A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál olyan, mint mindig
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Évek óta fesztiválozom, így bátran kijelenthetem, hogy a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál minden évben kicsit ugyanolyan. Változnak a jelenlevő sztárok, minden évben más-más a zsűri összetétele, változtak az idő múlásával a szakmai szempontok, a filmes tendenciák, de mégis úgy érzem, hogy az elmúlt 77 kiadásban volt valami állandó.
2025. május 16., 14:002025. május 16., 14:00
Fesztiváloztam a világjárvány idején, amikor kétnaponta tesztelni kellett, távolságot tartottunk és maszkot viseltünk. Fesztiváloztam Cannes-ban akkor is, amikor az ukrán háború kitörése után nem sokkal Volodimir Zelenszkij élőben jelentkezett be, és küldte üzenetét a fesztiválon keresztül a világnak.
Már az utazásra való készülődés során tudtam, hogy szavazni fogok. Hogy szavazni akarok. Megterveztem, ellenőriztem, hogy Nizzába kell-e mennem, vagy elég, ha a közeli Antibes városába utazom. Bevallom, az is felmerült bennem, hogy talán ez az utolsó fesztiválom.
Napok óta mindenki szavazásra buzdít, élőben és a közösségi médiában egyaránt. Még azok is megszólalnak, Facebook-bejegyzéseket írnak, akik korábban nem foglalkoztak politikával nyilvánosan.
Hiába hiszünk a demokráciában, a törvényekben, az alkotmányban és az uniós alapelvekben, abban, hogy egy ember nem rombolhatja le mindazt, amit az elmúlt több mint három évtizedben az ország és lakói nagy nehezen felépítettek, mégis félünk. Félünk magyarként, félünk értelmiségiként, egyetemet végzettként, dolgozó nőként. Én félek újságíróként.
„Keményen harcolunk azért, hogy megvédjük a demokráciát, amelyet mindig is természetesnek tartottunk. […] A művészet befogadó, összehozza az embereket, mint ma este, a művészet a szabadságra törekszik, a művészet magában foglalja a sokszínűséget, és ezért van veszélyben a művészet! Ezért jelentünk fenyegetést a világ autokratáinak és fasisztáinak. […] A műveletlen amerikai elnök […] egyszerűen megvonta a humán tudományok, a felsőoktatás támogatását, most pedig százszázalékos vámot jelent be az Egyesült Államokon kívül gyártott filmekre. Ez elfogadhatatlan […] és ez nemcsak amerikai probléma, hanem globális probléma” – mondta az Oscar-díjas amerikai filmszínész a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóján, ahol tiszteletbeli Arany Pálma-díjjal tüntették ki.
Robert de Nirótól Tom Cruise-on át Scarlett Johanssonig az amerikai mozi minden nemzedéke képviselteti magát a kedden kezdődő 78. cannes-i nemzetközi filmfesztiválon, amelynek hivatalos programjában több mint száz filmet mutatnak be.
Ha a 81 éves Robert de Niro most azt érzi az Egyesület Államokban, hogy törékeny a demokrácia, hogy egy vezető befolyásolhatja a kultúrát, a szólásszabadságot – azt, hogy az emberek mit néznek a moziban –, akkor mit szóljunk mi?
Persze, arra is rájöttem, hogy hiába szónokol Robert de Niro a díja átvételekor, és hiába írom le én is a gondolataimat, mert akiknek el kéne olvasniuk, azokhoz valószínűleg nem jutnak el ezek a szavak.
Az egyik fapados légitársaság gépével utaztam Bukarestből Nizzába. Elnéztem a körülöttem ülő vendégmunkásokat, a diaszpóra egyes tagjait, végighallgattam egy asszonyt, aki kiborult, mert a duty free-ben vásárolt 3-4 zacskónyi „szuvenírjét” nem akarták felengedni ingyen a gépre. Természetesen ezért is a politikum volt a hibás – szerinte. Végighallgattam a szitkozódását, és a mellette állók helyeslését. Legnagyobb örömömre volt olyan is, aki ellenvéleményt fogalmazott meg, és felhívta a figyelmet, hogy ez nem a pártok vagy a politikai rendszer hibája.
Nem élnek itthon, nem ismerik a valóságot, nem értik a szavak mögötti üzenetet, nem látnak át a kampányvideókon. Ennek ellenére ők is döntenek helyettünk, és az első forduló alapján úgy tűnik, bizony „tudják a tutit”, hogy itthon ki kell nekünk.
