Elrejtett kincsek a segesvári várban

Noha a középkori vár alapterülete nem túl nagy, mégis meglehetősen nehezen lehet rábukkanni a vásár színhelyére: ugyan a szászföldi hagyományos termékeket kínálók standjait az előző városvezetés befogadta, de a várfal mellé, a Szűcsök bástyája közelébe száműzte. A helybeliek közül is többen csak vállvonogatással válaszolnak érdeklődésünkre, végül a turisztikai központ egyik munkatársa igazít útba.

Kihalt, csendes utcákon haladunk végig, amíg megtaláljuk a vásárosokat. Már délelőtt 11 is elmúlt, a portékájukat kínáló termelőkön kívül azonban nem sokan látogattak el a vásárba. Az árusok közül többen is elmondják: szerencséjük van azokkal az idegenvezetőkkel, akik a vár látványosságai mellett a vásárba is elkalauzolják a Segesvárra látogató turistákat. Mint kiderült: a vásárlás a távolabbról érkezőkre jellemző, a helyiek inkább csak bámészkodnak. A vásárnak az is hátrányára válik, hogy számos közelben lakó az asztaloknak és a sátraknak fenntartott helyen parkol – jellemzően egyébként sötétített ablakú BMW-k és Audik állnak a környéken.

Szó sem lehet a giccsről

A hetivásárt szervező Eminescu Trust Alapítványnak elsődleges feltétele, hogy a jelentkező árusok kizárólag eredeti, hagyományos, házi termékeket kínáljanak. „A giccs eleve ki van zárva!” – szögezi le Adela Chivărean szervező, aki az árusokhoz hasonlóan fájlalja, hogy az önkormányzat nem engedte az óratorony vagy a városháza közelébe őket. A város új alpolgármestere, Tóth Tivadar szerint viszont a helyszín bármikor módosulhat, egyeztetés kérdése az egész.

„Károly hercegnek is nagyon ízlett!” – így kínálja többféle ízesítésű túrós lepényét a Brassó megyei Rádosról érkezett Adina Boldijar, aki később kifejti: a Szászföldet gyakran látogató brit trónörökös mindig vásárol a hagyományos recept szerint készült helyi termékekből. Hasonló reklámfogást alkalmaz Georgiana Arz is, aki a közeli Erkedről hozta be almapálinkáját és bodzaszörpjét. A legnagyobb becsben mégis az apja által szedett szarvasgombáját tartja, amelynek ötven euró kilója. Az ár csak egy laikus számára tűnhet rendkívül magasnak, az ínyencek ugyanis tisztában vannak azzal, hogy bizony megkérik az idomított kutyák által előásott ritkaság árát.

Többnyire külföldi megrendelők vásárolnak

A Brassó megyei Szászfehér­egy­házáról érkezett különleges posztópapucsaival Tanţa Lupu, aki szintén meglehetősen borsos összeget kér termékeiért – az árak nyolcvan lejnél kezdődnek. Az eladó viszont azzal népszerűsíti lábbeliit, hogy azok nemcsak kényelmesek és mutatósak, hanem egészségesek is. A posztóban például nem izzad a láb, a papucs téli változatába pedig zoknit sem kell húzni, annyira meleg. A posztóból készült cipők és papucsok sikeréről a tavaly eladott mintegy ezer pár tanúskodik, igaz, többnyire külföldi megrendelők vásároltak.

Egy pár elkészítése négy-öt órát vesz igénybe, de a Károly herceg révén ismertté vált Brassó megyei faluban egyre több asszony kezd hozzá posztópapucsokat gyártani. A kezdeményezők ma már érdekvédelmi egyesületbe tömörülnek, így hatékonyabban tudják értékesíteni portékájukat. Szintén kézimunkáját kínálja Maria Neagu is, aki a Szeben megyei Almakerékről hozta párnáit. A kézműves elsődleges célközönsége a külföldi turista, ezt az euróban kifüggesztett árak is jelzik.
A román nemzetiségű árusok többége arról mesél, hogy a falubeli szász asszonyoktól tanulta el a szakmát, illetve a receptet. A hagyományt folytató mesterek nem tagadják, hogy finomságaikhoz évszázados szász receptet használnak, kézimunkáikat ilyen minták alapján készítik.

Van igény a minőségi termékekre

A minden csütörtökön sorra kerülő vásáron ugyanakkor magyar kézművesek is rendszeresen részt vesznek. Fodor Sándor a Medgyes mellőli Szászalmádról érkezett, és egyike annak az öt magyarnak, akik a háromszázötven lelkes faluban élnek. Házi süteményeket és kecskeszőrből készült különböző méretű keféket kínál az érdeklődőknek. Sándor tizenöt éve váltott szakmát, amikor csődbe ment a medgyesi üveggyár.

„Ma már keféket készítek, csakis természetes szőrből. Az alapanyagot nehéz beszerezni, de a termékre van igény, hiszen egy ilyen portéka sokkal többet tart, mint az a kínai, amit az üzletekben árulnak” – magyarázza a kefekötő. Máthé József Székelyföldről érkezett szőtteseivel Segesvárra. A férfi kisgalambfalvi otthonában öt szövőszéket működtet, a vásárra pedig inkább kedvtelésből jár, hiszen épphogy megtérül az útiköltsége. Szerinte az emberek többsége nem szőnyegért látogat ki a vásárba, sokkal inkább a gyomrukra gondolnak.