Belerondíthat a szentföldi kirándulásba, ha az izraeli hatóságok gyanúsnak vélik az ártatlan európai utazót

Fiatal katonák állig fegyverben

Bevallása szerint az első sokkhatás akkor érte őket az átfogó és fokozott biztonsági intézkedések terén az egész világon élen járó országban – ahol nők és férfiak számára egyaránt kötelező a katonai szolgálat –, amikor meglátták a fegyveres katonákat az utcán, köztük rengeteg fiatalt, még pattanásos arcú lányt. Sokszor az az érzés lett úrrá rajtuk, hogy állandóan megfigyelik őket.

„Az első nap után aztán elmúlt a döbbenet, hiszen beláttuk, hogy ez valamennyiünk biztonságát szolgálja. Hozzászoktunk, hogy rengeteg helyen, például állomásokon ellenőrzik az embereket, átvilágítják a csomagunkat” – idézi fel a pedagógus, aki szerint kellemes, élménydús, tapasztalatokkal teli vakációt töltöttek a Szentföldön, ahol – az izraeliek és a palesztinok közötti konfliktus, az elmúlt időszakban történt, halálos áldozatokat is követelő összecsapások ellenére – nem volt részük incidensben.

Gépük fél tízkor szállt fel a Tel-Aviv központjától 19 kilométerre fekvő Ben Gurion nemzetközi repülőtérről, ahová az indulás előtt három órával kiérkeztek, abban a tudatban, hogy ennyi idő teljesen elég lesz a becsekkolásra. Majdnem tévedtek. A világ egyik legbiztonságosabb légikikötőjeként számon tartott repülőtéren – ahol évente több mint húszmillió utas fordul meg – három biztonsági szűrőn kellett áthaladniuk, és már az első ellenőrzőpontnál több mint kétszázan álltak sorban, amely nagyon lassan araszolt előre.

„Olyan személyes kérdéseket tett fel nekünk, amelyek közül sokra hirtelen válaszolni se tudtunk. Mi a jelentése a nevemnek? Az édesanyámat miért erre a névre keresztelték? Milyen tanulmányi eredményei voltak az apámnak? Mióta ismerjük egymást a csoport többi tagjával?” – sorolta az érzésük szerint az intimitásukba gázoló faggatózásokat a kolozsvári férfi.

Miután visszakapták az útlevelüket, figyeltek fel rá, hogy az okmányokra alfanumerikus vonalkóddal ellátott matricát ragasztottak, amelynek jelentésére csak utólag jöttek rá. Az izraeli hatóságok 1-től 6-ig terjedő számokkal jelölik meg a be-, illetve kiutazó polgárokat biztonsági szempontból, amelyek közül 1-est és 2-est kapnak a veszélyt nem jelentő személyek (az izraeli állampolgárok), 3-ast és 4-est a szervezett formában beutazók, 5-6-ost a roppant gyanúsak, akik közül a 6-os általában az araboknak vagy a palesztinokkal kapcsolatba került személyeknek jár. Őket tehát valamilyen oknál fogva fokozott biztonsági kockázatú személyeknek tekintették, és a második ellenőrzőpontnál ismét hosszas kérdezősködés kezdődött, ezúttal főleg arról, hogy a társaság egyik tagjának miért van magyar útlevele.

A Ben Gurion biztonsági szolgálatának eljárásán felháborodott tanár bevallotta, alig várta, hogy felszálljanak, mert még a repülőgép fedélzetén is az volt az érzése, hogy értük jöhetnek a rendőrök és leszállíthatják őket. „Megértem, hogy náluk indokolt a szuperéberség, viszont óriási stresszt és félelmet éltem át, ugyanakkor sértve is éreztem magam, nem értettem, miért bánnak így velem, amikor tudtam, hogy semmit nem követtem el. Egyhamar biztosan nem utazom Izraelbe, leghamarabb talán húsz-harminc év múlva” – mondja határozottan a pedagógus.

Akivel közösen próbáljuk kitalálni, mi kelthetett gyanút a reptér biztonsági embereiben. Magyar útlevéllel rendelkező barátja korábban járt Egyiptomban, ő maga 2017-ben Marokkóban nyaralt (ha ezekbe az országokba, netán Szíriába, Libanonba, Iránba, Irakba való belépést igazoló pecsétet tartalmaz az útlevél, fokozott biztonsági kockázatú személyeknek tekintik őket Izraelben), de akkor még nem biometrikus útlevele volt. Az is érthetetlen, hogy miért nem a beutazáskor, hanem már a hazatéréskor volt részük a megkülönböztetett biztonsági ellenőrzésben.