A csaknem háromezer benevezett filmből 22 versenyezhet az Arany Pálmáért, a versenyfilmekből naponta kettőt láthat a fesztiválközönség
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Persze nem akarok általánosítani, távol álljon tőlem, hisz jó magam is éltem, tanultam külföldön. Csak az ember egy-egy repülés során is nem azt a honfitársunkat veszi észre, aki csendben mesét olvas a gyerekének, hanem azt, aki részegen belecsap a légiutas-kísérő fenekébe (ez is személyes élmény, rendőrségi közbelépéssel végződött).
Hiába akartam a fesztiválról egy laza beszámolóval indítani, arról írni, hogy miként tetszett a nyitófilm – amúgy egy könnyed, zenés francia játékfilm –, meg hogy milyen volt a Mission: Impossible legújabb részét, a franchise grandiózus záróakkordját megtekinteni a híres fesztiválpalotában, ahol Tom Cruise is ott ült a közönség soraiban. Nem tudok önfeledten erről írni.
A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál egyébként olyan, mint máskor: csillogó, pompás, izgalmas és sokszínű. Megvannak az erdélyi szemmel sajátos pillanatai is. Már most tudok egy erdélyi színésznőről, aki játszik az egyik bemutatandó alkotásban, a filmvásáron már láttam Románia nagyreményű plakátjait, amelyek helyi filmforgatásra csábítanak. Láttam egy olyan alkotást is, amelynek elkészítéséhez a Román Filmalap is hozzájárult, az idén általam elsőnek megtekintett film főszereplője is román származású – pedig még csak a szemle elején vagyunk.
Talán a következő beszámolómat, mondjuk hétfőn, már felszabadultabb és lazább hangulatban írom. Remélem. Addig is mindenkit arra buzdítok, hogy használja a józan eszét. Azért is, mert még szeretnék arról írni, hogy egy-egy erdélyi színész vagy színésznő, egy-egy romániai rendező Cannes-ban képvisel miket. De ha vasárnap valami rosszul sül el, akkor nem biztos, hogy ezt a jövőben megtehetik ők, megtehetem én.
Ritkán esik szó arról, hogy a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon (és sok más szemlén is) a lényeg – vagyis mindaz, aminek komoly anyagi vonzata van – nem a vörös szőnyegen, a vakuk kereszttüzében, a nagy nyilvánosság előtt zajlik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Három hétre teljesen leáll a forgalom a temesvári nemzetközi repülőtéren: 2026. november 2. és 22. között egyetlen repülőgép sem szállhat fel és nem landolhat, mivel a repülőtér fel- és leszállópályáját felújítják.
Megnyitotta kapuit a gernyeszegi Teleki-kastély, Erdély egyik legjelentősebb barokk műemléke. A felújításról, a kastély múltjáról és jövőjéről, valamint a Teleki család örökségéről gróf Teleki Kálmánnal beszélgettünk.
Nem csak a medvék, de rókák is egyre sűrűbben bukkannak fel Brassóban, ahonnan a hatóságok elkezdték elszállítani a rókákat. Az állatok hozzászoktak a város zajához, és már sem a forgalom, sem a dudálás nem riasztotta el őket.
Életének 89. évében csütörtökön elhunyt Ráduly János székelyföldi néprajzkutató, mesegyűjtő, költő – közölte a Facebookon a Kriza János Néprajzi Társaság, melynek tagja és életműdíjasa volt.
Tűz ütött ki csütörtök este a Kolozs megyei Alsójára iskolájában, a tűzoltók egész éjjel dolgoztak az oltáson.
Hároméves restaurálás után ismét teljes pompájában várja a látogatókat a gernyeszegi Teleki-kastély. A Maros megyei barokk műemlék uniós támogatással újult meg: helyreállították történelmi értékeit, és korszerű infrastruktúrával is gazdagodott.
Nyomozás indult Kolozsváron, miután egy törökországi fogászati klinika egy szállodában akart fogászati tevékenységet végezni.
Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács nemzeti liberális párti (PNL) politikusként megválasztott elnöke csütörtökön kijelentette, hogy nem érzi magát képviselve a pártja „nehézsúlyú” vezetői által.
Alapjaiban megrázta a romániai szociális ellátórendszert a Bihar megyében engedélyek nélkül működtetett menhelyek körüli, a szervezett bűnözés elleni ügyészség eljárása nyomán kirobbant botrány. A Krónika helyszíni riportja.
Paradox helyzet alakult ki a Szeben megyei Muzsnán: bár június közepén leomlott az erődtemplomot övező középkori várfal egy szakasza, azóta nem csökkent, hanem éppen nőtt a látogatók száma.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!