúció?

A marosludasi beltelepi közbirtokosság elnöke évek óta szélmalomharcot vív a város elöljárójával a többhektáros terület visszaszerzéséért. Mint mondja: nem adja fel a harcot, hiszen kötelességének érzi visszaszerezni azt, amit egy évszázaddal korábban a húsz unitárius család létrehozta közbirtokosság drágán megvásárolt.

Nem mindegy,
kinek fizet a bérlõ
A 2000-ben újjáalakult beltelepi közbirtokosság  25 hektár legelõt és 11,5 hektár erdõt igényelt vissza, amelynek jelentõs részét 2002-ben, a 2000/1-es restitúciós rendelkezés, a Lupu-törvény alapján meg is kapta. „Hét hektár híján mindent visszaadtak. A gond nem is a fennmaradt hét hektár  méretével, hanem annak elhelyezkedésével van. Ugyanis a Ludasra beereszkedõ országút mentén terül el, ahol a telkek ára a csillagos égig szökött. Egyáltalán nem mindegy, hogy azok, akik ráépítettek a földünkre, nekünk fizetik-e a bért, vagy a potenciális beruházók tõlünk vásárolják-e meg az út menti telket” – érvel a közbirtokosság igaza mellett Kocsis Hajnalka. A helyi földosztó bizottság többször is felvetette a területcsere lehetõségét, a közbirtokosság azonban kitart a 2005/247-es törvény elõírásai mellett, mely szerint a földeket az eredeti helyükön kell kimérni.
A marosludasi restitúció elmaradt hét hektárjának nagy a tétje: a hatvanas években a közbirtokosság vissza nem kapott telkére vendéglõ és motel épült, néhány esztendeje pedig egy gumiabroncs-javító mûhely is mûködik a vendéglátással foglalkozó cég mellett. A közeli erdõben az egyik mobilszolgáltató cég helyezte el antennáját. Kocsis Hajnalka úgy tudja,  nagyobb beruházók is érdeklõdnek az út menti telkek iránt. Az osztrák OMV például egyhektáros területet vásárolna, s benzinkutat építene itt.
„Én is arról értesültem, hogy az OMV szeretne benzinkutat építeni az út mentén. Az osztrákok már tárgyaltak is a polgármesterrel, aki készségesen ajánlotta fel a területet. Ha ez a tanács elé kerül, az RMDSZ-frakció tagjai nem támogatják majd a közbirtokosság jussának eladását” – szögezte le lapunk kérdésére Tóth Sándor, az RMDSZ önkormányzati képviselõje.

Vissza, de nem mindent
Miután az ügyre a Maros megyei prefektúra is felfigyelt, Ovidiu Dancu megpróbált egyezségre jutni a közbirtokosság vezetõségével. A polgármester  hajlandó lett volna aláírni a fennmaradt hét hektárra is a tulajdonbizonylatot, ha a közbirtokosság lemondott volna az út menti részrõl. Késõbb finomított az ajánlaton: viszszaszolgáltatja az út melletti részt is – kivéve a vendéglõ és az abroncsjavító mûhely elfoglalta telekrészt. „Hiába tettem a polgármester asztalára Grigore Meriºescu topográfus által készített térképet és tanulmányt, Dancu nem tágított. Elõbb azzal hárította el a kérést, hogy õ nem köteles megérteni a térképet, majd képébõl kikelve ordította, hogy márpedig a ludasi városházán õ az úr, neki ne parancsoljon senki! Én csak annyit mondtam, hogy a mi földünkön márpedig mi vagyunk az urak” – mesél a szinte heti gyakorisággal ismétlõdõ szócsaták egyikérõl Kocsis Hajnalka. „Ezek után nincs mit tennünk, perbe fogjuk a polgármesteri hivatalt. Dancu legutóbb azt állította, hogy azért nem tudja visszaszolgáltatni a vendéglõ és a mûhely elfoglalta telket, mert azokat az önkormányzat már eladta. A telekkönyvi kivonatok másról tanúskodnak” – állítja Kocsis Hajnalka.
 Lapunk megkeresését Ovidiu Dancu elõbb azzal hárította el, hogy õt nem érdekli sem Kocsis Hajnalka, sem a közbirtokosság ügye, õt azért választották a település élére, hogy annak érdekeit szolgálja. Késõbb enyhített a fogalmazáson, és írásban kérte a Krónika kérdéseit. Azt ígérte, hogy belátható idõn belül válaszol. Szerkesztõségünk másfél hónapja várja Ovidiu Dancu válaszát, de az lapzártánkig nem érkezett meg.

----------------